![Szöllősi Mátyás: Véget nem érő aktus, bizarr harmónia [Ady 100]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/konyves/ko/konyves/fe_580_320_szollosi3.jpg "szollosi3.jpg")
Fotó: Valuska Gábor
Száz éve, 1919. január 27-én hunyt el Ady Endre, a magyar irodalom kikerülhetetlen alakja. Költőket, írókat kértünk meg, hogy válasszák ki a kedvenc Ady-versüket és kommentálják döntésüket. Az ady100 címke alatt gyűjtjük a cikkeket. Szöllősi Mátyás választott verset.
Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
Adyval a kezdetektől fogva nagyon ambivalens a viszonyom. Néha például irtózom tőle, összességében a költészetét pedig inkább csodálom, mint szeretem. Bizonyos költeményei ugyanakkor elemi erővel hatnak rám, forognak, ténykednek bennem, mint valami kór. A Kocsi-út az éjszakában ilyen szöveg, mely a tömörségével, minimalizmusával és töredékességével fogott meg rögtön. Hogy egyszerre egy festmény képét ébreszti bennem, ami mellett, mögött még egy melódia is bekúszik, s amelynek ritmusa a háttérben mintha épp ezt a képet szaggatná folyamatosan – véget nem érő aktus, bizarr harmónia. És bár az én itt is kitüntetett szerepben van, mégsem érzem hivalkodónak, inkább plasztikusnak, lényegre törőnek. Olyan vers ez, ami beléd költözik, belak, s még a szorongás érzését is kívánatossá, otthonossá alakítja. Rendkívül addiktív. Szerencse vagy nem az, de lehetetlen szabadulni tőle.
