Tóth Krisztina: Magas labda, Magvető, 2009, 64 oldal, 1990 Ft
RÉSZLET:
Ünnep
Vörösen ég a hosszú lampionsor
és tükröződve leng a csónakokban.
Morajló hullám ér a partra nyolckor,
nincs még sötét, de már mindenki ott van,
gyöngyök lebegnek, fémzsinórok úsznak,
üvegszemű babák és plüsskutyák
húznak pórázt és rángatnak kisujjat,
hogy kihalásszák kézzel az anyukák
a jégkockát a pohárból vagy a labdát
a földbe ásott leandercserépből –
zodoma kortyol, újrafesti ajkát,
és nyugtalan, hogy nem fog látni szélről,
Gomorra inkább a sétányra indul
a villódzó boltok közt botladozva,
hol fémoszlophoz kötve áll a pitbull
és néz a tompa arcú, messzi holdra.
Szodoma virraszt és Gomorra sétál:
nagyüzem van a parti szállodákban.
Tízig vesznek föl rendelést, hidegtál
halad a lépcsőn, kint már utcabál van,
a szexmunkások fáradtan figyelnek,
a vattacukros új ízt szór a gépbe,
a mobilok kórusban énekelnek
és sok-sok arc egyszerre néz az égre:
a fény utat tör, aztán kénesővel
zuhogva érkezik a tüzijáték,
hegyes csillagok tűhullása jő el,
hogy lávafényben fürdik mind e tájék.
zodoma tapsol és Gomorra tapsol,
és pezsgőt bont, utána újra rendel,
fölötte lángra kap a lampionsor,
hamut szitál a szürke arcú reggel.
Szodoma alszik és Gomorra alszik.
A szexmunkások mind aludni tértek,
a szőnyegpadlón megdermedt az aszpik,
az utcalámpák úgyfelejtve égnek,
a sétányon az eldobált ruhák közt
szalvétagombóc, sörösdoboz, pohár,
fehér póló kísért a parkolóban,
hunyorgat, nem emlékszik, hogy hol áll,
a betoncsík felett egyszerre látszik
az ostyahold és a fénytelen korong,
a kövek közt fej nélkül sapka ázik,
sirály csap át a tépett bódésoron,
a csónakok mellett a kőszegélyen
az olajos víz hullámzó apálya
hajakat fésül: egy ütemre, szépen
ringnak a tegnap este ritmusára.
