A pénteken elhunyt Békés Pálra Spiró György emlékezik a Literán.
fotó: Valuska Gábor
Kedves ember volt, az irigységet nem ismerte, és megtévesztően simulékony modora mögött igazi írót rejtegetett.
Mindenütt és mindenkor besorolják valahová az alkotókat, nem csak mai magyar magyar betegség ez, aztán telnek-múlnak az évtizedek, a besorolás nem változik, noha már rég semmi köze a valósághoz. Palit az indulásakor besorolták a „futottak még” kategóriába, az „irodalmi írók” közé, és írhatott bármit, ebben a kategóriában maradt. A gyerekirodalomban a dicsérendők közé tartozott, a darabszerzők között számon tartották, színpadra alkalmazóként foglalkoztatták, kiváló műfordításait elismerték, de komoly drámaíróként vagy regényíróként nem méltatták. Értékelték sokrétű irodalomszervezői munkáját, mégsem ámultak el igazán, mennyire önzetlenül támogatja az értékeket. Ha volt a Magyar Televízióban tisztességes, szorgalmas, önfeláldozó szerkesztő, ő volt az, amíg ott dolgozhatott.
