B
Patrick Ness: Kés a Zajban
Fordította: Hotya HajniVivanda Könyvek, 2010, 3500 Ft, 464 oldal
Todd Hewitt Prentissváros utolsó fiúja, még egy hónap, és tizenhárom évesen belőle is férfi lesz. Prentissváros nem minden napi hely, valahol az ÚjVilágban fekszik, egykor űrhajóval érkezett keresztény telepesek alapították. A reményteli érkezést azonban háború követte, és egy olyan vírus is pusztított, ami megölte az összes nőt, és megteremtette a Zajt.
Prentissváros persze azért is furcsa hely, mert egy év tizenhárom hónapból áll, de leginkább azért, mert mindenki hallja a másik gondolatait, bárhol is legyen. Alvás közben, a kocsmában, az utcán, a templomban, kapálás közben a földön. Nemcsak gondolatokat hallanak, hanem a képek is folyamatosan özönlenek, nincs nyugalom.
Ráadásul ilyen mód az élőlények és a tárgyak is beszélnek, a növények és az állatok is. Mivel Todd az utolsó fiú, és a férfiak semmibe veszik, legjobb barátját egy kutyában találja meg, Mentcsben. Todd és Mentcs együtt mennek almát szedni, de olyat találnak, amit el se tudnak képzelni. Megtalálják a Csendet („mintha víz lenne egy csészében – víz nélkül”), aki ráadásul egy lány, addigi tudásuk alapján mindkettő léte lehetetlen - el is kezdődnek a bonyodalmak.
Az eredetileg 2008-ban megjelent Kés a Zajban Patrick Ness Chaos Walking trilógiájának első része, ifjúsági irodalmi kategóriában többek között a Guardian Gyernekkönyv Fődíját is elnyerte 2009-ben. Az Egyesült Államokban született, de angol állampolgársággal is rendelkező, Londonban élő Ness 1997 óta publikál, két regényt is írt már korábban, de a Kés a Zajban volt az első, amit kifejezetten gyerekeknek szánt. Disztópikus meséjében sok a kegyetlen emlék, a félelem és a gonosz ember, de a jóság és a remény sem veszett ki teljesen. A képzeletbeli világ apró lépésekben épül fel és tágul ki, újabb városokkal, meglepő teremtményekkel, és felfedezésekkel gazdagodik, a Prentissvárosból menekülni kényszerülő Todd és a lány, Viola kalandjai pedig egyre izgalmasabban alakulnak. A főhősök 13-14 évesek, már nem kisgyerekek, de még nem is felnőttek, akiknek világából ki vannak zárva, csak egymásra számíthatnak. A közös élmények során sokat tanulnak önmagukról, egymásról, a hitről, az életről, a hazugságról és az erőszakról. Igen, elég sok az erőszak a könyvben, de úgy jelenik meg, hogy a tizenévesek is fel tudják dolgozni.
Ness nagy fantáziával írja a történetet, folyamatosan fokozza a feszültséget, a nyelvezetet is a kitalált bolygóhoz igazítja (a fordítás eleinte kicsit zavaró, de szokható, biztos, hogy nem volt könnyű dolga Hotya Hajninak), a Zaj természetét pedig szokatlan tipográfiai megoldásokkal ábrázolja. A nagy, vastag, különböző típusú betűkkel telirajzolt néhány oldal első látásra inkább meghökkentő, mint olvasásra ösztönző, de ha belemerülünk a történetbe, ezek is a helyükre kerülnek.
A Kés a Zajban kicsit olyan, mintha a Bourne-filmek egy kitalált bolygón játszódó ifjúsági könyv-változatát olvasnánk, de például Huckleberry Finn kalandjai is eszünkbe juthatnak, már csak azért is, mert a kaland nagy része egy folyó mentén zajlik. A Kés a Zajban egyszerre kalandtörténet, sci-fi, thriller, fejlődéstörténet, reakció világunk mérhetetlen elektronikus zajára, és közben még a felnőtté válásról is szól. Olyan ifjúsági irodalom amit nyugodtan fel lehet rakni mondjuk A kutya különös esete az éjszakában, vagy Böszörményi Gyula művei mellé.
