Spiró reménytelen Magyarországa

verespalne | 2009. szeptember 28. |

B+
Spiró György: Feleségverseny

Budapest, Magvető, 2009, 2990 Ft

Az idei nyaralásra sikerült úgy pakolnom, hogy szinte kizárólag az X-generáció életválságával foglalkozó könyveket (Coupland, BEE) vittem magammal, így amikor pofavágva, de végre előkerült a Feleségverseny is az autó mélyéről, örömmel vetettem rá magamat, noha olyan ajánlásokkal kaptam meg, hogy "Nem túl jó", "Mintha a Blikket olvasnád", stb. Ehhez képest nagyon jól szórakoztam vele, nem egyszer felolvastam részleteket a tengerparton heverő pajtásaimnak is, akik nem egyszer kacarásztak.

Hazaérkezvén hiába lelkendeztem  olvasmányélményemről, leginkább elutasításba ütköztem, hogy a Feleségverseny nem jó, kifejezetten rossz, közhelyes, széteső és túlírt egyszerre, stb. Önvizsgálatot tartottam, végigpörgettem még egyszer a regényt, és tartom, hogy érdemes elolvasni.

A Feleségverseny elsősorban családregény, a Vulnera család, és azon belül is Rea személyes története. A testvérek, távoli rokonok, ismerősök fel-eltűnése, megrajzolása, nem egyszer a Száz év magányt is eszünkbe juttathatja, ráadásul mindenkinek hülye neve van! Vulnera Rea, Emmő, Csetra, Bódog, Birs, Kolonc - és ők csak a közvetlen család!

Helyesbítek, sokáig a Vulnera-család regényeként olvastam a Feleségversenyt, középtájon, a Szent István parki állóháború, illetve a nemi erőszak említésekor az elbeszélő olyan előreutalásokat tesz, (később kegyhellyé válik a Balzac utcai kapualj), amelyekből egyértelművé válik, hogy (elvileg) Vulnera Renáta pikareszkbe oltott életrajzi regényét olvassuk. Ennek ellenére, a tökéletesen passzív főhősnek köszönhetően cselekmény az nincs sok, a csúnya, buta, értetlen és lehetetlen Rea sodródik az eseményekkel, mégis mindent túlél, és ő lesz a végén a nyerő, tökéletesen megvalósítva a magyarságról mint alanyról tett kijelentést, miszerint: Minden szar rendszert túl fogok élni. Lemerülök, kibekkelem.

Legjobb, hogy ezt a nem is létező cselekményt folyamatosan megbontják a fő történetvonalhoz csak lazán kapcsolódó színes epizódok. Kerek, szórakoztató kis zárványok ezek a regényben, ezek közül a kedvenceim:

- Dr. March Fooley utazása Magyarországon: a Hold steet market dialogues, és a belőle készült film Tartós utca címen

- A margitszigeti Nagyszálló mint luxusbörtön, és diétás fellegvár

- Arany János mint olimpiai bajnok, Jókai Mór mint filmrendező (sekélyes humor, de imádom)

- Kolonc mint karakter: elhatározza, hogy örökre tizenhatéves marad, hogy ne kelljen adót fizetnie, ezért még hajlandó szellemileg és testileg is visszafejlődni.

- Birs mint karakter: a lopott kocsit mindig becsületesen visszaviszi

- Birs leviszi a turulkákat a kelet-európai nácik balatonfüredi konferenciájára (tipp: 207-219. oldal - önállóan is olvasható).

- Árkád vezér tüntetései (kétszer is megettem)

- Csika bá nem hajlandó megtanulni lováriul, mert nincs költészete

- Az egész Szent István parki állóháború leírása, úgy ahogy van

- A gravitációs bomba, mint nem szabadalmaztatott magyar találmány folyamatos felemlegetése

- Krul József megkoronázása a Duna jegén (kétszer!) 

