A nyolcvanas években keresztapám kamionsofőrként dolgozott, és valahányszor ellátogatott hozzánk, hozott nekem valamilyen finom rágógumit ajándékba. Sajnos hosszú utakra ment és ritkán láttam, ezért sokszor álmodoztam róla, hogy van egy kincsesdobozom, amiből soha nem fogynak ki ezek a finom rágók. Elképzeltem, hogy szép faragott teteje van, és amint lecsuktam, újra tele lett.
Nyolc éves voltam, hittem a csodákban, és teljes joggal, mert egyik nap tényleg valóra vált, amire vágytam.
Egy hét volt karácsonyig, és ahogy az ünnepre készülődtem, egyik nap, egy csodálatos álomban, megkaptam azt a végtelen rágóval teli kincsesdobozt. De ahogy az álmom folytatódott, egy ponton különös fordulatot vett, amikor megérkezett benne a keresztapám. Én pedig életre szóló leckét tanultam.
Álmomban a keresztapám hosszú út után jött el hozzánk. Együtt vacsoráztunk, és tisztán előttem volt vidám, hideg cserzette, nagy, bajuszos arca, ahogy egy tál gőzölgő káposztaleves felett előhúzta a mellzsebéből a rágógumit, amit mindig hozott nekem az útról. De ezúttal nem örültem neki, hanem arra gondoltam: jaj ne, senki nem szólt neki a ládáról!
– Sosem felejtenék el rágógumit venni az én kis hercegnőmnek – mondta. – Igaz, most majdnem elfelejtettem, de a végén mégis emlékeztem.
– De igazán nem kellett volna, keresztapa. Képzeld, van ez a...
– Novoszibirszkből jöttem haza, ami ötezer kilométerre van innen, a távoli Szibériában – mondta. – El tudjátok képzelni? Ahhoz, hogy hazajusson az ember, át kell vágni egy vékony hegyi szerpentinen, amit az Urál-hegység sziklás oldalába vájtak. Az utat vastag jég borította, és kilométereken át csak kanyargott, kifárasztva az ember karját és lábát, elcsigázva a figyelmét, ami egy pillanatra sem lankadhatott, ha nem akarta a szakadékban végezni, az éles gránitsziklákon.
Már az út jelentős részét megtettem, amikor belém hasított a felismerés, hogy elfelejtettem az én hercegnőmnek rágógumit venni.
– Tényleg nem lett volna olyan fontos, mert kaptam egy ilyen kincseslá...
– Dehogynem! Az egyetlen dolog, ami valamennyi hazaúton tartja bennem a lelket, amikor az én hercegnőm ragyogó kis arcára gondolok, ahogy meglátja a kezemben a különleges, finom rágógumit. Így csak egy dolog volt, amit tehettem.
– Keresztapa, ugye nem...?
– Hátramenetbe tettem a kamiont, és elindultam visszafelé a vékony jeges szerpentinen. Megfordulni lehetetlen volt. Alattam a több száz méter mély hegyoldal, egy rossz mozdulat, és az azonnali, biztos halálba zuhanok. Száznyolcvan kilométeren keresztül, órákon át araszoltam a beláthatatlan, kanyargós, jeges úton tolatva. Az egyetlen hang a csupasz sziklák közt fütyülő szél volt. Így érkeztem vissza másnap délre Novoszibirszkbe, szinte a csodával határosan... és megvettem az én hercegnőmnek a finom rágógumit!
Hirtelen ébredtem fel. Beszélgetés zaja szűrődött fel a nappaliból, és ahogy lerohantam a lépcsőn, legnagyobb meglepetésemre a keresztapámat találtam ott, aki hosszú útról jött el, hogy velünk töltse a karácsonyt. Odafutottam, hogy megöleljem, mire elmosolyodott, és a zsebéből előhúzott egy rágógumit.
– Boldog karácsonyt, hercegnő – mondta. Én pedig úgy éreztem, nem vágyom többet kincsesdobozra, mert
megtanultam, hogy a kevés, amit szeretettel adnak, mennyivel többet ér a világ minden rágógumijánál.
A Valóra írt kívánságok novellasorozatban öt OTP Bank dolgozó gyerekkori kívánságát írják valóra kortárs szerzők, hogy emlékeztessenek minket arra, kis lépésekkel is érdemes elindulni az álmok megvalósítása felé. Az OTP internet- és mobilbank új Persely funkciója lehetővé teszi, hogy különböző céljainkra elkülönítve tegyünk félre díjmentesen, akár kis összegekben is.
A tájékoztatás nem teljes körű, ezért további részletekről kérjük, tájékozódj az OTP Bank fiókjaiban és honlapján (www.otpbank.hu) közzétett üzletszabályzatokból és hirdetményekből.
