Tizenkilenc éve jelent meg Franciaországban Franck Pavloff Barna hajnal című novellája. Apropóját az adta, hogy az 1998-as francia önkormányzati választások második fordulójában a jobboldal képviselői koalíciót kötöttek a szélsőjobboldal jelöltjeivel. A francia társadalmat sokkolta, hogy 2002. április 21-én az elnökválasztás második fordulójába bejutott Jean-Marie Le Pen, a francia szélsőjobb vezetője. A megdöbbenés hatására több mint egymillió példány fogyott el a könyvből, és azóta az iskolai tanterv részévé vált Franciaországban.
Itthon Papírszínház-meseként a Csimota tervezi megjelentetni Pavloff történetét, mégpedig a Könyvmecénás programon keresztül (utóbbiról részletesen ITT írtunk korábban). A kiadó az Amnesty International Magyarországgal együttműködve szeretné eljuttatni a támogatott példányokat iskolákba, könyvtárakba, hogy minél több gyerekközösségben lehessen feldolgozni az üzenetét. A felolvasáshoz használható papírkereteket a kiadó ajándékba adja a mesékhez.
Pavloff szövege egyszerű és hatásos. Nem kommentálja, minősíti az eseményeket, rövid és szenvtelen, ahogy a szerző mondja: „Ez egy egyszerű szöveg a politika retorikájáról”, arról, hogy a félelem és a lázadás hiánya hova vezethet. Két hétköznapi férfi pusztán szemlélője a „Barna állam” létrejöttének – anélkül, hogy különösebben nyugtalankodnának miatta. A „Barna állam”, mely egy fiktív politikai rendszer, betiltja a nem barna macskák és kutyák tartását; a csendőrök ciánkapszulákat kezdenek osztogatni, hogy a gazdák elpusztíthassák a „nem megfelelő” állataikat. Észrevétlenül minden barna színűvé válik: macskák, kutyák, újságok. A narrátor és barátja nyugodt, kényelmes életet élnek ebben a zavaros időszakban is. Megalkuvásból, kényelemből és önzésből nem érzik, hogy cselekedniük kellene. Igazodnak a rendszerhez, és maguk is keresik az indokokat, hogy a meghozott rendelkezések létjogosultságát magyarázni tudják. Ám egy nap a tiltást és a büntetést kiterjesztik azokra is, akinek valaha volt nem barna színű állatuk vagy akárcsak a családjukban, az ismerőseik körében. A főszereplők így maguk is áldozatokká válnak, a rendszer és önmaguk gyávaságának áldozataivá.
A történet kerete teljesen hétköznapi, a szereplők kávézóba járnak, kártyáznak, iszogatnak, sportfogadásokat kötnek, meccset néznek, beszédjükben napjaink szlengjét használják. Mindez akár most is történhetne, de Pavloff sem helyszínt, sem időpontot nem említ. A történet egyetemes érvényű, és a szélsőséges hatalom totalitárius rendszerré való alakulását mutatja be. A teljes közönyben a totális rezsim lépésenként születik meg; a társadalom, a gazdaság, a kultúra és az egyén számára sem enged önállóságot, még a szóhasználatban sem, ami a gondolkodásunk alapja, amikor kötelezővé teszi a barna jelző használatát. A barna szó előfordulása ritmust ad a szövegnek, egyre gyakrabban ismétlődik, ahogyan a rendszer épül. A Barna hajnal története a közöny és a „kis kompromisszumok” veszélyére hívja fel mindannyiunk figyelmét, melynek következtében magunk is a rendszer kollaboránsaivá válunk. Szerzője ellenállásra szólít fel a szélsőséges ideológiák ellen, és arra kér mindenkit, hogy egyetlen egyszerű kérdésre adjon magának választ: „A saját mindennapi életedben, korodtól függetlenül, vajon te mit teszel azért, hogy megakadályozd e rossz emlékű barna hajnal születését?”.
Franck Pavloff 1940-ben született Nîmes városában, bolgár bevándorlók gyerekeként. Sokáig családsegítőkben dolgozott szociális munkásként, gyerekpszichológiával és gyerekjogokkal foglalkozott és a grenoble-i bíróság pszichiátriai szakértője volt. A nagyközönség először a Barna hajnal című novellája kapcsán ismerhette meg, amely több mint 2 millió példányban fogyott, a könyv mára Franciaországban a legjobban eladott címek között szerepel és 24 nyelvre fordították le.
Aki szeretné, május 31-ig támogathatja a Barna hajnal megjelenését – hogy hogyan, arról bővebben a Könyvmecénás oldalán és Facebook-oldalán olvashat!
Forrás: Csimota
