Általános cikkek scifi wostry d:book sci fi klasszikusok

A sci-fi klasszikusai 1. - A gyermekkor vége

Wostry Ferenc | 2009. június 18. |

A+
Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége

Fordította: F. Nagy Piroska

Metropolis Media - Galaktika Fantasztikus Könyvek, 2008. 240 oldal, 2370 Ft.

 

 

Csak egy kérés a kiadó felé: srácok, csináljatok valamit a borítóitokkal… Legszívesebben a régi Móra-kiadás borítóját linkeltem volna be ide balra, de aztán mégis úgy döntöttem, támogassuk a Galaktikát…

Na, most hogy ezen túl vagyunk, nagy szeretettel üdvözlök mindenkit legújabb sorozatunk (lásd még a Stephen King- és a Delfin-könyvek-szériánkat) kezdetén. Tegezhettek. A sci-fi-klasszikusai címszóval pontosan olyan könyveket fogunk kielemezni, azokról megemlékezni, amilyenekre a sorozat címe alapján vaslogikával következtethettek. Ha a nők, a pia vagy egyéb egészségkárosító hatások (nem utolsó sorban egy jól irányzott villám onnan fentről) meg nem akadályoznak benne, idővel sor kerül majd pl. a teljes Kozmosz és Galaktika Fantasztikus Könyvekre, de csak többek közt - meg persze rengeteg, hazánkban eddig ki nem adott szájenfikszésön (a gimnáziumi magyartanárom állandóan így ejtette) klasszikus létezik, azokról is írok/írunk.

A sci-fit joggal kritizálják abból a szempontból, hogyaszongya még a leghíresebb művelői is gyakran elhanyagolják a figuraépítést, és csak a premise, az alapvetés kibontásának célja lebeg a szerző szeme előtt. Többé-kevésbé jogos a kritikusoknak ilyetén a szögből támadniuk (Asimov Alapítvány-a fejezetenként ugrik millió éveket, szóval figurakibontásról az ember amott még csak ne is álmodjon), csakhogy a sci-finek ez bizonyos szempontból éppen a bája: az efféle regények gyakran papírra vetett, végigvitt kísérletek (nem meglepő, hogy gyakran lesz tudósból sci-fi író), ezért egyedülállóak, formailag-tartalmilag, összirodalmi értelemben. Persze Vonnegut ments, hogy általánosítsak, rengeteg szerző ért a bonyolításhoz és a pszichológiai kimunkáláshoz egyaránt.

Clarke-nak ez az 1953-as regénye szintén nem viszi túlzásba a figurákkal való azonosulás erőltetését, mert a mondandó célba juttatásának ereje erősebb, mint az érzelmeskedő szarakodás. Hogy a könyv mégis rettenetes katarzissal zárul, kizárólag Clarke zsenialitásának köszönhető, aki a már fentebb megemlített hidegfejűséggel viszi végig a kísérletét, csakhogy a kísérlet tárgya, a teljes emberiség iránt érzett szeretete, együttérzése szinte árad minden bekezdéséből.

A világ fővárosai felett gigantikus űrhajók jelennek meg. Az idegen lények, anélkül, hogy megmutatnák magukat, átveszik a Föld irányítását. Erőszakkal szinte sosem avatkoznak be, csak utolsó esetben, és összes döntésük az emberiség javát szolgálja. Évtizedek telnek el, és kultúránk virágzásnak indul, minden létező feltétel csúcsra járatódik annak érdekében, hogy fajunk a következő evolúciós lépcsőfokra juthasson.

Az ember kizárólag a saját természetét nem győzheti le. Hiába a Kánaán, az emberiség elnyomásnak érzi az idegenek uralmát, és legalább annyit kikövetel magának, hogy a lények fedjék fel külsejüket. Mikor ez megtörténik, több tízezer éves humán mitológiánk, fajtörténetünk és csupasz emberi voltunk értelmezése borul fel, egyetlen perc alatt…

Bár a lelepleződés még a könyv első felében megtörténik, nem mesélhetem tovább a sztorit (és magáról a leleplezésről sem árulhatok el többet: addigra már ugyan többé-kevésbé sejthető, hogyan festenek az idegenek, ám Clarke leírásában még így is sokkszerűen hat). Az egész könyv Clarke életművének leitmotif-jára van felfűzve: még az a legkevesebb, hogy nem vagyunk egyedül a kozmoszban, ezzel a tudattal úgy-ahogy meg lehetne birkózni, de a minket szemmel tartó erőknek csak petricsészében úszkáló baktériumok vagyunk, akik a Kozmosz Közös Céljának érdekében azt tesznek velünk, amit akarnak. Az univerzumban nincs helye az érzelemnek, csak a természet céljai számítanak, és ha az ebben való közreműködésünk velejárója radikális revolúciónk, emberi voltunkból való teljes kifordulásunk, hát könnyet senki nem fog értünk ejteni.

Így hát csak saját magunkra hagyatkozhatunk. Még ha biztos is a bukás, még ha a lezárás véglegesnek látszik is. Hangozzék ez bármily patetikusan, az számít csak, amit egymás iránt érzünk, egymásért képesek vagyunk véghezvinni. Már csak kizárásos alapon is, mert odakintről könyörületet hiába várunk. Ha nem ez az abszolút humanista üzenet, akkor nem tudom, mi.

 

 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!