Vajon álmodnak-e a mesterséges intelligenciák hús-vér emberekkel?

.konyvesblog. | 2018. november 15. |

Zachary Mason 2017-es cyberpunk sci-fije már megjelenése idején nagy visszhangot keltett a külföldi sajtóban. Sokan a William Gibson méltán népszerű Neurománcához hasonlítják, de olyan szerzők neve is gyakran felröppen a könyvvel kapcsolatban, mint Neal Stephenson vagy Philip K. Dick. Nem is csoda, hiszen Mason műve mintha az említett szerzők iránti tiszteletből született volna. Kellemesen ismerős érzetet kelt a könyv sötét, neonfényes settingje, aminek természetes módon elmaradhatatlan kellékei az „ős-cyberpunk” toposzok. Transzhumanizmus, önvezető járművek, fejlett mesterséges intelligenciák és hatalmas cégek uralják a Void Star világát, valamint a szociális és vagyoni szakadék is hatalmas a társadalmi rétegek között. Ez az ismerős közeg azonban egyben hátrány is, valamint a könyv nyelvezete sem könnyíti meg a befogadó helyzetét.  

Zachary Mason: Void Star

Fordította: Farkas Veronika, Agave Könyvek, 2018, 384 oldal, 3880 HUF

 

A nem túl távoli jövőben Irina Sunden megbízást kap a világhírű milliárdostól, James Cromwelltől, hogy járjon utána egy, a vállalatánál elszabadult mesterséges intelligenciának. Irina a tökéletes választás a feladatra: memóriaimplantátumának köszönhetően azon kevés emberek egyike, akik eredményesen képesek kommunikálni a számítógépekkel. Nyomozása során rendkívül furcsa dolgokat tapasztal és rájön, hogy az ügy hátterében egy szörnyű titok lappang. Mindeközben Kern, az autodidakta utcai harcos egy olyan telefon tulajdonosa lesz, amely megváltoztatja addigi életét. A vonal túlsó végéről utasításokat osztogató rejtélyes nő talán célt adhat életének és minden képzeletet felülmúlóan gazdaggá is teheti. A harmadik főszereplő, Thales, egy merényletben elveszti édesapját, aki nem mellesleg a brazil miniszterelnök volt. A támadást túlélő fiú egy Irináéhoz hasonló implantátum segítségével képes csak életben maradni, ám közel sem élvezi annak minden előnyét, mint a lány. A három látszólag összefüggéstelen szálon keresztül egy olyan szövevényes thriller bomlik ki, amelyben remek fordulatokon keresztül érnek össze a központi karakterek motivációi. 

Mason lenyűgöző módon építi fel a már-már elhasznált cyberpunk sablonokból a Void Star világát. A karakterek rengeteg helyszínen és országban megfordulnak, így a cselekmény nem szorul egyetlen cégek, neonreklámok és mocsok uralta megapolisz díszlete közé, hanem ténylegesen megismerhetjük a Föld távolabbi szegleteit is. Ugyan néha csak utalások szintjén jelennek meg bizonyos világformáló események, vagy (jelenleg még) nem létező országok, viszont ezek az apró információ morzsák nemcsak jól működnek, de szükségesek is. Ugyanis Mason egyből a történet közepébe dobja az olvasót, nincsenek hosszas felvezetők és magyarázatok a globális helyzet kialakulásáról. Ennek megfelelően a mesterséges intelligenciákról sem fárasztó technikai szakzsargonban beszél, hanem az általuk gerjesztett illúziókat, hallucinációkat helyezi a középpontba.

Ilyen lesz, ha a mesterséges intelligenciák átveszik a hatalmat

2017 egyik legnagyobb kritikai sikerét aratta Zachary Mason a Void Star című sci-fijével, ami szépirodalmi igénnyel idézi meg a Neurománc és Mátrix világát, egyaránt tartalmazva elmélkedéseket a digitális világgal való viszonyunkról és izgalmas harcjeleneteket páncélba bújt katonákkal. Zachary Mason: Void Star Fordította: Farkas Veronika, Agave Könyvek, 2018, 384 oldal, 3880 HUF Az újságírók előszeretettel említették a szerzőt egy lapon Neal Stephensonnal, Philip K.

A főbb karakterek mind valódi egyéniségek, ám nem túl kidolgozottak. Ugyanakkor mindhárom főszereplő máshogy viszonyul a technológiához. Irina az implantátumával teljesen együtt élő karakter, aminek előnyeit a karrierjében is kamatoztatja. Az ő szemüvegén keresztül vizsgálva kaphatjuk a legtisztább képet a Void Star transzhumanista oldalára vonatkozóan. Ennek teljes ellentéte Thales, akinek fragmentált emlékei és a fejezeteiben használt, zavarossá váló elbeszélés megbízhatatlan narrátorrá teszi – okkal. Kern pedig szociális helyzetéből és „foglalkozásából” adódóan archaikus figura, aki vonzódik a régi dolgokhoz és értékekhez, picit elveszett és naiv a modern eszközökkel telített környezetben. Hármójuk dinamikája szép egységet alkotva olvad össze. 

Zachary Mason regénye a filozófiai éltől sem mentes: szól a gazdagok által hajszolt örök (vagy kiterjesztett) életről, halálról, digitális transzcendenciáról, hagyományőrzésről egy modern világban, valamint az emlékezésről, az emlékek vélt, vagy valós értékéről.

A Void Star egy elsőre nehezen emészthető, dagályos mondatszerkezetekkel operáló science fiction thriller, amelynek a stílusa azért lazul a cselekmény felpörgésével. Erőteljes világépítés jellemzi, amelyben a viszonylag egyszerűre vett karakterek dinamikája és sorsszerű találkozása határozza meg a jól vezetett, fordulatos történetet és a mozgalmas cselekményt. A régóta ismerős cyberpunk toposzokkal tiszteletteljesen bánva idézi meg a klasszikus hangulatot és időnként még egy-egy popkulturális kikacsintást is megenged magának. Témájában aktuális ugyan, ám igazán újat mégsem nyújtaz alzsáner keretein belül.

Szerző: Laki Péter

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

5 empatikus készség, ami megmentheti a párkapcsolatodat

Nincs párkapcsolat konfliktus nélkül – a kérdés tehát nem az, hogyan kerüljünk el egy összezördülést, hanem hogy hogyan kezeljük együttérzéssel. Íme öt tipp egy egészségesebb kapcsolatért.

...
Zöld

8 meglepő tény arról, hogyan hat az olvasás az agyadra

Hogyan hat egy jó könyv a memóriánkra? Milyen pszichés problémákkal szemben segít az olvasás? Az olvasás jótékony hatásait gyűjtöttük össze nyolc pontban.

...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.