A
Írta: Jason Aaron. Rajzolták: többen. DC Comics, Vertigo 2009.
"And once we've claimed what due us, then all those people I shot, stabbed, scalped, hanged and buried along the way, all those poor bastards won't have died in vain. And for the first time in far too long, my dreams might again outnumber my regrets."
A Scalped az, ami a Maffiózók csak szeretett volna lenni, ám sajnos a mediális kötöttségek miatt vissza kellett fognia magát. A Scalped a tökéletes krimieposz, amely sosem bicsaklik meg, sosem lassít és sosem sajnál semmit. Legfőképpen nem az olvasóját. Agyon puffogtatott klisé, mikor valamely kritikus olyasmivel próbál viccelődni, hogyaszongya ezután a könyv vagy azután a film után legszívesebben fürdőt vennél. Ha végigolvasod a Scalpedet, leginkább egy savval teli fürdőkádban merülnél majd el, hogy lemarjon rólad mindent, ami rád rakódott - ennek az izzó rémálomnak az összes emlékét.
A Scalped képregény. Hogy potensebb, ütősebb, mint az irodalomban vagy moziban felbukkanó kortársai, újabb bizonyítéka a műfajban rejtező lehetőségeknek. Ha valaki végigolvassa ez eleddig megjelent 34 füzetet (vagy a gyűjteményes változatukat), és továbbra is tagadni meri ennek a kifejezési formának a kulturális létjogosultságát, annak egyet tudok csak mondani: üzenem anyádéknak, hogy hülyét neveltek.
A történet rendkívül komplex, tele történelmi, szociológiai és egyéni káosszal. A helyszín egy indián rezervátum, az USA közismerten legrojtosabb segglyukainak egyike. Piálás, kábítószerezés és kúrás, más nincs is a napirenden, a nyomor állandó és ural mindent, kiirtva nemzeti öntudatot és személyes identitást egyaránt. Egy halott nép egy haldokló birodalom közepén. Ennek a szörnyországnak a királya Vörös Holló, a rezervátum feje, kormányzója, ez a békeharcosból lett elvetemült gengszter, akinek legújabb prodzsektje, hogy kaszinót nyit a rezervátum közepén (az indián kaszinók nem tartoznak közvetlenül állami irányítás alá, igazgatásukat sem ellenőrzik annyira szigorúan, mint pl. a las vegasi kaszinókét) egykori harcostársai körében felháborodást vált ki. Ahol tudnak protestálnak ellene, a rezervátumban pattanásig feszülnek az ellentétek. Ebbe a fortyogó üstbe pottyan bele a hazatérő tékozló fiú, Dashiell Bad Horse, aki több évnyi távollét után tántorog vissza ősei földjére. Ő Vörös Holló legfőbb ellenlábasának gyereke, aki ugyan az anyjával nem áll szóba, de verekedni úgy tud, mint a bevazelinozott istennyila - Vörös Holló jól ki is használja a srác adottságait, felveszi rezervátumi rendőrnek, és bábként mozgatja, minden mocskos melót vele végeztet. Csak éppen azt nem sejti, hogy Bad Horse beépített ügynök, akit az FBI küldött a nyakára.
Nem mintha számítana, legalább is a játszma fővezéreit illetően nem. Ebben a történetben nincsenek pozitív figurák, ha pedig valaki tiszta jóságra vetemedik, elvész. Bad Horse egy paranoiás, ezerféle neurózisa által szaggatott agresszív őrült, aki Vörös Holló junkiekurva lányát kúrogatja titokban. Vörös Holló egy megalomán szociopata (aki a kellő pillanatban képes rendkívüli bölcsességre is, persze ilyetén döntései is a saját érdekeit szolgálják). Bad Horse főnöke az FBI-nál talán még náluk is rosszabb, egy harminc évvel ezelőtti (és a teljes történetet útnak indító) gyilkosság megbosszulását patológiás célként maga elé kitűző szemétláda, aki bárkit bármikor beáldoz. A mellékszereplők szintén csak maguknak kaparnak, hiszen mi mást tehetnének? Ha az élet a szarba szül bele, az első, hogy onnan kikeveredj.
Jason Aaron, a sorozat írója elliptikus, összetett narratív formát alkalmaz, az egyes sztorivonalakat töredékes időrendben löki elénk, ennek a fragmentációnak köszönhetően az egyébként sem tötyögő történet intenzitása, kiszámíthatatlansága elképesztő. Gyakran egész epizódokat szentel egyik-másik figura múltjának kibontására, a mindennapok szörnyűségeit - gyakran lírai csúcsteljesítménynek beillő prózája segítségével - katarzisba robbantva. Egyértelművé téve, hogy gyakran nem is kell több az embernek, mint szex, erőszak és az elkárhozás ígérete.
