B-

Bryan Lee O'Malley: Scott Pilgrim kivételes átlagélete / a világ ellen

Nyitott Könyvműhely, 2010, 165 / 200 oldal, 1592 Ft

 

A külföldön már nagy sikernek örvendő Scott Pilgrim megérkezett hazánkba is - rögtön két kötettel. Vajon miért imádják az átlagos, jóképűnek nem mondható srác történetét annyira, hogy megfilmesítették, illetve videójátékot is készítettek belőle?

A hat részre duzzasztott sztori lényegében annyiról szól, hogy Scott járni szeretne Ramona Flowers-szel, az amazonnál futárként dolgozó, titokzatos lánnyal. Hogy a románc létrejöhessen, Supermant megszégyenítő módon meg kell küzdenie a lány hét exével - csak ekkor nyerheti el Ramona szívét és tengethetik békességben hétköznapjaikat.

Az epizódok csúcspontjait az exekkel való összecsapások jelentik, míg a többi oldalon bepillantást nyerünk Scott Clark Kenthez hasonló, unalmasan csordogáló életébe. Bár  huszonhárom évesen nem él együtt a szüleivel, meleg barátja tartja el és céltalanul tengeti napjait a szoba-konyhás kanadai lakásban. Munkát nem talál, de nem is nagyon keres és ideje javarészét a videójátékok társaságában, vagy a zenekarával tölti.

Szerelem, szórakozás, zene - nagyjából ennyi tölti ki egy átlagos tizenéves ideális hétköznapját. Tipikus tiniproblémákra lelünk a kötetben - ki ne törte volna a fejét azon, hogy vajon tetszik-e a kiszemelt személynek, illetve elhívhatja-e randizni? De Malley ahelyett, hogy csak lejegyezte volna a fiatalok szokásait, történetet szőtt köréjük. Feldobta Scott unalmas napjait egy olyan szupertulajdonsággal, amellyel a videójátékok főszereplőit megszégyenítő módon képes megverni az ellenfeleit és felülemelkedni a saját kilátástalanságán.

Bár a sztori és a minimalista stílusú, mangaszerű rajzok annyira nem tudják lekötni az olvasót, az enyhe irónia és cinizmus, mely meghatározza a kötet hangulatát, képes arra, hogy felkeltse az érdeklődést a folytatás iránt. A színes, figyelemfelkeltő borító és a fülszöveg "kúl" stílusa pedig csak fokozza az érzést, hogy egy fiataloknak szánt képregénysorozat része ez. Hogy a "szerelem fáj és lépet repeszt" kijelentés és a mű stílusa gagyi vagy szimpatikus, mindenki döntse el maga.

Mély filozófiai tartalmat ne is reméljünk, de a könnyed szórakozás garantált. Bár arra még mindig nem jöttem rá, hogy imádhatják annyian Scottot, hiszen se nem tökéletes királyfi, se nem izmos szépfiú. De talán épp ebben rejlik a titka.