A minap mindenki behozhatta a suliba a találmányát. Mondjuk engem nem ért váratlanul a hír, ugyanis azóta ezen a találmányon dolgozom, amióta isibe járok. Sőt, már ovi óta, mert oda is mindig korán kellett menni. És ez engem nagyon idegesített. Minden reggel feltettem magamnak a kérdést: miért kell nekem, ennek az ártatlan kislánynak úgy viselkednie, mint a komoly, fáradt felnőtteknek?
Hát akarok én komoly, fáradt felnőtt lenni?
Persze, hogy nem, válaszoltam. Ezért hát a mászóka mögé bújva, majd iskolás korba érve a suliudvar leggilisztásabb sarkában is azon tanakodtam, hogyan aludhatnám végig a napindító kakaó és az első óra közötti időszakot.
Így találtam fel végül a repcsiágyat, amit az osztályom az elsők között csodálhatott meg. Előző nap sejtelmesen megkértem Margit nénit, hogy hagyja nyitva az ablakot a teremben, és másnap úgy libbentem be rajta a repcsiággyal, mint egy tollpihe. Fel sem ébredtem addig, míg meg nem hallottam a többiek elismerő tapsolását.
Ám épphogy lerúgtam magamról a takarót, hogy meghajoljak előttük,
felkészülve arra, hogy Margit néni azonnal akkora ötöst ír be az ellenőrzőmbe szorgalomból, nyelvtanból, matekból, és talán még zsenialitásból is, mint egy felhőkarcoló,
egy robotsárkány rontott be a terembe. Felkelni!, ripakodott rám, és elektromágneses-szupervulkanikus lángot lövellt a szája.
Ásítottam. Természetesen számítottam rá, hogy valaki az értékes repcsiágyamat akarja. Megnyomtam az ágytámlán egy gombot, amitől a szerkezet repülőszőnyeggé változott alattam, és a sárkány felé vettem az irányt. Ő robbanó tűzgolyóizéket köpött felém, én viszont a levegőben pörögve kikerültem őket, miközben odaintegettem Margit néninek, majd addig repdestem a szörny körül, amíg elszédült. Amikor magához tért, ijedten kapott a fejéhez, és jajveszékelve eliszkolt.
De nem élvezhettem sokáig a győzelmet, mert rögvest egy háromfejű robotsárkány érkezett, aki sokkal nagyobb, mérgesebb és csúnyább volt, mint az egyfejű. Felkelni!, förmedt rám, és magnekinetikus lávagőz tört fel mindhárom torkából. Nekem sem kellett több. Ugrálni kezdtem az ágyon, amitől az kövérebb és kövérebb lett, mígnem egy utolsó ugrással kiengedtem belőle a felgyülemlett levegőt, és a robotsárkányra irányítottam, akit úgy fújt ki a teremből a szél, mint egy pillecukrot.
Ám ezúttal sem maradt időm szusszanni, hiszen nyomban egy hétfejű robotsárkány toppant be az ajtón.
Kelj fel, suliba kell menned!, mordult rám, és intergalaktikus csillagcsóvát hányt mind a hét feje.
Bár meglepődtem ezen a különös felszólításon, annál inkább feltüzelt. Felgyűrtem a pizsamám ujját, és szépen megkértem, hogy üljön oda mellém. A sárkány megszeppenve szót fogadott. Már majdnem felpattantam mellőle, hogy az ágy hirtelen összecsukódjon és csapádba ejtse őt, amikor gyengéden megsimogatta az arcomat, és megszólalt. Eszter, kelj fel, elkésel a suliból, súgta.
Hogy micsoda?, kérdeztem. Megdörzsöltem a szemem, és amikor kinyitottam, anyu ült az ágyam szélén, és pont olyan gyengéden simogatott, mint a hétfejű robotsárkány. Ne aludj vissza, mondta, és puszit nyomott a homlokomra. Nem volt mese: fel kellett kelni, de tudtam jól, hogy vár még rám valahol a repcsiágy.
A Valóra írt kívánságok novellasorozatban öt OTP Bank dolgozó gyerekkori kívánságát írják valóra kortárs szerzők, hogy emlékeztessenek minket arra, kis lépésekkel is érdemes elindulni az álmok megvalósítása felé. Az OTP internet- és mobilbank új Persely funkciója lehetővé teszi, hogy különböző céljainkra elkülönítve tegyünk félre díjmentesen, akár kis összegekben is.
A tájékoztatás nem teljes körű, ezért további részletekről kérjük, tájékozódj az OTP Bank fiókjaiban és honlapján (www.otpbank.hu) közzétett üzletszabályzatokból és hirdetményekből.
