Az amerikai képregény emblematikus figurája, poszteralakja, ha úgy tetszik. Nincs még egy olyan alkotó, akinek nevéhez annyi halhatatlan popkulturális ikon megalkotása fűződne, mint az övéhez. 1922-ben született New Yorkban, és már gyerekkorában arról álmodozott, hogy író lesz. Egy rokoni kapcsolatnak köszönhetően 17 évesen vált a Timely Comics (a Marvel elődje) asszisztensévé, két évvel később pedig a kiadó szerkesztővé léptette elő. Lee az 50-es években mindenféle műfajban alkotott (western, sci-fi, horror, kaland, romantikus), de az évtized végére úgy érezte, kiégett. Amikor a DC az időtájt újra divatba hozta a szuperhősöket, és megbízást kapott a kiadójától (a cég ekkor már Marvel néven futott), hogy új karakterekkel lovagolja meg a siker hullámait, már fél lábbal kívül volt az ajtón, így nem volt veszítenivalója. A sztorik kidolgozásában is szerepet vállaló rajzolótársaival (főleg Jack Kirbyvel) Lee problematikus, komplex, esendő hősök egész sorát teremtette, az X-Men és a Fantasztikus Négyes tagjaitól kezdve Hulkon, Doktor Strange-en és Vasemberen át Fenegyerekig és Pókemberig, és mindannyiukat ugyanabba az univerzumba helyezte.
Legendás státuszához hozzájárult, hogy fiataloknak szóló, a komoly, érettebb témáktól mégsem visszariadó történeteibe társadalmi-szociális kommentárt csöpögtetett (ld. a Comics Code Authority megpuhítását a másik keretes írásban), és hogy barátságos, laza stílusú levelezési rovatában (ahol a képregényes témákon kívül szintén reagált a való világ eseményeire is) közvetlen, kedélyes kapcsolatot épített ki az olvasókkal (az ilyen írásokat gyakran a szállóigévé vált „Nuff said”-del zárta). A 70-es években fokozatosan visszavonult az írástól (bár teljesen sosem adta fel, sőt, a konkurenciának, a DC-nek is írt, Just Imagine című 2001-es sorozatában az ő hőseiket gondolta újra), a Marvel feje, szellemi vezetője, egyben reklámarca lett, és ez utóbbi státuszát mind a mai napig megtartotta. A 2000-es években a neve a cég tévésorozatainak, rajz- és mozifilmjeinek stáblistáján bukkan fel, mint executive producer, és utóbbiakban, a 2000-es X-Mentől az idei Bosszúállókig, látható is egy-egy cameo erejéig.
A cikk eredetileg a Könyves magazin 4. számában jelent meg.
