Fotó: Valuska Gábor
„Itt a teljes anarchia látható” – mutat az asztalán heverő kéziratokra Takács Zsuzsa. Szolid anarchia, gondolja a vendég a tizenkettedik kerületi lakásban, ami 1980 óta szolgál főhadiszállásul, munkahelyül. A szobák között a tavasszal érkező tárcatár (A sóbálvány, Magvető) és a jövőre tervezett verseskötet (A Vak Remény, Magvető) sorai repkednek folyamatosan alakulva. Az íróasztalnak kinevezett régi ebédlőasztal a piros lábával, a tojáshéjfehér lapjával és egy darabka rajongott zölddel a fordított trikolort idézi, és A letakart óra című vers nyitósorát („Mikor az idő egyet visszalép, az asztalláb kihajt és gyümölcsöt hoz.”) a számítógép hangszórói talán csak írók felolvasásait és Mozart- és Schubert-művek kamarahangjait ismerik. A falakon a Tükörfolyosó (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983) borítóját idéző vidám színrobbanás, Picasso Don Quijote-tanulmányai, egy baszk festő ajándéka, egy fiatalon elhunyt váci tehetség képei, és egy téli táj, amelyben mintha nagymamák és unokáik sétálnának kézen fogva.
Dickens a képeslapon: A képeslapot, amelyen a semmibe révedő Charles Dickens látható, Darvasi László küldte. „ A lap hátoldalán Darvasi kérdése: <<Ilyen képet vágunk mi is, ha semmi sem jut az eszünkbe?>> Felemelő gondolat, hogy szakasztott ilyet.”
Az unoka rajza: „Legnagyobb unokám, a 17 éves Kata Magritte-ihletésű rajza, a fél pár bakancsból kihajtó virág.” Az unoka a későbbiekben is rajzolással szeretne foglalkozni, művét A sóbálvány ihlette.
Ezüstkosárka: A családi örökség legbecsesebb darabja. Elnyeli a szemüvegkészletet, „ugyanis amikor felállok az asztaltól, magammal viszek egy szemüveget, és útközben leteszem valahová. Tehát amikor visszaérek a géphez, kell, hogy legyen egy tartalék a kosárban, egy pótszemüveg, illetve a pótszemüveget pótló rozoga rangidős.” A gyűrűnek is remekül használható gülüszem a kosár fülén a nagyobbik lánya ajándéka, és ajándék a kéziratok összefogására alkalmas két óriási csipesz is, ami még a legsoványabb papírhalomnak is testet ad. A kosárban találhat tollak némelyike kiszáradóan, „egy-kettő viszont bővérűen. Továbbá egy radír, az esszéírás esetén a könyvek első lapjára ceruzával beírt jegyzetek eltüntetésére.”
Levélnehezék: Egy boltos olvasónak annyira tetszett a Viszonyok könyve (Jelenkor, 1992), hogy egy mutatós nehezékkel ajándékozta meg a szerzőt.
Kéziratok: A jövőre megjelenő verseskötet, A Vak Remény kézirata, „fogyó és gyarapodó versekkel. A könyvkupac alján Varga Zoltán Tamás A fényrajzoló című verseskötetének kézirata vár újbóli elolvasásra. A felnőtt férfi visszaemlékezése a gyerekkor fülledt, érzéki pillanataira. Egy apa-fiú kapcsolat hideg pontossággal megírt leltára."
Könyvtartó: „A kisebbik lányomtól elkért rozoga, de rendkívül ügyes zöld könyvtartó. Rajta A sóbálvány, a tárcanovelláimból készült kacagtató és ironikus könyvem korrektúrája javításra várva.”
A cikk eredetileg a Könyves magazin 2017/1. számában jelent meg.
