Röhrig: Áldozatot papok mutatnak be, nem nácik

Röhrig: Áldozatot papok mutatnak be, nem nácik

barraban | 2016. március 05. |

Fotó: Ajpek Orsi / Index

Egy hete nyert Oscar-díjat a Saul fia, Nemes Jeles László rendező bemutatkozó filmje: a Cannes-ban kezdődő diadalmenetet, a nézőszám-rekordokat, a díjesőt, a végeérhetetlen riportokat és híradásokat most egy könyv folytatja a sort (Didi-Hubermann Túl a feketén című esszéje már megjelent, további Saul-könyvek jönnek a Jelenkornál is - a szerk.), amely interjúkkal, könyvrészletekkel és fotográfiagyűjteménnyel járul hozzá a magyar film kivételes sikeréhez. Az Örkény István Könyvesboltban egy gombostűt se lehetett leejteni péntek délután a Saul útja című könyv bemutatóján.

Váradi Júlia: Saul útja - A gondolattól a világhírig

Kossuth Kiadó, 2016, 189 oldal, 2990 Ft

 

Az interjúkötet szerzője, Váradi Júlia úgy érzi, ez a könyv elsősorban nem az övé, hanem a film stábjáé, a Klubrádióé, ahol az interjúk nagy része elhangzott, és a szerkesztőé, László Ágnesé. A Saul fia esetében egy olyan különleges csapatról van szó, amelyben mindenki rendkívül magas színvonalon dolgozott: számára az volt a legnagyobb élmény, hogy az interjúk során megtudta, kik a tagok, és mi tartja őket össze. Szerinte ezzel a filmmel új időszámítás kezdődött:

a fiúknak nem csak ahhoz volt bátorsága, hogy feltörjék a jeget, hanem aztán alá is mertek nézni.

Rajk László díszlettervező nem találkozott még munkája során ennyire felkészült társasággal. Ahogy szinte mindenki, ő is kiemelte, hogy az összes érdem Nemes-Jeles Lászlóé, a rendező döntései befolyásolták a film elkészülésének folyamatát, nélküle egyikük se lenne itt. Rajk elmesélte, hogy a forgatás kezdete előtt fénymásolatokat találtak az auschwitzi krematóriumokról. A dokumentumok szerint a halálgyárat tervező építészek halálosan precízek és szorgosak voltak, sőt a Sonderkommando tagjai is fejlesztették „munkahelyüket”, igyekeztek minél hatékonyabban dolgozni – Rajkot talán ez a tény sokkolta leginkább. A lágereken főleg akkor kellett korrigálni, amikor elindult a magyar transzport, a gyár ugyanis nem bírta a terhelést, a kémények folyton beomlottak, ezért kezdtek el végül égetőgödröket ásni a szabad ég alatt.

Az égetőgödrökről született meg a Holocaust elnevezés is, és ezen a ponton került át a szó Röhrig Gézához, aki sérelmezte, hogy

ezt a szörnyű történelmi katasztrófát egy vallásos műszóval jelölik, hiszen áldozatot papok mutatnak be és nem nácik.

Ezután elhallgatott és tanácstalanul megkérdezte László Ágnest, miről beszéljen még.

A kommunikációs vezető felidézte a sajtótájékoztatót, ahol elhangzott, hogy Röhrig tizenötmillió magyar Sauljának érezte magát: mikor tudja vajon Sault végleg elengedni? Röhrig kifejtette, hogy a Soával két dolgot nem szabad tenni: elfelejteni vagy beleőrülni. A történelmi utódnak muszáj használnia a boldogságra való kapacitást, de a tragédiát elfelejteni vagy bagatellizálni szintén tilos. Az európai civilizáció számára Auschwitz a démon: Röhrig nem is szereti nemzeti alapon megközelíteni a Soát, hisz azt az egész keresztény Európa csődjének tartja. A nemzeti büszkeség olyan, mint a vérnyomás: nem jó, ha túl magas, és nem jó, ha túl alacsony, mondta nagy derültséget kiváltva. Ötvenhatra például jó visszaemlékezni, megdobban az ember szíve a túlcsorduló nemzeti érzelmektől, de közben emlékezni kell rá, hogy rossz történelmi cselekedetek mozgatói is voltunk-vagyunk: mindkettő mi vagyunk. A modern identitás diffúz, senki sem csak magyar vagy csak zsidó, ezek a dolgok egymásra rétegződnek.

"Én ténylegesen tizenötmillió magyar Sauljaként álltam ott a filmben", mondta végül Röhrig, majd hozzátette, és állok itt most.

Nemes-Jeles Lászlót édesanyja, Kiss Anikó képviselte, aki a rendező bevallása szerint rengeteget segített neki, tőle tanulta meg, hogy intenzíven kell a világ gondjaival foglalkozni. Kiss Anikó elmondott egy párizsi történetet: magyart tanított, az egyik kommunista érzelmű tanítványának pedig búcsúzáskor azt találta mondani, hogy legyen már egy kicsit zsidó. Amikor legközelebb találkoztak, a tanítvány összetákolt egy magyar mondatot, és Anikónak szegezte: legutóbb miért halkította le a hangját mikor azt mondta, hogy zsidó. Ő akkor döbbent rá, hogy mit éltek át. Ezeket a félelmeket az ember akarva-akaratlanul átadja az utódjának is, de most nincs másról szó, mint hogy mindenki nagyon örül. László pedig annyira ki van merülve, hogy tegnap tizenöt órát aludt egyfolytában.

A záró beszélgetésben végül Zányi Tamás hangmérnök vette át a mikrofont. A hang szerinte pici, de fontos része a filmnek: montázs, amit sokat vágtak, szerkesztettek, hogy ne tengjen túl, ugyanakkor hatásos legyen. A Saul fia neki is fordulópont a karrierjében, ezentúl máshogy fog gondolni a filmkészítésre, mondta, és természetesen hangsúlyozta – ahogy mindenki más is -, hogy sehol nem lenne a rendező és a stáb nélkül.

A beszélgetés után sebtiben összetolt asztalok mellett elindulhatott a dedikálás. Mivel a felduzzadt könyvesboltba egy idő után senki sem tudott belépni, már a beszélgetés alatt elkezdtek kint az utcán összetorlódni az érdeklődők. Többen az ablakon keresztül fotózták vagy videózták a nyilatkozó stábtagokat – különösen Röhrig Gézát -, mosolyogtak, egy férfi kis híján bekopogott, hogy felhívja magára a főszereplő figyelmét, végül meggondolta magát és ugrálva integetett. Egy ötvenes férfi üveghez nyomott, belapult orral követte az eseményeket. Kizárólag pozitív megnyilvánulásokat láthattunk: az internetet beterítő, agresszív komment-hangulatból egy cseppnyi sem szivárgott át az ablaküvegen.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.