Elsőkönyves szerzőkről mindig sokkal nehezebb információt szerezni, mintha már legalább három vagy még több könyv lenne a hátuk mögött, ám nem lehetetlen küldetés. Virág Emíliáról például első fantasyregényéből kideríthető, hogy komoly érdeklődéssel viseltetik a népi hagyományaink iránt, ami nélkül a Sárkánycsalogató sem jöhetett volna létre. Nem lehet nem felfigyelni a (szerintem) sárkányzöld borítóra, amin természetesen helyet kapott egy méretes sárkány sziluettje és egy talán éppen felrobbanni készülő kotyogós kávéfőző is. A hátsó borítón egy fülszövegnek beillő összegzést találunk a könyvből. Mi vár tehát majd ránk? Józsi, a pizzafutár egy véletlen kapcsán utat nyit a világok közt és rászabadít egy sárkányt Budapestre. Vele érkezik Béla lovag, és feldúlják az Oktogont és környékét. Hőseink nem kisebb tettre vállalkoznak, mint hogy világaink megmeneküljenek a gonosz boszorkáktól, és természetes velejáróra a dolgoknak, hogy ezzel elnyerhetik a hölgyeik szívét is.
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Athenaeum, 2016, 327 oldal, 2990 HUF
A történet, mondhatjuk, in medias res kezdődik. Miután azt hinnénk, hogy a 77 magyar népmese egyikébe csöppentünk, a következő pillanatban már a mai Budapesten járunk, az Oktogon környékén, és a történet egyik főszereplője, Józsi életébe lépünk bele. Vannak azok a reggelek, amikor semmi sem úgy történik, ahogyan mi szeretnénk. Átbulizott éjszakák után ez kétszeresen igaz, úgyhogy borítékolható volt, hogy történni fog valami rendkívüli. Ehhez nem is kellett más, mint a kotyogós kávéfőzővel való incidens. Mire Józsi igazán felfogta volna, hogy mi történt, addigra a fél Oktogont már felszántotta egy nagyon is valóságosan kinéző sárkány, akit Egonnak hívnak. Ezt nem sokkal az után tudjuk meg, hogy belép a történetbe Béla lovag, aki Egon tojását szeretné megszerezni, ami okoz is némi kellemetlenséget a továbbiakban. Rövid ki-kicsoda után Józsi és Béla lovag együtt igyekszik megoldani a sárkányproblémát, valamint azt is, hogy miképpen lehetne a lovagot és Egont visszaküldeni a saját idősíkjára.
Budapesttől nem messze, egy állatmenhelyen dolgozik Sári. A határozott és talpraesett lány kicsit sincs elragadtatva attól a ténytől, hogy Józsi sikeresen (?) rászabadított egy sárkányt a világra. Némi akciójelenet után az óriásgyík az állatmenhely vendégszeretetét élvezi, míg legnagyobb szerencsétlenségére Józsi Béla lovaggal együtt átkerül a másik idősíkba a hét királyságba. Józsi letargiáját még fokozza is, hogy hiába van nála telefon és tablet, nincs internetkapcsolat. Meglehetősen hamar a rácsok mögé kerülnek Bélával, a sárkánytojást viszont „odaát” felejtették, így nem sok választásuk marad, mert Béla élete (is) a tét. Józsinak meg kell találnia Hollust, a boszorkányt és elvennie a botját. Természetesen csak elsőre tűnik egyszerűnek a feladat: egy sor, a népmesékből ismert próbákat kell kiállni. Mindeközben a másik síkon Sárit nevezték ki Egon gondozójává. A lány barátnőjének, Emesének egy ideje rendkívül fura álmai vannak. Álmaiban mindig egy másik helyen jár, és egy álombéli férfire vágyik. A szálak szépen bontják ki magukat, és megtudjuk, hogy Emese éppenséggel Hollus iránt epekedik.
A regényben egy hatalmas karakterfejlődés tanúi is lehetünk, Józsi ugyanis éppen olyan lovaggá növi ki magát a történet végére, mint Béla. A cselekmény végéről nem sokat írhatok, hiszen akkor oda lenne a csoda, de annyit el lehet árulni azt hiszem, hogy minden jó, ha a vége jó.
A hazai fantasyszerzők, sajnos éppen úgy, mint a műfaj maga, kint ragadnak a periférián, egy szűk olvasói kör számára. Pedig ennek nem biztos, hogy így kell maradnia. Virág Emília könyve rendkívül szerethető, a jól felhasznált népmesei elemek nem ellentétei, sokkal inkább kiegészítői a mai, jól ismert világunknak. Nagyszerű karakterek, eltalált és szellemes párbeszédek, a szerző nem esik túlzásba semmivel. Figyelmeztetésül írom, hogy remek ragasztóbűbáj van a könyvön, így ha elhatározzuk, hogy elolvassuk, akkor semmi mást nem fogunk csinálni. Kérjünk szabadságot, zárkózzunk be és uccu neki!
Szerző: LL
