Fotó: Valuska Gábor

„Sziszüphosz voltam, akitől elvették a kövét” – mondja magáról Fehér Boldizsár regényének főhőse, akinek az a legnagyobb baja, hogy nem vágyik semmire. Valójában nem is lehet igazán hősnek nevezni, hiszen sokkal inkább az „antihősisesség” jeleit mutatja, nem alakítója, csak elszenvedője az eseményeknek. Sorsa a boldogtalanság tökéletes receptje: anyja elhagyja, apja bekattan, a felesége pedig már a nászéjszaka után lelécel. Az anyagiak terén  viszont fiatal kora ellenére elég jól áll, alig huszonnégy évesen már a Forbes magazin címlapján szerepel, mint a világ leggazdagabb multimillárdosa. Igaz, mindezért semmit se kell tennie. „Íme, útmutató a világ gonoszainak: hogyan lehet tönkretenni egy ember életét? A válasz: adj neki oda egyszerre mindent, amiért küzdhet.”

Fehér Boldizsár: Vak majom

Magvető Könyvkiadó, 2018, 196 oldal, 2999 HUF

 

A Vak majom egy kifordított fejlődésregény, a főszereplő ugyanis megkap mindent, mégis összeomlik az élete. Érdekes módon azonban éppen ez mozdítja ki abból a passzív és céltalan állapotból, amibe kényelmesen belesüppedt. Az alapvető életfilozófiája ugyanis sokáig az, hogy ha nem csinál semmit, nem is ronthat el semmit. Csakhogy a világ nem így gondolja, saját felelősségére pedig csak az ébreszti rá, hogy belekeveredik egy nagyon bizarr pszichológiai kísérletbe, amelyet két Nobel-díjas boldogságkutató talált ki.  

A sors akarta így

Fehér Boldizsár regénye rögtön a Gondviselésre mutogatással kezdődik, ugyanis a mottója egy mondat a Moby Dickből: „Az én bálnavadász-utazásom kétségkívül része volt a Gondviselés nagyszabású műsorának, melynek terve régtől fogva készen áll.” Az idézetnek azonban nem kell bedőlni, ugyanis ez már annak a játéknak a része, amelyre a sztori épül:

„Amellett, hogy mindig is imádtam a tengeres dolgokat és a Moby Dicket is, ezzel egy kicsit félre akartam vezetni az olvasót. A könyvem igazából a mottó mondanivalójával szemben határozza meg magát.”

A sorsban való hit fontos a történet fiatal főszereplője számára, ugyanakkor nem egy stabil meggyőződés, inkább csak valami, ami mögé kényelmesen és könnyen el lehet bújni. A mottó mellett ugyanerre utal a regény címe is, a Vak majom. A három bölcs majom szobrának motívuma a könyvben szintén egy fricska, melynek a „hivatalos” jelentése, hogy aki nem lát, nem hall és nem beszél, azt elkerülik a bajok. A főszereplőnek azonban idővel rá kell ébrednie, hogy a valóság kicsit máshogy működik: „aki nem lát, nem hall és nem beszél, az ne csodálkozzon, ha egy szép napon arra ébred, hogy plafonig ér a szar”.

A kísérlet

A regény főhőse a felelősségvállalás elől egészen Franciaországig menekül, ahol egy különös, eldugott hotel vendégeként, álnéven próbálja átvészelni a nehéz időszakot. A szálloda tulajdonképpen nem más, mint a hírességek csarnoka, művészek, nagykövetek, sportbajnokok és egyéb kiválóságok töltik ott az idejüket. Fehér Boldizsárnak eleinte az volt a terve, hogy valódi hírességeket „szállásol el” ebben a hotelben.

„Volt egy nagyon előkelő vendéglistám, amin olyan nevek voltak, mint Paul McCartney vagy Bridget Bardot. De aztán nehézkesnek éreztem, hogy olyan emberekkel csináltassak dolgokat, akik egyáltalán nem biztos, hogy a való életben is úgy reagálnának. Úgyhogy végül kihúztam őket és csak Daniel Barenboim zongoristát tartottam meg. Igazából csak azért, mert nagyon szeretem őt, és a könyvben nem tesz semmi olyasmit, amit kifogásolhatna, ha tudna róla.”

Ami azonban ennél is izgalmasabb, hogy a hotelt, amiben a főhős bujkál, váratlanul megszállja két Nobel-díjas tudós, így hirtelen az összes híresség – akár akarja, akár nem – egy pszichológiai kísérlet alanyává válik, aminek következtében természetesen mindenkiből előbújnak rejtegetett félelmei és vágyai. „Már nem tudom pontosan, hogy jött a kísérlet ötlete, de az biztos, hogy ebből a két professzorból és a boldogságkutatásból indultam ki, ami egy létező dolog. Valóban vannak olyan közgazdászok és pszichiáterek, akik próbálják egzakt formában megmérni azt, hogy mi boldogítja az embereket. Ez foglalkoztatott a regény írásakor.” 

Magyarország egykor leggazdagabb embere egy szállodában keres menedéket

"Íme, útmutató a világ gonoszainak: hogyan lehet tönkretenni egy ember életét? A válasz: adj neki oda egyszerre mindent, amiért küzdhet." Fehér Boldizsár: Vak majom Magvető Könyvkiadó, 2018, 196 oldal, 2999 HUF Két Nobel-díjas tudós bejelenti egy párizsi luxusszálloda lakóinak, hogy a következő napokban egy kísérletben fognak részt venni.

Az összeesküvéselméletektől az élet értelméig

A Vak majomnak nagyon sok rétege van, de leginkább az emberi hiedelmekről szól, amelyek olykor pótolni tudják a hiányzó magyarázatokat a világ dolgaira és ezzel új célokat adnak az életnek, még ha ezeknek a céloknak a valóságalapja nehezen bizonyítható is. A Vak majom  hősei mást sem csinálnak, mint összeesküvés-elméleteket gyártanak, hogy aztán a végletekig ragaszkodhassanak saját vélt igazukhoz, amelyben szentül hisznek. És bár a regény elbeszélője van annyira szarkasztikus, hogy ne dőljön be a többiek által kreált vízióknak, azért megvannak a saját hiedelmei, amelyekbe kapaszkodik. Például, hogy ő nem tehet semmiről, és minden rosszért, ami vele történik, csak mások lehetnek felelősek.

Mindenekelőtt anyjában látja a fő vétkest, aki egyik pillanatról a másikra elhagyta őt, amint betöltötte a tizennyolcat. Fehér Boldizsár ezzel a szállal azt akarta bemutatni, hogy minden szereplőnek megvan a maga igaza:

 „Amikor egy anya elhagyja a családját, akkor az valószínűleg egy olyan döntés, amit az emberek többsége elítél. Ha csak hallanánk egy ilyenről, hogy valaki lelépett, otthagyta a gyerekét és a fogyatékos férjét, majd elköltözött Görögországba, azt gondolnánk, hogy ez egy szörnyen rossz anya. Épp ezért érdekesnek találtam megmutatni a másik oldalt is. Hogy ha megteheti, miért áldozná fel az életét, miért vállalna önként egy nyomorult sorsot, miközben választhat egy jót is, és együtt tud élni ennek a következményeivel.”

Az elárvult főszereplőnek tehát nincs más választása, mint beleállni a küzdelembe, azaz felnőni. A Vak majom fejlődéstörténet, de közel áll a Sartre és Camus-féle egzisztencialista regényekhez is, ám Fehér sokkal több humorral közelíti meg a „ki vagyok én?” és „mi az élet értelme?” típusú kérdéseket.

A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2018/4. számában jelent meg.