Fotó: Zombor Edina
A jellegzetes mosolyú etológus-sztár, Bukfenc és Jeromos gazdája május 9-én lett nyolcvanéves. A New York Kávéház és a Libri Kiadó úgy döntött, régi cimborákkal és sztárvendégekkel ünnepli Csányit, és egy új kötettel , ami az Íme, az ember címet viseli. Bár a kutyák fájón hiányoztak az estről, szóba annál többet kerültek, akárcsak a döglött tehén, melynek etológiája Csányi Vilmos szerint is erősen hiányos.
Vastaps és egy kvázi-standing ovation fogadta a színpadra lépő ünnepeltet, aki szokásos, kicsit gunyoros arckifejezésével ült le fogadni a szerelmi vallomásokat. Rögtön meg is kapta Juhász Annától, aki elég ügyetlenül próbálta elhitetni az ünnepelttel és a közönséggel, hogy Csányi kedvenc együttese, a Belga sajnos nem tudott ma eljönni. A szülinapi köszöntő videóüzenet formájában startolt, a dal közepén – természetesen – bevonult a helyszínre maga az együttes, és biztosította Csányit, az, hogy nyolcvanéves lett, egyáltalán nem baj.
Csányi Vilmos: Íme, az ember
Libri Könyvkiadó, 2015, 388 oldal, 3192 HUF
Lovász László matematikus, az MTA elnöke beszédében tudóstársa kacskaringós életútját vázolta fel. Vegyészként kezdte, majd biokémikusként dolgozott, végül rátalált az etológiára, melynek itthoni megalapítója és legnagyobb mestere lett. Eleinte halakkal foglalkozott, aztán jött a nagy szerelem, a kutyák. Kedvencei, Bukfenc és Jeromos neve a közbeszédben mára olyan rangra emelkedett, mint Misi Mókusé vagy Micimackóé. Csányit erős kíváncsiság hajtja, ez az örökké kereső-kutató hajlam lendítette a tudomány különböző területeitől a szépirodalom felé, és Lovász tudni szeretné, hova repíti még el.
Lengyel László csak Szürke Gandalfként emlegette barátját, akit antiakadémista, szabályszegő, de barátként annál megbízhatóbb oldaláról ismer. Tudja, ha bajba kerülne, Csányinál mindig várná egy ágy, és ez fordítva is igaz. Egyszer Hankiss Elemérrel hármasban Pannonhalmáról autóztak a fővárosba, az úton a két tudós megállás nélkül vitatkozott a világ keletkezéséről. Hankiss mindent tudott, Csányi minden mítoszt lerombolt. Lengyel az egyik oldalon egy shakespeare-i jellemet, a másikon egy megfontolt, önironikus tudóst látott, és úgy érezte, ott és akkor megtudott valami fontosat a világról. Csányi az ő szemében Szürke Gandalf: sokat morog, kicsit tüskés, morózus, néha öreges, de nem véletlen, hogy a kutyák az ő ölébe hajtják a fejüket. Ha kutya volnék, ami a legnagyobb kitüntetés az ő szemében, ilyen gazdát szeretnék – fejezte be a laudációt Lengyel László.
Udvaros Dorottya először a kutyái nevét kiabálta, aztán bevallotta, igazából nem hozta el őket, mert Safi vizsla kifogásolta, hogy nem lesz saját kanapéja a színpadon: úgy döntött, inkább majd külön köszönti fel a Vilit. A színésznő frivol ízelítőt adott a Marilyn Monroe-féle Happy Birthday Mr. President-ből, aztán előadta az I Wanna Be Loved by You-t. „A szívem érted ég csak, papus” – súgta később olvadón, majd azt vetette Csányi szemére – megint előhozakodva a kutyatémával –, hogy csak egy tacskó, az ő apukája ugyanis most töltötte be a kilencvenet.
Vekerdy Tamás a Belgával ellentétben tényleg nem tudott eljönni, de küldött egy üzenetet. Kosztolányi Marcus Aureliusát hasonlította az ünnepelt személyiségéhez: szereti azt a tiszta racionális erőt, melyet Csányi képvisel, és ünnepli benne a bátort és a büszkét.
Alexander Brody picit megbotlott a színpadra menet, meg is jegyezte: ez történik, ha az ember már elmúlt nyolcvan. Brody elárulta, ha egy lakatlan szigetre száműznék, és csak férfit vihetne magával, akkor Csányit hívná el. Kevés embert ismer ugyanis, akivel úgy lehet bármilyen témáról beszélgetni, mint vele. Csányi virágokat nevelne a szigeten, mesélne Jeromosról és Bukfencről, írna ötven-hatvan szépirodalmi művet, ebédre megfőzné a híres meggylevesét, este pedig a tűz körül beszélgetnének legalább ötven éven át, mert a jókedv élethosszabbító. És mi ma már 130 év? – tette hozzá. Semmi.
Dolák-Saly Róbert kertelés nélkül bevallotta: Csányi az egyetlen férfi az életében, akihez verset írt. Dolák-Saly egy perc alatt árasztotta el a színpadot poénözönnel: az Etológus kutyájának című lényeglátó költeménye olyan viharos sikert aratott, hogy a cikk végén teljes terjedelmében közöljük.
Márton László elmesélte: tizenkét évvel ezelőtt egy szép tavaszi délutánon meglátogatta Csányit, hogy megvitassák A lény és az őrző című kötet szerkesztését. Ő javasolt valamit, válaszul az etológus több órás előadást tartott. Egy-két vesszőt hagyott változtatni a szövegen, másba azonban nem tűrt beleszólást, ahogy Jeromos sem, aki bőszen ugatta Mártont, ha kötözködni mert. Csányi azzal egészítette ki az elmondottakat, hogy Márton egy vaskos irodalomtudományi könyvet hozott neki ajándékba (ez egy szakma, tudod), legalább húsz oldalt el is olvasott belőle.
Várszegi Asztrik, pannonhalmi főapát szintén üzenetben fejezte ki baráti érzéseit az etológus iránt. Szerinte kettejük kapcsolata bizonyíték arra, hogy a két ellentétesnek hitt világ, a hit és a tudomány között szoros kapocs létezhet. A bölcs szív nagy ajándék, Csányi ennek birtokában képes összefogni az ellentéteket, a magasság és mélység összetartozását, az ég és a föld erejét.
Dr. Topál József biológus közel húsz éven át dolgozott az ünnepelt mellett. Bevallotta, amikor egyetemista éveiben Csányi kitalálta a kutyázást, senki sem hitte el neki, hogy a témával bankot lehet robbantani a természettudományban. Egy kutyaszerető, idősödő tudós elfogult sztorizásának hitték, de nem volt igazuk, és ezennel megkövette Csányit a hitetlenségért. Csányi emlékezett rá, hogy annak idején felajánlotta a tanítványoknak: vagy elmennek az egyetemről, vagy átmennek egy nyulas csoportba, vagy vele kutyáznak, és azok savanyú képpel bár, de elfogadták a felajánlást.
Dolák-Saly második színre lépése alkalmával a méltatlanul mellőzött döglött tehén dalba öntött apoteózisát adta elő. Csányi biztosította, felhívja majd a kollégái figyelmét arra, hogy a döglött tehén etológiája egyelőre kidolgozatlan, majd Sárközy Bence és Halmos Ádám, a Libri kiadóvezetői léptek fel a színpadra. Halmos átnyújtotta Csányinak frissen megjelent kötetét, Sárközi pedig bevallotta: a szervezők arra kérték, folytasson komoly beszélgetést az irodalomról – röviden. Hosszú kérdéseire Csányi egyszavas, derültséget kiváltó válaszokat adott. Kiderült, úgy érzi, könyveivel beteljesítette azt, amiért a világra jött, mindig mindent komolyan vesz, és a kiadókat őrületbe szokta kergetni óraműpontos kézirat-leadásaival. Végül elmesélte, amikor újra elkezdett szépirodalmat olvasni, beletelt kis időbe, amíg rájött: itt nem a tartalom a lényeg, muszáj minden mondatot elolvasnia. Egy korábbi kiadónál egyik írókollégája szomorúan kérdezte tőle: te most már minden évben fogsz írni egy könyvet? Ne haragudj, válaszolta ő, nekem már kevés időm van, alaposan ki kell használnom.
Csányi szülinapi ajándéka egy törzsasztal lett a New York kávéházban: az ünnepélyes leleplezés után Juhász Ferenc olvasta fel köszöntő versét. Lánya, Anna kicsit félve kérdezte a tudóst, hogy tetszett neki az este. Nagyon, válaszolta Csányi minden cukormáz nélkül, de őszintén.
Dolák-Saly Róbert: Etológus kutyájának
Etológus kutyájának lenni nagyon jó dolog,
Evés-ivás után alszom, közben kicsit horkolok,
Jól bánik a gazdám velem, figyel rám és kényeztet,
Ugyanakkor fárasztó, hogy rosszalkodni nem merek,
Nem azért, mert félek attól, hogy a gazda bosszút áll,
Hanem érte aggódom, hogy miattam majd pórul jár,
Gondolják el, milyen lenne, hogyha mindig ugatnék,
S a világnak engedetlen kutyaképet mutatnék,
Mit szólnának az emberek, milyen gazdám van nekem,
Amatőr, ki nem ért hozzám, nem bír el velem?
Kirúgnák az állásából, mert nem lenne hiteles,
Hisz egy ilyen etológus a szakmában mit keres?
Fizetést se kapna, aztán én innám meg a levét,
Bár nem ennék semmit, mert nem lenne már ebéd.
Így hát inkább szót fogadok, és a számat befogom,
Nehogy kegyvesztetté váljon a kedvenc professzorom.
