Az 1982-ben elhunyt Philip K. Dick halála után is ugyanolyan provokatív, elgondolkoztató és élvonalbeli író maradt, mint életében volt. Újabb és újabb generációk fedezik fel maguknak, a filmes adaptációk száma egyre bővül, a vele kapcsolatos hírek még mindig magas érdeklődést váltanak ki, ráadásul az életmű még messze nem feldolgozott. Most úgy tűnik, az Ember a fellegvárban, a Palmer Eldtrich három stigmája, vagy a Kamera által homályosan írója legrejtélyesebb szövegének megismerésére is lehetőség nyílik.
Dicket élete végéig sötét gondok gyötörték, gyermekkora nem volt ideális, feleségeivel nem jött ki jól, küzdenie kellett az önmaga köré épült kultusszal és az irodalomban elfoglalt helyével, többször teljesen elszegényedett, aktát vezetett róla az FBI, sokat kísérletezett a drogokkal, megmagyarázhatatlan víziói pedig sosem szüneteltek. 1974-ben aztán olyasmit látott, ami még őt is meglepte. Sorozatos látomásai támadtak, különös istenélménye volt, állítása szerint egy rózsaszín fénycsóva hatolt a tudatáig. A víziók egyik fő okozójaként a nátrium-pentothalt szokás megnevezni, amivel bölcsességfogának kihúzása során érzéstelenítették az akkor már Hugo-díjas írót. Dick látni vélte Jézust, megvilágosodott előtte egyik előző, antik-római élete, és meggyőződésévé vált, hogy egy idegen értelem próbálja vele felvenni a kapcsolatot. A különleges látomásokra a 2-3-74 számsorral hivatkozott, amik februárt és márciust, illetve az évet jelöltek. A hátralévő életében megjelent könyvei alapvetően ezekre a képzelgésekre épülnek (ennek kiemelkedő példájaként általában a VALISt nevezik meg), de saját maga számára is több ezer oldalt töltött meg magyarázatokkal.
Dick Santa Ana-i otthonában barátaival 1978 körül - kép innen
Ezekből a kézzel írt magyarázatokból 1991-ben meg is jelent néhány részlet, de az Exegézis legnagyobb része feldolgozatlan és kiadatlan maradt. Az amerikai kiadóóriás, a Houghton Mifflin Harcourt azonban nemrég bejelentette, hogy megszerkesztve, két kötetben a közönség elé tárja az Exegézist. A jövő őszre, majd a rákövetkező évre ígért anyag szerkesztésére Jonathan Lethemet és Pamela Jacksont kérték fel. Utóbbi doktori disszertációt írt a 2-3-74-et vizsgálva és már két éve a Philip K. Dick Estate-nek dolgozik a jegyzetek előkészítésén, Lethem pedig amellett, hogy sikeres író, ismert Dick szakértő, illetve ő szerkesztette a Library of America gondozásában megjelent Dick-regényeket.
Lethem a New York Times-nak elmondta, hogy az Exegézis nem egyszerű kézirat, hanem hosszú éjszakákon át írt jegyzetek gyűjteménye, amiben Dick a világegyetemmel néz szembe, az angol nyelv, és a paranoiája segítségével. Bár az embereknek beszélt erről a munkáról, azt hitték, valami komoly könyvön dolgozik, holott ezeken az éjszakákon „kifordította az agyát”, majd újra összerakta magát íróként és emberként is. Lethem szerint az Exegézis briliáns, ellentmondó, repetitív, és teljes mértékben bolonddá tesz, ráadásul „az univerzum titkát is tartalmazhatja.”
Philip K. Dick lányai, Laura Leslie és Isa Dick Hackett is osztják a lelkesedést, nagyon örülnek, hogy végre találtak egy kiadót, ami nekilát az Exegézis feldolgozásának, hiszen már évek óta ez volt a legfőbb céljuk. A Houghton Mifflin Harcourt ráadásul a birtokában lévő 39 Dick-címet is újból kiadja a jövő évtől kezdve.
Persze nemcsak az Exegézis kapcsán fogalakozik a sajtó Dickkel, a Guardianban nemrég például egy olyan cikk jelent meg, amiben azt fejtegetik, hogy Dicknek szüksége lett volna egy társszerzőre, míg a Los Angeles Times egy olyan találkozóról számolt be, ami az író utolsó évtizedével, az Orange County-ban töltött évekkel foglalkozott. Itt olyasmikről beszélgettek, hogy például mennyire nagylelkű volt barátaival az író, miután begyűjtötte a filmes feldolgozásokból járó pénzeket, vagy mennyire nehezen lehetett követni „Phil” dumáit, másodpercenként ugrált mondjuk a nők, az idő kérdései, és a kettős identitás között. James Blaylock fantasy-szerző arra emlékezett, hogy híres barátja gyakran hajmeresztő dolgokkal rémisztgette környezetét, és csak pár nappal később árulta el, hogy valójában viccelt. Így fordult elő, hogy Blaylockék időnként például nem létező KGB-ügynököktől rettegtek.
