„A mennyezeten Széth isten képe díszelgett: tátott szájával a föld felé fordult, és e hatalmas nyílásba úgy repültek a holt lelkek, mint bogarak a gyertya lángjába. A falak mellett nagy, fonott kosarak pihentek, bennük tucatnyi különféle színű és méretű, tekergőző kígyó. A kígyók alattomos sziszegése elkeveredett a hadron halk búgásával, mely a templom közepén állt a maga nemes egyszerűségében.”
Jeli Viktória, Tasnádi István, Vészits Andrea: Időfutár 6. – A holnap ostroma
Tilos az Á Könyvek, 2015, 344 oldal, 2990 HUF
Hőseink számára lassan világossá válik, miféle sötét erők kapcsolják össze az ókori Rómát a tizennyolcadik századi Béccsel és a Nagy Háború utáni jövendővel. Mi több, a sötét erők egyesítése és a végső visszaszámlálás már el is kezdődött. Innentől világunk sorsa néhány sikeres vagy sikertelen randevún múlik. Ezért aztán jelentősen megnő a kereslet az időgépek iránt. Egyesek még pokolra is hajlandók menni érte. Az események szédítő sebességgel követik egymást, és mindenkit a végsőkig próbára tesznek.
Kapcsolódó esemény:
Rómából csak Róma pusztulása árán menekülhetnének el hőseink, és Tibi királynak is döntenie kell, hogy Buravárost áldozza fel, vagy Zsófit. De Hanna még nehezebb választás elé kerül… Hőseink egymásnak is randevút adnak a jelenben Budapest egy forgalmas pontján, de nagy kérdés, hogy mindenkinek sikerül-e odaérnie.
Olvass bele a Gimesi–Jeli–Tasnádi–Vészits-kvartett rádiójátékából született regény, az Időfutár hatodik, befejező részébe:
