Catherine M. gyerekként a bántalmazó család elől menekült a fikcióba

.konyvesblog. | 2018. november 06. |

Catherine Millet a kortárs francia művészettörténet kiemelkedő alakja, az Art Press folyóirat főszerkesztője, valamint a geometrikus absztrakció szakértője. Széleskörű nemzetközi hírnevét mégsem elsősorban ennek köszönheti, hanem a 2001-ben megjelent Catherine M. szexuális élete című könyvnek, amelyet azóta is minden idők egyik legmerészebb és legexplicitebb szexuális tartalmú regényként tartanak számon. A több mint 2,5 millió példányban elkelt regényt két, szintén életrajzi ihletésű kötet követte, a Mesés gyermekkor október közepén jelent meg a Magvető gondozásában. 

Catherine Millet: Mesés gyerekkor

Fordította: Tótfalusi Ágnes, Magvető Könyvkiadó, 2018, 243 oldal, 3699 HUF

 

Marcel Proust több mint 3000 oldalas, hétkötetes regényfolyamát, Az eltűnt idő nyomábant félig viccesen summázni szokták egy mondatban: „A kis Marcel író lesz.”. Catherine Millet harmadik életrajzi kötete hasonlóan összegezhető, az írónő gyermekkoráról szóló, a Proust-i életműhöz hasonlóan emlékezéstörténetként jellemezhető regény, az író megszületésének története. A magyar cím félrevezető, a mesés jelző az eredetiben többrétegű, álomszerűt és álmodottat is jelent, mely cím mögött a gyermekkor megkettőzésének gesztusa rejlik.

„Hívjuk ezt megkettőzött életnek; a megkettőzött élet dupla haszonnal jár. Először is boldog álomhangulatot teremt, aminek az eléréséhez ráadásul nem is kell túl sokat képzelődnünk. Csupán két egyidejű tudatszintre van hozzá szükség: az egyiken érzékeljük az élet tényeit úgy, ahogy lezajlanak, a másikon pedig azonnal áthelyezzük őket valamiféle elbeszélésbe. Vagy akár megkettőzött tekintetről is beszélhetünk”

– írja Millet regényében.

A valóság és a fikció párhuzamos léte önvédelmi mechanizmus, mely a bántalmazott vagy a családon belüli erőszak közegében felnőtt kisgyermekek gyakori menekülési útvonala. A kis Catherine a külső megfigyelő pozíciójába menekül, élesen pásztáz minden arcrezdülést, ruharészletet, szobabelsőt, mintha egy film szereplőit és díszletét figyelné meg, melytől elválasztja egy közvetítő közeg, a képernyő, miközben a vezetéknéven szólított, ezzel tovább távolított Simone, az édesanya öngyilkossággal fenyegetőzik. Apja alkoholizmusa, erőszakossága, vagy anyja egyre növekvő kényszeressége és szuicid hajlama csak úgy feldolgozható a kislány számára, ha elbeszélt történetté alakítja, kiszínezi, és iskolatársait rémisztgeti vagy szórakoztatja meséivel. 

„A szavak jelentik a minimális távolságot, amit az ember maga és a fájdalma közé helyezhet.”

A boldogtalan gyermekkor mint védjegy jelenik meg a kislány életében, a családban átélt borzalmak által válik saját maga szemében különlegessé, történetei egyedivé. A felidézett emlékképek nagy részét úgy látjuk, mintha a felnőtt szerző időutazóként kamerával a kezében térne vissza gyermekkorába (többször a pszichoanalízis keretében), egyszerre felidézve az akkori érzéseket, valamint narrálva, értelmezve azokat abból a felnőtt nézőpontjából, aki már ismeri a végkifejletet. A végkifejlet pedig egészen tragikus: Catherine nem csak az elbeszélő, de az utolsó túlélő is a családban, akinek nézőpontja ezért egyedül áll, a valóság és az emlékek felfejtésének munkájával is egyedül marad. 

Nádas, Millet, Hartay, Jacobsen - Ilyen volt a Margó második napja!

Önvédelmi hazugságaink és igazságra való sóvárgásunk élethossziglani feszültségeiről, a gyermeki naivitás és a világra való rácsodálkozás megragadásának lehetőségeiről, a nyolcvanas évek végén szocializálódott generáció rajongásáról és egy elhagyatott szigeten...

Ez a kettősség történetmesélési- és szerkesztési bravúrokhoz is vezet; a regény a kisöccs, Philippe születésével indul, aki Catherine-nal ellentétben már nem otthon, hanem kórházban született, és „nagyobb dicsőség otthon, a családtagok között megszületni, mint egy távoli és névtelen helyen”. Philippe kívülállóként, vendégként érkezik a családba a legelső felidézhető emlék szerint, de Catherine felnőtt korában, mintegy mellékesen mondatik ki apja és közte az a családi tudattalanban mindvégig jelenlévő tény, hogy Philippe nem az édestestvére, az apja nem az öccse édesapja. A nyomozási folyamatban nagy szerepet kapnak a fényképek, melyeknek elemzése Roland Barthes Világoskamra című művét idézi: a Millet által felidézett képeknek mindig van egy punktuma, amely „a sérülést, szúrást, ezt a hegyes szerszám okozta ismertetőjegyet jelöli”, megzavarja a szemlélődést, többet mond el, mint a kép racionális elemzése.

A fotókon keresztül érti meg az író a második világháborúban fogságba esett apja hiányában ragyogó édesanyját, ezeken keresztül tud közelebb kerülni szülei tragikus házasságához. A kislány másik menekülési útja Isten felé vezet: a karácsonyi jászolban helyet kapó gipsz-Jézuskától Istenig, akivel viszonya meghitt és személyes, titkos párbeszédet folytat vele éjszakánként, és – akárcsak egy játékbabáról – gondolatban gondoskodik is róla, eteti, itatja a Mindenhatót.

A Mesés gyerekkor egyfajta válaszregénye a Catherine M. szexuális életének, és ahogy az írónőtől megszokhattuk, fotografikus részletességgel mutatja be a gyermekkori maszturbációit, a szexuális fantáziajátékok kezdetét, a nemi vágy ébredését, vagy akár a menstruációs fájdalmakat és a vér lassú csorgását a taposós vécébe. A kamera fókusza azonban ezúttal mégsem a szexualitáson van, hanem azon a folyamaton, hogy az először menekülési utat és eltávolodási lehetőséget nyújtó irodalom és képzőművészet hogyan lesz uralkodó vágy és cél egyszerre Catherine életében, és a konfabuláló kislányból hogyan válik írónő.

Szerző: Apró Annamária

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.