Születés- és halálának napja között hét nap van. Hét nap és hatvanhat esztendő. Hét nap a Teremtéshez is elég, és hatvanhat év az alkotáshoz. Orbán Ottó, a sokhangú költő, aki „sorsához járt próbaéneklésre” idén hetvenöt. Kilenc éve már, hogy pihen. - Orbán Ottó 75 éves lenne.

Hat kortárs szerzőt kértünk fel, hogy osszák meg velünk Orbán-élményüket, akik verseket, emlékeket, kacsintásokat kaptak tőle. Verseket, kacsintásokat, emlékeket kaptunk mi is tőlük. Ezeket tesszük ma közzé. - Elsőnek Vörös István versét.
 

KÖLT A HÁZUNKBAN EGY LAKÓ

 Költ a házunkban egy lakó,
de milyen ügyesen, a pénz eltűnik
a kezéből - bűvész talán? -,
csak végigmegy a körfolyosón
és 200 forintja oda, forint
is ki tudja meddig lesz
még - ó, elmúlás ígérete,
öregség - mit fog majd
költeni aztán?
Költ a házunkban egy lakó,
autókat vesz, drága kecske-
sajtot, tiszta papírt és
tintát hozzá - ó, múlt nélküli
öregség -, suhan a körfolyosón
egy helikopter árnyéka,
a költő bebámul a szomszéd
lakás ablakán, pénzt dob
be, és szerencséje is
van, mert nyitva volt,
lakik a házunkban egy szerencse-
fia, ad másoknak, mint
a pelikán tép magából
- ó, öröklét ígérete,
halandóság -, ad valamit, amivel
élni segít, ad a pénzéből,
a kulcsát csörgeti a szerencsefia,
érzi már bentről önmaga
szagát, költ a házunkban
egy lakó, időt is persze,
mint galamb a cserép alatt,
lepotyog a fészekkosz,
a vakolat. - Ó, változás tagadása,
állandóság. - Hogy segít
élni az a lakó,
talán kenyeret vág 2-3
másik lakónak, fürdőkádat
mos nekik, párnával dobálja
őket? Az élet csak ül
a fotelban és várja,
hogy fölsegítsék.