A Szálkák című kötettel új oldalát ismerhetjük meg a lengyel Ignacy Karpowicz-nak. Míg a korábbi, magyarul is olvasható regényeiben ókori istenek és bibliai alakok köré szőtte történeteit (Égiek és földiek, Csoda), addig új könyvében sokkal profánabb témához nyúlt és a hétköznapi emberi kapcsolatokat veszi górcső alá. Már amennyiben hétköznapinak tekinthetjük a regény szereplőit, akik mintha egy Almodóvar-filmből léptek volna elő: egy fiúként felnevelt kislány, egy melegeket megvető, biszexuális banki alkalmazott, vagy egy családos férfi, aki hétvégenként drag queenként ad elő lengyel slágereket. Ők és más furcsa figurák alkotják a Szálkák szereplőgárdáját: közös bennük, hogy önmagukban és másokban is a boldogságot keresik, ami azonban sosem lehet felhőtlen. Ahogy a fülszöveg is mondja:
Ignacy Karpowicz figurái különlegesek ugyan, de a felszín alatt valójában mindannyian átlagos, hétköznapi szereplők, akik a mindennapok taposómalmában sem felejtették el a szerelem ízét, s akik szeretnének kitartani a választottjuk mellett, és a finom halhússal együtt valahogy megpróbálják lenyelni a köhögtető szálkákat is.
Az emberek közötti szálkák bemutatásához Karpowicz egy halom problémával terhelt alakot alkotott, akik köré kusza kapcsolati hálót szőtt. A regény elején megismerjük Maját, a labilis mikrobiológust, akit egy szarkasztikus blogposzt miatt bocsátanak el a munkahelyéről, amit aztán hónapokig titkol férje és gyereke elől. Az ő legjobb barátja Andrzej, akinek láthatólag mindene megvan az életben, csak barátjával, a magának való Krzyśsel nem tud zöld ágra vergődni, aki egyszer csak minden előzmény nélkül kilép az életéből és hosszú időre eltűnik. Az egyetlen, aki tudhatna a hollétéről, az Norbert, a vidékről a városba került banki alkalmazott, akinek Krzyś mintegy mentorként egyengette útját a varsói társasági életben. Norbert az otthonról hozott antiszemitizmusa és homofóbiája ellenére is összeáll egy jól szituált, családos koreai fickóval, aki hétvégenként nőnek öltözve ad nagy sikerű varietéműsort. De Norbert nemcsak vele osztja meg az ágyát, hanem egy Ninel nevű, idősebb irodalomszociológussal is, aki sehogyan sem jön ki felnőtt fiával Franekkel. Azzal a Franekkel, aki a regény során történetesen Maja szeretője lesz.
Ignacy Karpowicz: Szálkák
Fordította: Körner Gábor, Typotex, 2017, 471 oldal, 3900 HUF
A regény magját ezeknek a karaktereknek a párkapcsolati válságai és egyéni útkeresései adják. De bármennyire is úgy tűnik, hogy a könyv főhősei egy olcsó LMBTQIA-szappanoperából léptek elő, Karpowicz nem általánosít és sztereotipizál, a regény olyan kapcsolati sémákat és szituációkat mutat be, amelyben bárki magára ismerhet. Eric Berne a hatvanas években megírta Emberi játszmák című könyvét, amelyben játszmaként definiálta azokat a társas interakciókat, amelyek jól előrelátható kimenetel felé tartanak és céljuk a másiktól való kommunikációs inger megszerzése. Karpowicz mintha ebbe a játszmatárba nyújtana bepillantást, hiszen karakterei között minden apró mozdulatnak és pillantásnak többletjelentése van, az igazán fontos dolgok pedig a felszín alatt dőlnek el. A lengyel szerző láthatólag élvezettel csípi fülön ezeket a kommunikációs paneleket, és olyan helyzetekben bontja ki őket, mint amikor Ninel a szülői házba belépve ledobja magáról a femme fatale énjét és átvedlik a dacos fruska szerepébe, vagy amikor az elhidegült szerelmespár, Andrzej és Krzyś igyekeznek még fenntartani a kapcsolatuk látszatát egymás előtt:
Néha felhívták egymást, küldtek a másiknak egy SMS-t. Mindketten egyszerre több játékot játszottak. Az első a »Hirtelen közbejött valami« nevet viselte. A másodikat úgy hívták: »Nem történt semmi«. A harmadik az »Állati sok a munkám« volt, a negyedik a »Talán majd holnap«. Néha befigyelt az ötödik játék is: »Úgy hiányzol«.
A könyv a társas együttélés problémái közül kiemelten foglalkozik a párkapcsolati krízisekkel. A regény lényegi részében a szerelmi három-, sőt négyszögekbe sodródott szereplők igyekeznek feloldani a kit is válasszak dilemmáját, mígnem a történet végére minden résztvevő felismeri és elfogadja a poliamória, azaz a többszerelműség szükségesszerűségét. Karpowicz ezzel egyszerre teremti meg a modern kapcsolatok szatirikus utópiáját és adja fel az utolsó kenetet a monogámia intézményének.
Az, hogy a Szálkák a látszólagos cselekménytelenség ellenére sem ragad meg az identitásválságról és párkapcsolati krízisekről szóló pszichológiai példatár szintjén, elsősorban Karpowicz virtuóz prózájának köszönhető. A lengyel író sodró lendületű, melodrámától mentes, humoros és egyedi narratívval ruházta fel regényét, amelyben folyton játszik az olvasóval, miközben a szöveg lüktetése egy pillanatra sem hagy alább. A könyv hemzseg az intertextuális utalásoktól, a frappáns képektől, találó hasonlatoktól, és bármikor képes meglepni olvasóját egy-egy szellemes, gondolatébresztő megállapítással. Külön elismerés illeti Körner Gábor fordítót, aki remek munkát végzett a rendkívül szövegcentrikus regény magyarra fordításával.
Szerző: Sas Csaba
