Bartók Imre: A patkány éve
Libri, 576 oldal, 2013, 3192 HUF
Fotó: Valuska Gábor
A napokban kezdtem olvasni Bartók Imre regényét, A patkány évét, ami annyira kemény jelenettel kezdődött, hogy meglepődtem. Szokatlan bátorsággal, brutalitással és élvezettel estek neki egy nőnek az első oldalakon, hogy utána egy kicsit fáradt nyomozó, Stone megkaphassa az ügyet. A könyvről nem sokat tudni még, ezért gyorsan írtam Bartók Imrének pár kérdést, hátha jobban képbe hozzuk az olvasót. Az interjú biztos spoilermentes lesz, mert az első 20 oldal elolvasása után tettem fel kérdéseimet. Az emailinterjú után rögtön bele lehet olvasni a brutális kezdésbe.
A történet röviden:
New York, a „világok keresztútja” hamarosan egy globális bioapokalipszis kiindulópontjává válik. Az örökké nyüzsgő városban azonban ez egyelőre csak egy magányos, megkeseredett rendőrfelügyelőt aggaszt, aki hiába próbál valami rendszert felfedezni a növénnyé változtatott családok, brutális csonkolások és megmagyarázhatatlan terrorcselekmények kavalkádja mögött.
Ám a rendszer létezik, és legfőbb motorjai Karl, Ludwig és Martin, a három különleges képességekkel rendelkező óvilági gondolkodó. Miközben egyre közelebb kerülnek vezetőjük, a csábító és titokzatos Cynthia terveinek megvalósításához, kétségbeesetten próbálják leplezni egymás és a világ előtt saját elméjük széthullását – de vajon meddig sikerülhet ez egy olyan világban, ami nekik köszönhetően épp most fordul ki önmagából?
Mi ez a brutális kezdés?
A regényben leírt események nagyobb összefüggésekbe illeszkednek, és a filozófuscsoport akciói is korábban – feltehetően hosszú évekkel korábban – kezdődtek el. Ennek érzékeltetésére az in medias res látszott a legalkalmasabbnak, ugyanakkor azt is jelezni kellett, hogy itt szó szerint húsbavágó ügyekről lesz jó. Továbbá számos motívum, ami a későbbiekben fontos, már itt is megjelenik, és a brutalitás mellett jelen van a szatirikus hangvétel is.
Mik voltak olvasmányaid közül a legbrutálisabb regénykezdések?
Ami ebben a pillanatban először eszembe jut, Dan Simmons: Hyperion. Igaz, itt az egész, szinte kisregény terjedelmű első fejezetre gondolok, ahol a távoli Hyperion bolygón tenyésző parazitákkal ismerkedhetünk meg. A sokkoló kezdetek inkább filmes asszociációkat idéznek fel bennem, pl. A kukorica gyermekei (1984) amelynek nyitó képsorai unalmas kisvárosi idillt festenek elénk. Egy bisztróban reggeliző embereket látunk, akiket a jelenlévő gyerekek egyszer csak mind egy szálig lemészárolnak. Teljesen érthetetlen, hogy mi történik, és ekkor még csak percek teltek el a filmből.
Miért pont a patkány éve?
A patkánynak nem annyira a dátum (a következő patkány éve 2020-ban lesz), mint inkább az evolúció szempontjából van jelentősége. A patkány az evolúció csúcstúlélőjeként puszta létével is szorongást idéz elő az emberben, akinek a rágcsálóénál összehasonlíthatatlanul rövidebb földtörténeti karrierje során is sikerült öles lépteket megtennie önmaga elpusztítása felé. Ebből a szempontból a patkány az ember rossz lelkiismerete: valami, ami undort kelt, és ami mégis „okosabb" nálunk.
Mit kell tudnunk erről a különleges New Yorkról, illetve a világról, amiben a regény játszódik?
A könyv olvasása semmiféle külön tudást nem feltételez. New York – „a világ fővárosa" – szimbolikus tér, amelyről a popkultúrának köszönhetően mindenkinek számtalan élménye van, ilyen értelemben bárki számára hozzáférhető.
Ki ez a Stone? Mi köze a karakternek és a címnek a híres mozifilmhez, amiben Rutger Hauer szerepelt?
