Illusztráció: Maros Krisztina
„A mesében élt – nagyon szerette volna, ha az élet is olyan, mint a mese, ha mindenki eléri a boldogságot, amire vágyik. Ezt viszont csak a mesén keresztül lehetett, ezért lett az ő műfaja a mese” – mesélte telefonon a Könyvesblognak Bálint Ágnesről a lánya, Németh Ágnes. Bálint Ágnes az a szerző, akinek a művein tényleg generációk nőttek fel: azok ugyanis, akik a hatvanas években Mazsola vagy a Futrinka utca kalandjait nézték és hallgatták, ma már nagyszülők, akik utóbb saját gyerekeiknek, majd unokáiknak mesélték ezeket a történeteket. Egy szerző munkássága ugyanakkor sokszor akkor mérettetik meg igazán, amikor kiderül, hogy vajon sok-sok év múltán is képes-e megszólítani a gyerekeket.
Bemutató. A Futrinka utcán túl című könyvet május 18-án 17 órakor mutatják be a VII. Bálint Ágnes Mesefesztiválon, Vecsésen, a kötet szerzőit, valamint Németh Ágnest, Bálint Ágnes lányát Csapody Kinga, a kötet szerkesztője kérdezi. Részletek erre>>
Bálint Ágnes ilyen szerző: humánuma, emberszeretete és -ismerete át- meg átszövi minden meséjét, és ez az, amin biztosan nem fog az idő. Lánya szerint Bálint Ágnes meséi az író egyéniségét sugározzák: „Jó ember volt, az életet borzasztóan tisztelte, a természetet imádta, nem harcolt senkivel. Olyan tulajdonságai voltak, melyek átjöttek a könyveken, és úgy látszik, a mai világban is szükség van ezekre a tulajdonságokra. Hiszen hiába változik a világ, a harmóniára, a szeretetre, az egyetértésre, a családi élet örömeire, a természetszeretetre még mindig sokan fogékonyak”. Szellemisége most egy olyan antológiában él tovább, melyben hat kortárs író (Berg Judit, Lackfi János, Kertész Edina, Szabó T. Anna, Tamás Zsuzsa és Tóth Krisztina) vállalkozott arra, hogy ismét elmerüljön Bálint Ágnes mesevilágában, és továbbszője, adott esetben új elemekkel kiegészítse a már jól ismert meséket.
A Futrinka utcán túl, ill.: Maros Krisztina
Manó Könyvek, 2019, 64 oldal, 2490 HUF
A Futrinka utcán túl című kötet kétféle funkciót is betölthet (mármint az elsődlegesen, azaz a meseolvasáson kívül). Akik eleve ismerik Mazsola, Tádé, Manócska vagy Frakk alakját, azoknak egy újfajta olvasatot jelenthetnek, plusz jelentésréteget nyújthatnak ezek a történetek (jó példa erre Berg Judit meséje, a Ki lesz a gazdám?, amely lényegében a Frakk előzménymeséjének is tekinthető, de felbukkannak benne az író más, ismert mesealakjai is), akik viszont először találkoznak velük, azoknak jó kis belépő lehet Bálint Ágnes meséihez. A szerzők ugyanis egytől egyig hűek maradtak a karakterekhez – Kertész Edina meséjében például (Manócska és a madárijesztők) Mazsola hiába töri el Manócska kedvenc bögréjét, a türelmes manót semmi sem hozza ki a sodrából és még ő vigasztalja meg a malacot egy jó kis mesével. Bálint Ágnes meséire amúgy is jellemző, hogy bár akadnak viszályok és civódások, a mese végére mindig helyreáll a világ rendje.
Bálint Ágnes (forrás)
Ezekbe a történetekbe egészen jól belesimulnak más mesék karakterei is: Tamás Zsuzsa például a Mimi-történetekből ismerős két kisnyuszit, Mimit és Borit hozta össze egy játszótéri kalamajka kedvéért Mazsoláékkal (Ágyúgolyó és szilvás gombóc), Tóth Krisztina pedig – a korábban a Bárka Online-on vagy a Nők Lapjában megjelent írásaiból ismerős – Malacot és Libát illesztette be egy olyan mesébe (Malac és Liba iskolába megy), melyben felbukkan Cica-Mica, Gücülke és még Frakk is. Lackfi János az elátkozott és fordított nyelven hadováló rablóbanda meséjével (Lükő, Koponyó, Berettyó és a negyven rabló) tiszteleg Bálint Ágnes emléke előtt, Szabó T. Anna pedig a Keleti pályaudvar várócsarnokában képzelte újra Az elvarázsolt egérkisasszony című meseregényt (Az elvarázsolt verébkisasszony).
A kötetet Maros Krisztina illusztrálta, akinek abból a szempontból különösen nehéz dolga volt, hogy egy jól ismert és erőteljesen rögzült képi világot kellett a kötet lapjain megjeleníteni. Ez teljes mértékben is sikerült neki, miközben képes volt arra is, hogy a saját szűrőjén átengedve, bizonyos mértékig a saját vizuális képére is formálja azokat. A Futrinka utcán túl meséi biztosan nem fogják kiszorítani Bálint Ágnes történeteit, de láthatólag nem is ez a célja, sokkal inkább kiegészítik és továbbéltetik azokat a meséket, melyek már évtizedek óta velünk vannak.
Öt érdekesség Bálint Ágnesről:
- Már ötévesen megtanult olvasni, hatéves korától írta és rajzolta a meséket, első meseregényét (Fánni, a modern tündér) 14 éves korában folytatásokban közölte egy gyerekújság.
- 1958-ban kezdett dolgozni a Magyar Televízió Gyermek- és Ifjúsági Osztályán, ő teremtette meg a meseműsorok alapjait és az ő ötlete alapján született meg a Cicavízió monoszkópja és a Tévé-maci.
- A Futrinka utca keletkezéséről ezt nyilatkozta a hatvanas években: „Főnöki parancsra indítanunk kellett a Nagyapó című műsort, amelyben Nagyapó például elmagyarázta a gyerekeknek, hogyan megy be a házba a vízvezeték. Ez megint igen unalmas volt nekem. Kitaláltam, hogy legyen a Nagyapónak egy cicája: Cicamica... Aztán becsempésztünk egy kutyát is: Morzsit. Meg egy rongybabát, akit Nagyapó nyaralásból hazajövet hozott magával: Böbe babát. S amikor megvolt a három figura, akkor jött az ötlet, hogy kellene egy utca is, ahol lakhatnának, ők is, mások is. Akkor indult a Futrinka utca, havonta egyszer, fél órában. A bábokat Bródy Vera és Lévai Sándor tervezte.”
- Németh Ágnes telefonon elmesélte, hogy a valóságban is volt egy vizslájuk, Csibész volt a neve – Frakknak Bálint Ágnes nagyapjának vadászkutyáját nevezték, de később ezt a nevet kapta Csibész kölyke is.
- Bálint Ágnes könyveit és mesesorozatait több nyelvre lefordították. Maga is sokat fordított, így a Babar-könyveket, de számos külföldi filmsorozat magyar szövege is neki köszönhető (például Rumcájsz, a rabló, Kacsa Kázmér kalandjai, Héraklész, Állatolimpia, továbbá epizódok a Garfield sorozatból).
Forrás: balintagnes.hu
