„A jobbszélső megbotlott a labdával, de nem ment rá senki, és így még lövéshez is volt ideje.”
Mándy Iván: A pálya szélén
1995. szeptember 15-én a dél-franciaországi Die nevű kisváros irodalmi találkozóján a holland szervező megkérdezte tőlem, nincs-e kedvem kosárlabdázni. Akkor rávettem, hogy a következő évben hívja meg a magyar író futballválogatottat, játsszuk az összes többivel. Nem volt író futballválogatott, ott találtam ki, azóta van. 1996. szeptember 23-án játszottuk az első meccset a Rest of the World ellen, 10-2-re győztünk, Esterházy, Farkas Zsolt, Garaczi, Zeke Gyula, az ellenfelek közt Viktor Jerofejev és Jevgenyij Popov. A pályán nincs sóder és púder, bántóan kiderül mindenkiről minden. Irodalomkritikusok, nézzetek írókat focizni – lelkes olvasóknak nem ajánlom. Jerofejev szerint a 10-2-ben rejlett némi magyaros kompenzálás; lehet, ámde focinál az nem úgy van. Nehéz – csak profiknak megy, ezért oly tökéletes(en érdektelen néha) a legtökéletesebb meccs is – leállni. Ha leállsz, meghalsz, ha visszaveszel, megölöd. 2006. május 18-án Bécsben, a Wiener SC pályáján osztrák írók ellen játszottunk. Martin Amanshauser, Georg Bydlinsky, Franzobel, Christian Futscher, Daniel Glattauer, Walter Grond, Egyd Gstättner, Michael Hansel, Arnulf Knafl, Wolfgang Kühn, Christoph Mauz, Robert Menasse, Christian Nothegger, Amir P. Peymann, Reinhard Prenn, Gerhard Ruiss, Thomas Schafferer, Thomas Schuster, Günter Stocker, Jan Zenker. 8-2 ide, már az ötödik gól után mondogattuk egymásnak, hogy le kéne állni, de hát nem vagyunk profik, nemigen álltunk. Kaptunk egy jogtalan tizenegyest (Darvasi Laci kivédte), és Farkas Zsoltnak eltörték a könyökét, így nehéz abbahagyni. A Wiener SC ma valamelyik alacsonyabb osztályban játszik, pedig itt valaha 7-0-ra verték a Fiorentinát, ők sem tudtak megállni. 2006-ban a berlini Kleine Hamburgerstrasse műfüves pályáján német írók ellen 0-0 lett, minden helyzetet kihagytunk. Újabb névsor: Albert Ostermayer, Thomas Brussig, Ronald Rengg, Jörg Schieke, Jochen Schmidt, Tobias Hülswitt, Simon Roloff, Wolfgang Herrndorf, Klaus Cäsar Zehrer, Jan Brandt, Andreas Merkel, Moritz Rinke, Ingo Metzmacher, Florian Werner. Az irodalmi focizás két, látszólag egymásnak köszönni sem bíró diskurzust mutat be egymásnak, olyanok terébe vonva az irodalmat, akik amúgy nincsenek abban a helyzetben, hogy kezdhessenek vele valami. Ez szórakoztat. Zavarba ejt. Amikor 1995-ben Mélyi József protezsálásával az Utopia nevű berlini Freizeitligás csapathoz kerültem, szórakoztatott, ahogy csapattársaim próbáltak valamit kezdeni azzal, hogy írás, irodalom. Miután a Stefan Effenberg miatt Effének becézett kelet-berlini munkanélküli, játék közben nagyképű szász prolifiúnak sörözésnél leesett a tantusz, és közölte elismerően, hogy ő már Dosztojevszkijt is olvasott, a pályán is mintha másképp viselkedett volna.