A regényben Stone-nak hívják a bűncselekményeket felgöngyölíteni igyekvő nyomozót. Nincs köze a filmhez, hacsak nem valamiféle tudatalatti hommage munkált bennem, a filmet ugyanis elég régen láttam ahhoz, hogy még a teljes címét, vagyis a címszereplő nevét is elfelejtettem. Ez az egyezés tehát nem szándékos, noha utólag nincs ellenemre.
Milyen írók voltak rád nagy hatással?
Ellist meg kell említenem, az általa képviselt (egyszerre naturális és artisztikus) erőszakábrázolás irodalom- és kultúratörténeti mérföldkő. Ezt mindig is inspiratívnak tartottam, ugyanakkor nyelvileg (minimalizmus) nem érzem, hogy hatott volna rám. Ebből a szempontból jobban vonzanak a gazdagabb, burjánzóbb szövegek, pl. Pynchon, Nabokov vagy a viktoriánus szerzők, Poe és későbbről Lovecraft. Épp a könyvesblog tárta fel nem rég Houellebecq kapcsán megvilágító erővel Lovecraft jelentőségét (H. ugye monográfiát szentelt a horrorpápának): „A valósággal általánosságban már tudjuk, hogy állunk, és semmi kedvünk még többet megtudni róla." Ezt aláírhatom, hozzátéve, hogy természetesen foglalkoztat a (szociális, politikai stb.) valóság, csak éppen nem hiszem, hogy azt bármilyen körülmények között érdemes volna irodalmi alapanyaggá tenni.
Kérlek, írd le nekem A patkány évét úgy, hogy öt könyvcímet mondhatsz csak!
Bret Easton Ellis: Glamoráma
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
E. A. Poe: A vörös halál álarca
Arthur Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet
Friedrich Hölderlin: Összes művei
Regényed alapsztorijáról spoilermentesen mit kell tudni?
A fülszöveg jól összefoglalja a dolgot: néhány bizarr figura úgy érzi, az emberi állapot radikális változtatásra szorul. Ha angolul is megjelenik, ezt lehetne ráírni: „Taking social criticism to a new level".
Vajon mihez kezdene a XX. század három sztárfilozófusa, Heidegger, Marx és Wittgenstein, ha szuperképességekkel felvértezett sorozatgyilkosokként járnák New York utcáit, írja Dunajcsik Mátyás, a Libri szépirodalmi szerkesztője. Mihez kezdene? Filozófusként végeztél az egyetemen, ennyire durva volt?
Elég korán tudtam, hogy a filozófia érdekel, és noha az egyetemi berkektől mára eltávolodtam, a szenvedély nem szűnt meg. Persze az nem elegendő, ha az ember tankönyvekből tájékozódik, vagy habkönnyű szerzőket olvas, netán analitikus elmefilozófiával foglalkozik. Hosszú évekre, jó tanárokra, sok olvasásra és éjszakába nyúló beszélgetésekre van szükség ahhoz, hogy az igazán súlyos problémákhoz közel kerüljünk. Próbáld csak meg elolvasni A szellem fenomenológiájából az „Erő és értelem" c. fejezetet. Neki kell veselkedni, és háttérismeretek nélkül szinte reménytelen, de ha egyszer sikerül megérteni belőle valamit, az katartikus. A regényben ugyanakkor ezek a filozófusok outsiderek, ugyanis a világ nem hallotta meg a szavukat (vagy ők legalábbis így érzik). Ez nem véletlenül van így: a filozófia presztízse rohamosan csökken, itthon, de amennyire látom, Nyugat-Európában is. A végén oda jutunk, ahol az egész kezdődött: egy szakadt alak a piacon egrecíroztatja az embereket, hogy vegyék már észre, micsoda szellemi sötétségben élnek, és ezért az előzékeny felvilágosításért cserébe még azt is elvárja, hogy szállást és ennivalót adjanak neki. Egyébként vannak kiugrott bölcsész ismerőseim, akik tényleg ilyesmivel próbálkoznak, mondjuk úgy: több-kevesebb sikerrel.
Tényleg lesz benne aknavető és Semtex?
Igen.
Bartók Imre új regénye a Könyvhéten jelenik meg, a regényből egy részletet azonban már most elolvashattok:
