Aranykorukat élik az alternatív tények, az alternatív történelmi regények és az antiutópiák pedig ezzel egy időben a reneszánszukat - elég csak Az ember a Fellegvárban vagy A Szolgálólány meséje friss adaptációira gondolni, vagy megvizsgálni a hatást, amit a Trump-éra az amerikai könyvpiacra gyakorolt.
Paul Beatty 2016-ban egy olyan regényért kapta meg a Man Booker-díjat, amelynek fekete narrátora megpróbálkozik a faji szegregáció bevezetésével Los Angeles egyik külvárosában. Beatty nem alternatív történelmi könyvet, hanem szatírát írt, története mégis idekívánkozik, mert anonim hősének épp amiatt kell felelnie a bíróság előtt, ami Ben H. Winters univerzumában teljesen természetes. Az utolsó nyomozó-trilógia szerzőjének új regényében egy Abraham Lincoln nevű elnökjelölt ellen 1861-ben merényletet követték el, az amerikai polgárháború meg sem történt, a Kemény Négyekként emlegetett déli államokban pedig még mindig legális a rabszolgatartás.
Ben H. Winters: Földalatti Légitársaság
Fordította: Orosz Anna, Agave Könyvek, 2017, 336 oldal, 3480 HUF
A Földalatti Légitársaság hőse, Victor valaha rabszolga volt, majd kényszerből az Egyesült Államok Marsall Szolgálatának fejvadásza lett, köznapi nevén niggersintér. Az a feladata, hogy felkutassa a szökött rabszolgákat, mert egyetlen MK, vagyis Munkára Kötelezett személy sem menekülhet a sorsa elől. Victor erkölcsei halványan pislákolnak, az empátia pedig szinte teljesen kiveszett belőle, ám amikor tartótisztje új üggyel bízza meg, rá kell döbbennie, hogy maradtak érzései, még ha lelkének egy darabját ott is hagyta a Bell farmon, ahonnan megszökött. A megbízás miatt Victor kapcsolatba kerül a Földalatti Légitársaság nevű abolicionista mozgalommal, ami akár a 19. században létezett Underground Railroad utódjának is tekinthető. (Itt kell megemlítenünk Colson Whitehead National Book Awardot érő regényét, amelyben két rabszolga menekül egy georgiai ültetvényről, méghozzá az Underground Railroadon keresztül, ami a könyvben nem a titkos útvonalak és védett házak metaforája, hanem egy szabadságba vezető alagúthálózat. A regény az év második felében érkezik a 21. századnál.) Ahogy Victor közeledik a szökevény búvóhelyéhez, az ügy egyre zavarosabbá válik: a célpont már nem a Csóka néven emlegetett MK lesz, hanem olyasmi, ami az ötletgazdák szerint egy csapásra megoldaná a rabszolgatartás minden morális dilemmáját, és megváltoztatná az ország, vagy legalábbis a déli nagyvállalatok jövőjét.
Amerika négy államában a rabszolgatartás mindmáig legális
Egy Victor nevű fekete férfi ördögi paktumot köt a szövetségi bűnügyi szervekkel, és az Egyesült Államok Marsall Szolgálatának keretében fejvadászként dolgozik. Rengeteg munkája van, az ő Amerikájában ugyanis a polgárháború sosem történt meg, és a rabszolgatartás négy államban - a Kemény Négyekben - mindmáig legális. Ben H.
Winters beleszőtte a történetbe a feketék elleni rendőri erőszakot és a konföderációs zászló státuszszimbólum-jellegét, és olyan apróságokkal tisztelgett az ihletet adó fekete szerzők előtt, mint például az, hogy az egyik szereplőjét Kedvesnek nevezte el. Regénye ugyanakkor erősen megosztotta a közvéleményt, sokat támadták, amiért fehér íróként a rabszolgaságról írt, és azt is megkérdőjelezték, egyáltalán van-e joga elképzelni, mit gondolhat egy fekete férfi arról, milyen feketének lenni Amerikában.
Ha félretesszük az erkölcsi kérdéseket, és úgy vizsgáljuk a könyvet, ahogy megérdemli, vagyis szigorúan fikcióként, egy feszes és izgalmas thrillert kapunk, az ördöggel kötött alku már-már noirba hajló, hátborzongatóan hihető krónikáját. Nem is leszünk meglepve, ha Victor története egyszer szembejön a Netflixen.
A cikk eredetileg a Könyves magazin 2017/2. számában jelent meg.
