Száz éve nincs már Erdélyben magyar jövő, mondja Vida Gábor, aki nem akar túl lenni ezen. Új regénye egy kamaszkor óta íródó emlékiratfolyó, amelyben egymás mellett kanyarog, és több ponton egymásba is mosódik a saját és az erdélyi múlt, földrajz és bizonytalanság, a kolozsvári egyetemistaévek pedig egyszerre közelítenek és távolítanak egymáshoz és egymástól két nagyon különböző világot.

Vida Erdélyében az áldozathozatal Isten által kijelölt házi feladat, az íróság pedig nem olyasmi, amiről csak úgy meggyőzni magát az ember.

Vida Gábor egy országos tantárgyversenyen fedezte fel, hogy van Erdély

A Nagy Erdély-regényt most sem tudom megírni, mert valami egészen más jár az eszemben, egy vagy több lépcsőfokkal mélyebben. Különben Erdély ma már egy kisregény csupán, zsugorodik, és unja mindenki, elege van belőle, fárasztó, lerágott csont, és miközben a múltra meg a hagyományokra épülő jövőt...

Olvass bele a regénybe:

Vida_Gábor_Egy_dadogás_története_részlet by konyvesblog on Scribd