Az nekem sem tetszett a Feleségversenyben, hogy a Feleségverseny egy jövőbeli, de a jelenlegire kísértetiesen hasonlító Magyarországon játszódik, a kortárs politikai életet, társadalmi közbeszédet folyamatosan parodizálja. Ez az eszköz változó minőségben működik: hol borzasztóan vicces, hol rettenetesen elhasznált és elkoptatott, de az elbeszélői folyamatosan fenntartott bizonytalansága (csizmájuk fehérségét megerősítette, nem igaz azonban, hamisnak tűnik a feltételezés, stb) még a befejezésben is jól tud működni.

Jónéhány parodisztikus részlet valóban túlhajszoltnak és kevésbé eredetinek tűnik, a tanárokat folyamatosan feljelentő diákok, a nap mint nap újraírt történelem, NYEU-KEU szakadás, Romanisztán megszületése, kábítószerré nemesített parlagfű, stb - egyáltalán, a politikai kitérők érezhetően a leggyengébbre sikerült részei a szövegnek. A központi motívumot képező kamatyadó, illetve maga a címadó feleségverseny sem igazán humoros, sőt. A kamatyadó szellemeskedő és túlírt, a feleségverseny Megasztár-paródiának ötlettelen, terjengős, és túlságosan földhöz ragadt.

Egymondatban: a Feleségverseny nem az életemet fenekestül felforgató, életre szólóan meghatározó nagy mű, de kifejezetten jól szórakoztam rajta, és éppen ezért tudtam a szöveggel menni, vele együtt gondolkozni, elmélyedni benne, utólag agyalni rajta.

Ezt a részt pedig magammal viszem egy életre, begépeltem nektek.

Az emlékezők szerint tartalmilag a magyarságról mint alanyról alkotott állítások közütt egészen biztosan szerepeltek a következők:

"Követelem az egyenlő közteherviselést, amely alól egyedül én mentesüljek.

Legyen mindenkinek egyenlő a jövedelme. Az enyém lehet kicsivel több. Mindenki legyen egyenlő a törvény előtt. Én kicsivel többre vágyom. Legyen mindenki szegényebb nálam, akkor én is lehetek szegény.

Az egyetlen személyben megtestesülő tekintélyt: a királyt, a hadúrt, a pártfőtitkárt feltétlenül és rajongva tisztelem, imádok róla gonoszul pletykálni, és amint lehet, néhány évtized múltán megbuktatom.

1848-49, 1918-19, 1956 a magyarság természetétől idegen fellángolás, mert már Levédiában is felfordulásellenes, honfoglalást ellenző kispolgári mentalitást nyilvánítottam. A nyugalmamhoz továbbra is ragaszkodom.

Kiváló eredményeket tudok elérni a passzív rezisztenciában, eltitkolom a jövedelmemet, adót csalok, nem adok számlát.

Gyűlölöm az államot, tessék az államnak eltartani engem.

Az aktív ellenállás nem az én kenyerem, veszélynek - családszerető ember lévén - nem teszem ki magamat.

Kiváló honfitársaimat irigylem és gyűlölöm. Mindenkinek legyen olyan szar, mint énnekem, főleg, ha tehetségesebb nálam. Akit csak érek, följelentem. Aki ebben az országban kiváló lett, az csalt, rabolt, gyilkolt és hordja el magát: ez az én hazám, nem az övék!

Bármilyen ellenforradalmi rendszerhez alkalmazkodom. Minden szar rendszert túl fogok élni. Lemerülök, kibekkelem.

A modern társadalom által megkövetelt szervezett együttműködésre nem vagyok hajlandó, nem is értem, mi az. A közösségi műfajokat nem szeretem. Az egyéni műfajokban kiváló szoktam lenni.

Nem megyek sehova, ne jöjjön ide senki.

Tanuljanak meg magyarul ők, a kurva anyjukat. Mindenkinek a kurva anyját, aki nem úgy magyar, ahogyan én.

Jó, hogy hozzánk soha sem a jó, sem a rossz nem tudott teljesen benyomulni. De az nem jó, hogy hozzánk soha sem a jó, sema rossz nem tudott teljesen benyomulni."

 

 

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél