HÍRÚJSÁGOK HÍRÚJSÁGA
Orbán Ottónak
Itt a vers, ha még nem unják,
mái zárba ósdi kulcs,
ó tetőre sárga új nád,
hanta-hinta, hunta-puccs.
Nem medvecukor, se málé,
íze a savanya nyálé,
mikor éjjel felriadsz:
tapad, mint a habszivacs.
Régen a Nap, égi gálya,
ringott fenn sejtelmesen,
mára már telidobálva
gépekkel a végtelen.
Itt egy rakéta-uborka
ott egy pingponglabda-szonda,
repülőgép, űrszemét
csípi már az Úr szemét.
Háború van? Közvetítik,
köthetünk rá fogadást,
s ha szünet jön: idd a whiskyt,
nyerj autót, tiéd a pást!
Hangya-had küzdött csak egykor,
ma a harc instant levespor,
némi löttyben oldva kész
– interaktív öldösés.
Víz sürűje: mint a lódög,
csak a felszín csupa hab,
a mélység nagy bokszolótök:
üss, de aztán védd magad.
A tetején pancsikolhatsz,
szivárvány spriccel ha moccansz.
De tégy bármi fontosat,
láncos teke fejbe csap.
Vers-cihán fekve ne alhass,
nincs benn szalma, pihe, kóc,
csak üveggyapot, rugalmas,
könnyü, olcsó, puffadós.
Minden eszme készre gyártva,
rajta billog: világmárka,
s a metafizikus én:
az is polietilén.
Ím az új Test epilálva,
bőre mű, foga hamis,
csinosan felvarrva ránca,
izma hízva, haja plüss.
Csecsemőjét, háját, máját
ha nem kell, kioperálják,
és korrekciós betét
emeli csecse becsét.*
Mindhiába: ez a régi
vérrel töltött luftbalon,
félig földi, félig égi,
keserves szabadalom.
Végül Newton találmánya
ezt is, azt is földbe rántja:
eltűnt Ottó, el Ferenc,
my friend, hol a difference?
* © Tóth Krisztina
