Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék, ford.: Abonyi Réka, M. Nagy Miklós
Európa Könyvkiadó, 2013, 264 oldal, 2900 HUF
Fekete-fehér borító, vörös, szögletes betűkkel, mögöttük Vlagyimir Putyin az utolsó orosz cárnak öltöztetve. Az Orosz népellenes mesék kifejezetten olyan könyv, amit megbámulnak a metrón, és ez pár fejezet után nyugtalanító érzés. Mindenki gyanús.
KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK
Paranoid mesék láncolata Dmitry Glukhovsky új kötete, a fejezetek (vagy novellák) csempeszerűen mutatják be az orosz valóságot, a habarcs pedig... Haza, elnök és nanorobotos vodka keveréke. Az elbeszélésekből regény áll össze, egy regény arról, milyen érzés orosznak lenni. Orosznak lenni pedig, úgy tűnik, olyan, mint fél lábbal a Szovjetunióban, fél lábbal egy rossz sci-fiben élni. Egy olyan országban, ahol a Földre békés szándékkal érkező földönkívülieknél fontosabb, hogy a híradóban kiegyenlítve mutassák a miniszterelnök és az elnök látogatását a golyóscsapágygyárban. Egy olyan országban, ahol az elnök arcképe egy egész gyárnyi nőt ejt teherbe a demográfiai program keretében. Egy olyan országban, ahol mitológiai poklok alapjául szolgáló kéngőzös lukat fedeznek fel a geológusok. A szövegek átlátszó fóliaként vonják be a valóságot: a sci-fi elemek mellett végig ott motoszkál az a nyugtalanító érzés, hogy mi van, ha mégis, ha valahol, hát Oroszországban, minden megtörténhet. És meg is történik, aztán kifinomult módszerekkel (főleg rengeteg pénzzel) eltusolják.
A kötet szereplői egyszerű Ivánok, Szásák és Kátyák, vagy oligarchák, akik mindent megtehetnek, csak Orosz Anyácska öléből nem szabadulhatnak. A szatirikus, fordított mesékben a rossz nyeri el méltó jutalmát, szilikonagyakon, öntudatra ébredő szavazógépeken és egyirányú hatalom-ember telefonokon keresztül. A szabad akarat megbénítva: gépek, és felülről irányított Belső Hangok, nanorobotok és szilikon-agyimplantátumok veszik át a helyét, hogy mindenki pontosan betartsa a hatalom koreográfiáját. Mint egy normális Európai államnak álcázott 1984. Moszkva Cityben, az újonnan épülő, modern városközpontban szavazógépek döntenek a választásokról, és innen eregetik a légáramlatokat pénzzé alakító léggömböket is. Az egyirányú telefonok a felsővezetők asztalán apró áldozati ajándékokkal lenyűgözhetőek, néhány gerezd mandarinért, kupica francia konyakért, szarvasvérért cserébe megoldhatóak az egyszerűbb politikai kérdések. A nem egyszerűekben pedig, hamar kiderül, nem is emberek keze van, egy több ezer éve idevetődött földönkívüli faj harácsolja a pénzt, hogy végre hazajuthasson.
A szövegek cinikus humorral szúrnak oda, ahol a legjobban fáj. Ebben az Oroszországban semmi nem az, aminek látszik, írja a fülszöveg, de valójában csak soha semmi nem változik. A szibériai zsákfalut is csak annyira érinti az atomháború, hogy nincs többé tévéadás és nyugdíj. Egyébként már a vodkában sem lehet bízni, zavaros üledék van az alján, nanorobotok, hogy racionális állampolgárokat neveljen Csubakka, az Állami Nanó vezetője. Mi lesz úgy Oroszországgal, hogy nincs többé se vodka, se hit, ami köztudottan az egyetlen erő, ami összetartja az államot? Hát, semmi nem változik.
Szerző: Murányi Kriszti