Győzelmek, vereségek meg minden. Hívtak Esztergomba, Szolnokra, Nyíregyházára, Pécsre, Nagyrábéra, Szegedre, játszottunk 2006-ban Zamárdiban az EFFOT-on, Kisharsányban az Ördögkatlan Fesztiválon 2012-ben. Alsóörsön, Szekszárdon és Leányfalun kétszer, Tokajban háromszor. Felvidéken Komáromban, a Vajdaságban Kishegyesen. Etyeken 3-0 az öregfiúkkal, 2004-ben Tokajjal 4-4, és volt olyan is, hogy 18-3, az Index.hu ellen. Néhány komoly égés, az Alsóörstől 1-7, sorozatos lemondások miatt 2008-ban Tokajtól 2-9. Mórágyon is kikaptunk, de a felolvasóesten ott ültek a helyi vagány csávók, és kerek szemmel bámultak. Legelső meccsünk egy francia irodalmi fesztiválon volt. 2006-ban a Werder Bremen pályáján 3-0-ra győztünk a németek ellen, az 1999-es Frankfurti Könyvvásáron komoly sajtónyilvánosság előtt – négy tévé is adta – 6-4-re, Farkas Zsoltot nagyon megtapsolták. 2005-ben 3-0 az olaszok, Firenzében 2-0 az angolok ellen. A 2005. szeptember 29-e és október 2-a között a toszkánai San Casciano dei Bagniban rendezett futballtornán olasz, angol és svéd írókkal játszottunk, olasz, angol és magyar tévéstáb is fölvette. 2007-ban Malmőben voltunk, 2010-ben Unnában 3 meccsen sem kaptunk ki, május 1-én pedig a Westphal-Stadionban megnéztük a Dortmund-Wolfsburg meccset (1-1, 80.300 néző, Hajnal játszott). Balázs Attilát, „az öregedő (ungár) kapust” látom „repülni a levegőben, nyújtott kézzel, látványos pantelići stílusban (egy nagyon jó, régi jugó kapus behúzott, békalábú stílusában): a jobb kapufa irányába”. A magyarok (inkább) nézik (, mint űzik) a sportot, és a magyar írók meglepően sokat foglalkoznak vele. „Na ütni! – sürgette a maláj. – Lesz meglepetés!”, mondja a dzsiudzsicu-művész a Piszkos Fred a kapitányban. „Csakugyan nagy meglepetést okozott. Mert hogy valaki egyetlen pofontól valóságos szaltót csináljon, négy utast és több kisasztal málnaszörpöt felborítson, az igazán meglepő”, így Rejtő Jenő, mivel José pincér bal kézzel ütött, megjegyezvén: „Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani”. Egressy, Gazdag József, Kiss Tibor Noé, de az újak, Purosz Leonidasz, Pion István is. Többször játszottunk a színészválogatottal, volt mindenféle 3-6, 1-2, 3-0, 4-1 Pécsen pedig, a PMSC-pályán, 2010. június 9-én 7-1! Az újságírókkal 2-4, 5-0. Egy 4-3-as meccsen, a KFKI pályán, Varga Zoltán játszott ellenünk – rúgott két gólt. Aztán mint tiszteletbeli edzőnk, részt vett a Csörsz utcai TF-pályán 2008. április 27-én az osztrákok elleni 2-0-ás meccsen. Nyertünk néhány tornát (2004-ben a Vasas pályán a Komlós Aladár Emléktorna a színész- és az újságíróválogatott előtt, 2005-ben a Szigetfesztivál tornája, 2008-ban Nyíregyházán a színház rendezésében kispályán), 2008-ban pedig Bécsben Svájc, Szlovénia és Ausztria legyőzésével Európa-bajnokok lettünk – Gyurgyák Jánost választották a torna legjobbjának. És 2016-ban – régi és új játékosokkal – Belányi József, Berka Attila, Imre Ábris, Bíró Dénes, Bod Péter, Nagy Dániel, Melecsky Kristóf, Benkő Gábor, Moldován Lucifer, Zilahy Péter, Farkas Zsolt, Keresztury Márton, Benedek Szabolcs, Bíró László, Majtényi György, Hajtós Bertalan, Sárközi Richárd – egy hétcsapatos tornán elsők lettünk Cipruson.
Írás, foci, Dosztojevszkij, három dolog, így együtt. Létezik írók futballcsapata – hogyan lehetséges? Úgy, ahogy; képtelenség, önellentmondás, mégis van, ami kisebb csoda; az írók nem csapatjátékosok. Az irodalom lobbiképessége alig értékelhető, einzelgängerek mozognak a pályán, falkát elhagyó magányos farkasok satöbbi. Magányos Farkas Zsolt. Magányos Hamvai Kornél magányos Egressy Zoltánnal. Magányos-barátságos Balázs Attila, magányos, barátkozós Takáts József, kedélybarátságosan magánykodó Darvasi. Csak látszólag nem magányos Németh Gábor és Garaczi László, alapban magányos Wirth Imre, magányos a négyzeten Gazdag Jóska, magányosan intézkedő Zilahy, magányos(an nem szívesen sörözgető) Sajó László. Különbféle főnökök, mint Gyurgyák János, Kőrösi Zoltán, Ágoston Zoltán, M. Nagy Miklós, ez a legmagányosabb stratégia. Szelíd-barátságos változatban Mélyi József. Esterházy – nála nemigen volt magányosabb. Túlzok.
Ez egy szép nagyelbeszélés vázlata, az ördögi a részletekben bujkál, mégis, végül így áll össze: nemigen állunk össze. A csapatsportolók félreteszik a magánnyomulást közügyi kérdésekben, legnagyobb színészek, rendezők, énekesek és táncosok lobbiznak együtt, a valóban potens, itthon és/vagy külföldön sztárírók horizontjába se kerül, hogy szaktársaikért tegyenek. A jobbak legalább olvasnak, nem igaz, hogy írók nem olvassák egymást, így nem a teljes igazság, hogy semmit sem tesznek, az odafigyelés (a leg)komoly(abb) tett. A focin kívül.
Szerző: Kukorelly Endre
