C+
Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love - Ízek, imák, szerelmek,
Ulpius-ház Kiadó, 2010, 464. oldal, ford: Balázs Laura
Ami Bridget Jonesnak a Chaka Khan és a vodka, ami Carrie Bradshawnak a Cosmopolitan és a Manolo Blahnik cipők, az Elizabeth Gilbertnek a spiritualitás, a jóga és a meditáció. Engem is megfertőzhetett ez a gondolkodásmód, mert egy ideje én is jógázni járok, bár pont emiatt volt nehéz megtalálnom a megfelelő tanárt, mert alapvetően a jóga mint mozgásforma érdekel, a spirituális része viszont egyáltalán nem. Az Eat, pray, love - Ízek, imák, szerelmek című könyvnek máris akkora kulturális hatása van, hogy még az öltözőkben is róla beszélgetnek (saját tapasztalat), kiderült, 2010-es évek válasza az önmagukat kereső, egyedülálló nőknek: utazz érdekes országokba, fedezd fel önmagad, és jógázz rendszeresen!
Volt ugye ez a szinglimítosz: nem szégyen az egyedüllét, sőt, egy öntudatos, magabiztos nő inkább legyen egyedül, mint egy kompromisszumoktól terhelt párkapcsolatban. A tömegkulturában is megjelent az önálló egzisztenciával rendelkező, boldogan és saját döntéséből adódóan egyedül élő nő. De ha mélyére tekintünk az Ally MacBeal, a Bridget Jones, a Sex and the City vagy a Terézanyu világának, mindegyik mélyén párkapcsolati problémák, küzdelmek húzódnak, tehát a nehezen megteremtett önálló élet megszüntetésére vonatkozó törekvések. Ezek közül az egyetlen kivétel éppen a magyar Terézanyu volt, az egyetlen olyan karakter, aki karakterfejlődésének a végén választja az egyedüllétet, mindenki más számára a révbe érés szolgált happy endként. (A második részben persze Terézanyu is férjhez ment.)
Erre a piacra érkezett meg Elizabeth Gilbert újságíró, publicista, novellista - Eat, pray, love - Ízek, imák, szerelmek című könyvével. (Egyébként a szintén női öntudatra és önmegvalósításra kihegyezett Sakáltanya című film is Gilbert emlékiratai alapján készült.) A EPL klasszikus önéletírás: főszereplője azonos a szerzővel, aki 2006-ban egy éven át utazott, hogy megtalálja önmagát - az utazás költségeit pedig a kiadója finanszírozta meg előre. Jól tette: az EPL 2006-os megjelenése után 188 héten át vezette a New York Times bestseller listáját, film készült belőle Julia Roberts visszatérésével, sőt, már a folytatása is megjelent Committed: A Skeptic Makes Peace with Marriage (eredetileg: Elkötelezve: Egy szkeptikus békére lel a házasságban, magyar cím: Eat, pray, love 2: Hűség) címmel. A magyar kiadás sem késett sokat: Balázs Laura fordításában 2008-ban jelent meg ezzel a borítóval, aztán most a filmváltozat kapcsán újrakiadták Julia Roberts-szel a címlapon.
Jelenet a filmből
Nyilván én is a filmváltozat miatt találkoztam a könyvvel, pontosabban a Florence and the Machine Dog days are over című számára kaptam fel a fejemet a moziban, akkor láttam, hogy lesz egy film, amiben Julia Roberts biciklizik a dzsungelben. Aztán ahogy utánaolvastam, kiderült, hogy ennél sokkal-sokkal többről van szó: az EPL már egy életérzéssé vált, nők ezrei használják Bibliaként Elizabeth Gilbert utikönyvét, “azt kérem amit ő evett” alapon, bejárják Olaszországot, Indiát és Balit is, sőt van már mördzsis-pult is, lehet venni EPL-szájfényt is és a Lonely Planet is összeállított egy EPL-csomagot.
A film előzetese
Mit ad az EPL? Egy egyedülálló nő történetét, aki ugyan egy év önmegtartóztatást fogad, ám az élete minden ellenkezése dacára úgy alakul, hogy a címben jelzett három dolog tölti az életét, aminek bizony része a szerelem is. Olaszországban a végtelen hedonizmusba veti magát, felzabál magára egy jó tíz kilót, aztán egy eldugott indiai asramban a meditáció segítségével valódi istenélményben van része, míg Ubudban Gilbert szavaival élve az egyensúly megteremtésére tesz kísérletet, ám a szerelem végül szó szerint ledönti a lábáról. A EPL tehát azt a választ adja, hogy mindegy mennyire vagy elveszve az életedben, számtalan irányba menekülhetsz. Gilbert könyve 464 oldal, tehát az sejthető, hogy nem annyiból áll, hogy "elváltam, szakítottam, zabáltam, meditáltam, majd szexeltem egy csomót". Az EPL-nek mindenképpen érdeme, hogy igen sokat beszél olyan témákról is, mint a kapcsolatfüggőség, a depresszió gyógyszeres kezelése, gyerek-nem-vállalás, sőt, még a maszturbáció is előkerül.
Elizabeth Gilbert
Gilbert könyve nem fikciós regény, hanem egy visszaemlékezés, a vártnál lazábban kezelt időszerkezettel, lineárisan haladunk a Olaszországtól Indonéziáig, előreutalások nincsenek, a szerző mindig az akkori tudatállapotát mutatja be, felülbírálat nélkül, de rengeteg múltbéli anekdota, emlék, tanulság felmerül, talán kicsit túl sok is. Alapvetően az volt a benyomásom a könyv elolvasása után, amit egyébként ez a nő számtalan helyen el is ismer: imád pofázni, és imád magáról pofázni, arról, hogyan gondolkodik dolgokról, majd arról, hogy ez miért van így, és annak a miértnek mi az előzménye, és miért is alakult így ez a bizonyos előzmény. Ugyanakkor nem válik idegesítővé, mert szellemesen, gördülékenyen ömlik belőle a szó, érdeklődve hallgatom a gondolatait, ha nem is értek velük egyet, kompakt, egész világképet nyújt. Ezt szimpatikusnak találom, és ezért is érthetetlen számomra az ő útját másoló fanatikusok gondolkodása: Gilbert számára hasznos volt ez az utazás-terápia, hiszen egy kapcsolatfüggő egyén számára a fizikai távolság volt az, ami lehetővé tette, hogy egyedül feldolgozza a saját gyászát, de ez szerintem nem adaptálható és másolható egy-az-egyben, mégis az EPL hatalmas sikere nem más, mint az európai és keleti kultúrát nyugati eszközökkel eladni a tömegeknek.
Viszont a folytatásra márcsak a címe (Committed: A Skeptic Makes Peace with Marriage) miatt is kíváncsi vagyok: Gilbert egy olyan érdekes élethelyzetben talál egyensúlyt, amiről simán lehet írni még egyszer ötszáz oldalt, bár ahogy látom, az új könyv kifért alig háromszáz lapra, pedig érdekelne, hogy mit gondol a házasságról, hűségről egy ilyen nő. Az alábbi videó jól illusztrálja Gilbert stílusát, akit ez a 20 perces videó leköt és szórakoztat, annak megéri végigrágni az EPL-t is.
Elizabeth Gilbert előadása a kreativitásról
