Harminc éve, 1983. február 25-én hunyt el Tennessee Williams Pulitzer-díjas amerikai író, A vágy villamosa és a Macska a forró bádogtetőn szerzője.
A Mississippi állambeli Columbusban született 1911. március 26-án Thomas Lanier Williams néven. Agresszív hajlamú utazóügynök apja az anyjához túlzottan kötődő beteges fiát "Miss Nancynek" csúfolta, és megvetéssel figyelte, hogy a sportok helyett inkább az irodalommal foglalkozik. A kisfiú az édesanyján kívül skizofréniában szenvedő Rose nővéréhez ragaszkodott a leginkább, későbbi drámáinak érzékeny lelkű, törékeny és védtelen nőalakjaihoz is ők szolgáltak mintaképül.
A család 1919-ben St. Louisban telepedett le, ahol Williams iskolatársainak állandó céltáblája volt az akcentusa miatt. Ez még inkább visszahúzódóvá tette, és igen korán az írásban lelt menedéket a nyomasztó valóság elől.
A gazdasági válság idején cipőgyárban dolgozott, és közben rövid drámákat írt. Diplomát az Iowai Egyetem drámaírói kurzusán szerzett. Hogy előteremtse a tanulás költségeit, volt liftesfiú, hivatalnok, pincér, szerelőmunkás, újságíró is. 1940-ben Rockefeller-ösztöndíjat kapott, ekkoriban született Angyali ütközet című drámája, amelyet később Orpheusz alászáll címmel írt át.
A II. világháború idején a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiónak dolgozott. 1945-ben mutatták be az Üvegfigurák című darabját, amellyel egy csapásra ismert szerző lett, és a vele egy időben induló Arthur Millerrel együtt a modern amerikai színház legjelentősebb képviselőjévé kiáltották ki. Az 1947-es A vágy villamosáért elnyerte a Pulitzer-díjat; a nyers férfierőtől duzzadó, érzéki és közönséges Stanley Kowalski és a kifinomult, illúzióiban élő Blanche Du Bois párharcából több film is készült, 1951-ben például Elia Kazan rendezésében a fiatal és jóképű Marlon Brandóval a főszerepben.
Ugyancsak Pulitzer-díjjal jutalmazták a Macska a forró bádogtetőn című darabját, amelynek filmváltozata Liz Taylorral és Paul Newmannel a főszerepben lett siker. A darabban az író életének élményei köszönnek vissza: a hazugságokban élő család, az elfojtott vágyak, indulatok, az alkoholizmus és a homoszexualitás.
E két utóbbival élete nagy részében neki is szembe kellett néznie: 1947-ben kezdődött kapcsolata Frank Merlóval, aki titkára is volt. Merlo 1963-as halála után az amúgy is labilis idegrendszerű, súlyos depresszióban szenvedő író elmerült az alkohol és a különböző nyugtatók világában. Az életét nyomasztó feszültségek drámáiban kaptak teret. Műveinek színtere szülőhelye, az amerikai Dél elfojtott indulatoktól terhes, sivár világa, szereplői utat tévesztett, jobbra vágyó, ám önsorsrontó figurák, akik egyre inkább elvesznek a szexualitás, a perverziók világában. Ebből az időből való Az ifjúság édes madara, amelynek filmváltozatában szintén Paul Newman játszott főszerepet. Sikert arattak a Múlt nyáron hirtelen és Az iguána éjszakája című drámái is, amelyekben egyre erőteljesebben fordult a szexuális aberrációk ábrázolása felé.
1969-ben egészségi állapota annyira megromlott, hogy több hónapos detoxikációs kezelésre szorult. Felépülése után regényírásba fogott, 1975-ben kiadta önéletrajzát Memoirs címmel. Darabjai azonban egyre rosszabb kritikákat kaptak, és a színházak is hamar levették műsorukról.
Tennessee Williams holttestét 1983. február 25-én egy New York-i szállodában találták meg, állítólag véletlenül lenyelte egy orvosságosüveg kupakját, attól fulladt meg, más források viszont az öngyilkosságot sem zárják ki, mivel több gyógyszert is találtak a szobában.
(MTI)
