Fotó: Valuska Gábor
Deres Kornélia 1987-ben született Miskolcon. Költő, szerkesztő, kritikus. 2003 óta publikál. Verseit eddig német, szerb, szlovén és bolgár nyelvre fordították le. Első verseskötete: Szőrapa (2011, JAK-füzetek), amely 2012-ben elnyerte a Makói Medáliák-díjat. Jelenleg doktori disszertációját írja.
Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
Nagy hatásokra a (hosszan tartó) gyerekkorból emlékszem, ezért: Michael Ende A Végtelen Története, Beljajev A repülő embere, Tolkien munkái, Rowling Harry Pottere, Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnikája, és Philip Pullmann Lyra-trilógiája.
Kik azok a szerzők, akikhez nem sikerült közel kerülnöd?
Akikben nincs fantázia, nincs figyelem.
Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelned az eddigi munkáidból, mi lenne az?
„Próbálom fenntartani egy normális élet látszatát, amiben mindenki reggel kilenckor ébred, fejfájás nélkül, büszkén”
Ha egy képzőművésznek önálló tárlatot rendezhetnél, ki lenne az?
Chagall képeit szeretem.
Mi az a zene, ami írásra ösztönöz, mi az, ami kikapcsol?
Mostanában a Florence and the Machine Lungs című albuma tölti be mindkét szerepet. Néha Chopin is.
Ki az az alkotó, akivel a legszívesebben működnél együtt?
A komplett Gob Squad-dal. Ők egy német-brit színházi csapat, lendületes, kreatív előadásokkal.
Életed filmje egy... 1. western, amit Tarantino rendez (zaklatott verzió) 2. mese, amit Peter Jackson rendez (reményteli verzió) 3. zombifilm, Simon Pegg főszereplésével (heroikus verzió) 4. végtelen, ismétlődő rész az Extras-ból (reális verzió)
A sport... az a dolog, amit, ha későn is, de elkezdtem. Most már csak úgy dobálom a súlyzókat.
Három óra múlva... ismét megünneplem, hogy életkor tekintetében sikerült túlélnem Petőfit, aki hegyes szemfogaival szerette harapdálni barátai fejét.
A férfiak... nagy frászok.
Tragédia vagy komédia? Most már inkább nevetnék.
Kávé vagy tea? Teákból katedrálist!
Gyros vagy pizza? Dobostorta?
Nagy levegő
Próbálom fenntartani egy normális
élet látszatát, amiben mindenki reggel
kilenckor ébred, fejfájás nélkül, büszkén,
a szűk pupillákat nem zavarja árnyék.
Ilyennek képzeltem a rendet, mikor még
éltél, nagyon is velem, és azon röhögtünk,
hogyan koptak el a családfán fentről
lefelé a nevek.
Két mondat között múltál el, jól emlékszem.
Hányszor építettük fel az üvegházat,
nem tudom, és azt sem, végül kettőnk
közül ki fulladt meg benne azon a télen.
Mert a feltámadás mindig nagyon ment.
Csak nagy levegő kell hozzá, kibírni azt
a fél percet, amíg a fény összerántja
a pupillát, mint egy szívroham.
Arra gondolok, az ébredés lehet még ilyen.
(KULTer.hu)
Bódéváros
Ez a túlépített városrész az agy érzelmi központja.
Az itt lakók naponta szívják el egymás elől
a levegőt, a rozoga kunyhók füstöt okádnak.
A ködbe burkolt kolónia nő.
Most mégis konganak az utcák, mintha
mindenki egyszerre ment volna szabadságra.
A lelakott idegpályák között szellemállatok
legelésznek: csámcsogó emlékképek.
Nincsen sírás, bődület. Csak a lakhelyektől
zsúfolt utcakép mutatja, végül hogyan veti
szét magát a Bódéváros, ez a szürke negyed.
(Kalligram)
Délen az egyensúly
Nyáron jön a gyógyszer, ami felgyorsítja
az időt. Sebesebben pörög a bolygó,
dagályok rágják a csipkézett partokat,
a szúrós sziklák mögött népes kolóniák
tűnnek el hét furcsa éj alatt. Mégis,
a tömegvonzás egyre nő. Délen az egyensúly
kibillen, egyszerre dől hanyatt millió
istenfélő. Az idő ugrik: nyár vége van,
elesett hát a déli kontinens, a kisagy.
(Élet és Irodalom)
