Emlékezések és érdekességek Ray Bradburyről

.:Benedek:. | 2012. június 13. |

A múlt héten elhunyt Ray Bradbury nemcsak a sci-fi irodalomra, hanem az egész 20. századi kultúrára hatással voltak. Halála sokakat megrendített, az amerikai elnöktől kezdve híres írókon keresztül sokan nyilvánosan fejezték ki részvétüket. Ezekből mutatunk párat és megosztunk néhány érdekességet is a Fahrenheit 451 és a Marsbéli krónikák írójáról.

Az amerikai elnök a Fehér Ház hivatalos oldalán fejezte ki gyászát és együttérzéséről biztosította az író családját és közeli barátait. Obama szerint a Bradbury-féle történetmesélés átformálta az amerikai kultúrát és kitágította a világot, az író pedig megtanulta, hogy a képzelőerő a dolgok jobb megértése és a változás eszköze is lehet. Az elnök továbbá biztos benne, hogy a Bradbury-regények még sok-sok generációt látnak majd el inspirációval.

Aznap, amikor Ray Bradbury meghalt, Neil Gaiman épp egy hangoskönyvet mondott fel, pontosabban azt az írását, amellyel a tavaly 90 éves Bradburyt köszöntötte. Gaiman Guardianban közölt írásában azt is elmondja, hogy nemrég egy barátjával beszélgetett, aki elmesélte, hogy 11-12 éves korában találkozott Bradburyvel, és megkérdezte tőle, hogy mi kell ahhoz, hogy valakiből író váljon. Bradbury a kölyköt az irodájába vitte, és fél napot eltöltött vele, fontos gondolatokat megosztva. Ilyen volt például, hogy az írás csak akkor működik, ha mindennap csinálja az ember, nem csak akkor, amikor kedve van hozzá. Az öreg azt is elmondta, az írás kőkemény munka, de a legjobb fajtából. Ezeket a tanácsokat többször is hangoztatta interjúiban Bradbury, és arra is sokszor figyelmeztetett, hogy megéri gyereknek maradni.

Gaiman azt is elmeséli, milyen volt első találkozása a híres pályatárssal. Bradbury 70 éves születésnapi ünnepségén történt az eset, amely egy hosszú barátság kezdetét is jelentette, a későbbiekben sokszor dedikáltak közösen és több ceremónián is Gaiman konferálta föl példaképét. Mert Bradbury példakép volt a számára, egy olyan író, aki másokkal ellentétben, egyaránt hatással volt rá gyerekként és felnőttként is. Sok híresség a Twitteren nyilvánította ki részvétét és emlékezett az íróra.

A Fahrenheit 451-ről

Bradbury a Fahrenheit 451 írásába a Marsbéli krónikák és A tetovált ember megjelenése után kezdett bele. A munkához nyugodt helyet keresett, ezért otthon nem is próbálkozott, hanem az UCLA campusán nézett körül. Ahogy betért az egyetem könyvtárába, írógépek kattogására lett figyelmes, és kiderült, hogy a pincében írógépkölcsönzés üzemelt, azaz 10 centért lehetett fél órán keresztül gépelni. Az író fogta magát, és egy nagy zsák fémpénzzel beköltözött a helyiségbe és dolgozni kezdett, és végül kilenc nappal és majd’ tíz dollárral később megszületett a Fahrenheit 451. A híres regény 1953-ban jelent meg, érdekesség, hogy pár hónappal később, három részletben az akkor induló Playboy is leközölte.
 

 


Bradbury és az HBO

Ray Bradburynek a nyolcvanas évek közepén saját műsora volt az HBO-n. A The Ray Bradbury Chronicles két szezont ért meg a csatornán 1985-ben, illetve 1986-ban, majd az USA Network sugárzott további négy szezont.
Mindegyik részben egy saját regényét vagy novelláját dolgozták fel, az egyes epizódok pedig mindig úgy kezdődtek, hogy az írót mutatták dolgozószobájában, ő pedig felidézte, hogyan készültek eredetileg az éppen adaptált munkák. (Ezen a linken megtalálhatjátok az epizódok rövid leírását és a sorozatban megfordult színészek listáját is, amelyben többek között szerepel Drew Barrymore, Jeff Goldblum, William Shatner vagy David Carradine neve is.)

Az ember, aki a könyvtárban tanult

Ray Bradbury sosem tanult felsőoktatási intézményben, de nem kellett félteni, megtalálta az útját a tanulásnak. Már hatévesen elvarázsolta a könyvtárak világa, általános iskolában csak tovább mélyült szenvedélye, Los Angeles-i középiskolásként pedig már teljes nyarakat töltött a könyvtárban, voltaképpen ebben a kulisszában fedezte fel önmagát. A rengeteg könyv között sokkal jobban érezte magát, mint az iskolában, hiszen itt lehet az embernek saját órarendje is, és nem kell másokat hallgatnia. Miután 1938-ban leéretségizett, rászokott, hogy három éjszakát hetente a könyvtárban tölt, és az így ment tíz éven keresztül, addig, amíg meg nem házasodott. Így esett, hogy végül a könyvtár iskolájában diplomázott, huszonhét évesen. (Erről és sok minden másról a Paris Review óriási interjújában mesélt az író.)

 

 

Egy dokumentumfilm 1963-ból