Általános cikkek 2008 magyar narancs legát tibor

Összekötni a várost az emberrel

KálmánG | 2008. november 12. |

Közlekedik a főváros, írta és szerkesztette Legát Tibor, Jószöveg Műhely Kiadó, 2008


A tömegközlekedés számomra a legprózaibb dolgok egyike. A tömegközlekedés használati eszköz. Tökéletesen hidegen hagy. Legalábbis olyankor, amikor nem idegesítem fel magam rajta. Nincs benne semmi érdekes. Nem hangulatos, nem kellemes. Szükségből használom, mert eljuttat innen oda. Tovább megyek: semmi közöm a régi budapesti közlekedéshez. Egy szlovák kisváros panelblokkjában születtem, utána meg olyan eldugott hegyi falvak közelében éltem, ahol könnyen megeshet, hogy még ma sem tudnak a fokozódó szlovák-magyar helyzetről. A budapesti tömegközlekedést mindössze tíz éve ismerem. Legát Tibor, a Magyar Narancs szerkesztőjének és újságírójának könyve mégis működött. Őszinte leszek: nem is egészen értem a hatásmechanizmust, ami nosztalgiára késztet valakit olyan események kapcsán, amikhez végül is semmi köze.

A Közlekedik a főváros egyszerű kiadvány: szórakoztató-ismeretterjesztő album. Képes történelemkönyv, ha úgy tetszik. Abból a „nyugati” album típusból, ami tartalmas, rengeteg információt zsúfol össze, mégis könnyen emészthető, és amit bátran lehet ajándékozni a család félreeső tagjainak, mert lehetetlen vele csalódást okozni. Legát Tibor, akinek a BKV lapjának egykori munkatársaként volt alkalma elmélyedni a témában, a budapesti tömegközlekedés történelmét fogja össze ebben a gyanúm szerint hiánypótló könyvben, ráadásul nagyon szórakoztató módon. Egyrészt jó a kiadvány szerkesztése. A különböző szövegek változatos elhelyezése folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét, és mint a legtöbb hasonló ismeretterjesztő könyv megadja azt a könnyítést, hogy nem muszáj egybefüggő szövegként olvasni. Fel-fel bukkan egy-egy idézet, régi újságcikkekből, irodalmi szövegekből, korabeli dokumentációkból, a változó méretű és elhelyezkedésű képek is az érdeklődés folyamatos fenntartását szolgálják. A szövegek és képek aránya pedig úgy van összehangolva, hogy még véletlenül se bátorítsa el azokat, akik véletlenül belelapoznak a könyvesboltban. Ugyanakkor Legát Tibor jóízű, szórakoztató-ismertető szövegei az erre fogékonyak figyelmét is felkeltik és lekötik.

A könyv előszavát (Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes és Dr. Kocsi István BKV Rt. Vezérigazgató mellett) Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere írta. Töprengtem rajta egy darabig, hogy vajon egy budapesti tömegközlekedéssel foglalkozó kiadványnak jót tesz-e a mai (nem csak közlekedési) állapotok mellett, ha a főpolgármester méltatja. De végül is miért ne tenné, hiszen, ha valakinek, akkor a mindenkori főpolgármesternek csak van némi köze a főváros közlekedésével foglalkozó, átfogó kiadványhoz, meg aztán ha manapság valaki elhagyja csöppnyi lakása ajtónégyszögét, akkor biztosak lehetünk benne, hogy mire újra viszont látja, addig néhányszor elhagyja az ajkait a magas hivatali pozíciót betöltő személy neve.

Az album öt tematikus részre oszlik: Csönget egy picit, Zöld inga, Csukló és gyakorlat, Vörös számtan, Mélyföld. Nem kell túl sokáig merengeni felette, hogy rájöjjünk: a különböző budapesti tömegközlekedési eszközök szerint van fejezetekre osztva a kiadvány. A villamosok, a HÉV, a trolik, a buszok és földalattik történetét vizsgálhatjuk meg így közelebbről egy-egy fejezetben, ezeken belül szépen sorrendben haladva, kronologikusan tehetjük magunkévá a könyv anyagát, a legelső budapesti szállítóeszközöktől, egészen a az adott járműtípus mai utódáig. Így fejezetenként haladva eljutunk a dunai révésztől és lovakkal hajtott vasutaktól egészen a marakodások középpontjában álló, épülő négyes metróig. Ami így összeáll a kötet lapjain, az mégis több puszta történelmi áttekintésnél. A végére érve döbbenünk rá, hogy város közlekedése mennyire hozzátartozik arculatához és történelméhez. Legalább annyira, mint jellegzetes épületei, utcái, parkjai.

Ám ez a része a városnak sokkal inkább az emberhez tartozik, lakójával szorosabb viszonyban áll: együtt változik vele. A korral és korhangulattal. A trapéznadrággal, ha úgy tetszik. A közlekedés köti össze a várost az emberrel. A közlekedés város állandó része és változója. Olyasmi, ami mindig kifejezi a hangulatát és szellemiségét. A lényéhez tartozik. Ez (amellett, hogy nem vet túl jó fényt a mai Budapestre) azt is jelenti, hogy a város egy-egy korszakának megismeréséhez a közlekedés felépítése, a tömegközlekedés eszközeinek formája, színe, hangulata ugyanúgy hozzátartozik, mint az aktuálisan divatos kordnadrág. Vagy a gombos bot, a charleston, a neonreklámok, a korai magyar filmekben idegesítően nyafogva beszélő-éneklő színésznők, a kopott Trabantok és május elsejei felvonulások.

Ha ránézel egy villamosra, már tudod, hogy a legfelkapottabb bárokban aznap este milyen zenére fognak majd táncolni, de azt is, hogy kiállhatsz-e forradalmi rigmusokat kántálni az utcasarokra büntetlenül, vagy hogy mely városrészekben kell füstös romkocsmákat keresned. Ugyanígy a könyvet lapozva sem lehet eltévedni. Ehhez pedig nem kell különösebb háttérismeret, elég némi fogékonyság.

Interjú Legát Tiborral a Literán>>

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.