Ki mondta, hogy egy halott író neve már csak posztumusz, és/vagy újrakiadás borítóján szerepelhet? Íme hét szerző, kinek örökségét szellemírók vitték tovább. (A szellemírókat egyébként már a Felhőatlaszt jegyző David Mitchell, és az angol Robert Harris is megénekelte regényének címében.)
Robert Ludlum főleg arról a Bourne-sorozatról ismert, ami már azelőtt óriási siker volt, hogy Matt Damon úszott, futott, lőtt és menekült üldözői elől a filmvásznon. Ludlum kémtörténeteivel is szép karriert futott be, amelynek 2001-ben bekövetkezett halála sem vetett véget. 2002-ben, amikor A Bourne-rejtély megjelent a mozikban, ismét reflektorfénybe került, és néhány művét szellemírók fejezték be, kezdve a The Janson Directive-vel. Az írók neve nem ismert, de lehetséges, hogy Eric Van Lustbader és Paul Garrison is köztük lehetett. Ők vették át ugyanis a Bourne- és a Janson-sorozatokat, miután Ludlum meghalt.
H.P. Lovecraft nagyon fiatalon, 46 évesen hunyt el rákban, és rengeteg befejezetlen, vagy folytatásért kiáltó munkát hagyott maga mögött. A Lovecraft műveit megjelentető Arkham House könyvkiadó alapítója, a saját jogán is sikeres író, August Derleth is a Chtulhu-univerzum darabjait építette bele The Lurker At The Threshold című kisregényébe. Bár hivatalosan mindketten szerzői a könyvnek, Lovecraft-kutatók szerint a történet nagy része Derleth képzeletének szüleménye, és a horrorlegenda igazából csak körülbelül ezer szót adott hozzá.
A young adult-vonalon nagymenő Katherine (K. A.) Applegate Animorphs című sci-fi sorozatának első 24 részével bebetonozta szériáját a YA-bestsellerek közé. Az Animorphst 12 olyan szellemíró írta tovább, akiket Applegate korábbi szerkesztői vagy diákjai választottak ki a nagy feladatra. A könyvek (a 25-től az 52. kötetig) továbbra is Applegate néven jelentek meg, de a szellemírók nevét is feltüntették a dedikációs oldalon.
1986-ban, Cleo Virginia (V. C.) Andrews halálának idején, az írónő hét befejezett regénye már a bestseller-listákon tanyázott. Családja, remek üzleti érzékükről téve tanúbizonyságot, szellemírót bérelt, hogy befejezze a hátrahagyott műveit, majd folytassa olyan könyvekkel, amelyek beleillenek a néhai Andrews profiljába. 1990 óta az összes V. C. Andrew írói álnéven megjelenő könyv szellemíró munkája, ez alól csak a Gods Of Green Mountain című sci-fi regény a kivétel, ami 2004-ben jelent meg e-könyv formátumban. A szellemíró neve sem ismeretlen, a The Devil’s Advocate írója, Andrew Neiderman vállalta magára a feladatot, és viszi tovább negyedszázada az írónő örökségét. Neiderman eddig több mint 70 Andrews-regényt publikált, a következő két évben pedig még legalább négyet fog.
Mickey Spillane fénykorában évente akár több könyvet is megjelentetett, ám az idő és a betegségek vasfoga miatt ez a szám lecsökkent. 2007-ben, egy évvel halála után a Hard Case Crime posztumusz publikálta Dead Street című regényét. A borítón Spillane neve szerepelt, de a szerzői jogok alatt diszkréten ott virított, hogy egy bizonyos Max Allan Collinsnak is volt némi köze a könyvhöz. Collins, Spillane irodalmi végrehajtója, maga is termékeny krimiíró, 1977-ben például ő volt az, aki átvette a Dick Tracy-képregény írását az alkotótól, Chester Gouldtól. A Harcourt kiadó 2008-ban hozta ki a The Goliath Bone-t, az első olyan Mike Hammer-sztorit, amit Collins fejezett be. Ezt két másik követte. Spillane neve nagybetűkkel szerepelt a kötet borítóján, alatta kisebb betűkkel ez állt, Max Allan Collinsszal együtt. 2006 óta hat Spillane-könyv jelent meg, a hetedik kiadását 2014-ben tervezik. Collins neve egyre nagyobb betűkkel szerepel a borítón, és talán annak függvényében növekszik, hogy mennyi „kiegészítést” kellett eszközölnie a hátrahagyott könyveken.
A Reagan-éra kedvenc háborús potboiler-szerzője, Tom Clancy, és üzlettársa, Steve Pieczenik, három, hosszú ideig futó sorozatot jegyez közösen. A Op-Centert, a Net Force-ot, és utóbbi ifjúsági változatát, a Net Force Explorerst. Mindhárom széria borítóján Clancy neve szerepel, és sehol nem említik a társalkotókat, akik valójában írták a sztorit. Pieczenik bérelte a zugírókat, ám a végén Clancyé volt a dicsőség. A később videójátékok alapjául szolgáló Power Plays-sorozat már egy megnevezett "társszerző", Martin H. Greenberg közreműködésével született. És akkor még nem említettük a négy „igazi” Clancy-regényt, amelyek 2010 óta bukkantak fel, és amelyek borítóján csak nagyítóval vehető észre az alkotótársak neve Tom Clancyé, a brandteremtőé alatt.
A sci-fi írás korai évtizedeiben szinte minden robotos sztori a Frankenstein-téma variációja volt. Isaac Asimov azonban változtatott ezen egy olyan novellasorozattal, amelyben felállította a robotika három törvényét. A robot kedves, de legalább is nem bántja az embert, a gyilkos robotok egyeduralma így egy időre leáldozott. A nyolcvanas évek végén megjelent a hat regényből álló Robot City, vagyis Asimov sajátos kihívása írótársainak. Arra volt kíváncsi, vajon hogyan építik fel más írók a robotok csodálatos világát. És bumm, így lett a Robot City! Mind a hat kötetet más-más kolléga írta a titokzatos, emberi lakók nélkül működő robotvárosról. A harmadikat és a hatodikat például William F. Wu. Minden író ott folytatta a történetet, ahol az előző regényt jegyző kollégája abbahagyta, és a könyveket hamar egy újabb sorozat, a Robots And Aliens követte.
Forrás: AVClub
