Futók kézikönyve - Kezdőknek és haladóknak
Kossuth Kiadó, 232 oldal 2012, 4792 Ft
Mire beláttam, hogy külső kényszer nélkül is rendszeresen futnom kell az életben maradáshoz, megöregedtem: tiszta ősz vagyok. Amikorra legendás vasakaratommal e tényen túllépve számos kínkeserves óra árán eljutottam addig, hogy a futás élvezetet okoz, egy „makacs sérülés" hátráltatott. Addigra meg sajnálatos módon lesántultam, mire a Futók kézikönyve megjelent, ennélfogva sokra nem megyek vele: a hajamra kenhetem. Mi mindig mindenről elkésünk, zsákutcás magyar történelem, már futni se lehet, dühöngtem hát, kézbe véve ezt a szép kiállítású kötetet, s miközben szomorúságomban egy kövér könnycseppet elmorzsolva nézegettem a kiváló minőségű fotókon szereplő egészséges sportembereket, azt suttogtam alig hallhatóan, hogy basszátok meg a „forradalmian új, tudományosan bizonyított edzésmódszereiteket." Nem nekem fütyülsz hát, kicsi madár, sóhajtottam, de belátom, fűztem hozzá, ez nem ok arra, hogy u-szöges csúzlival levadásszalak, magam meg a Dunának menjek nyakba kötött terméskővel, miután megittam egy félliter lúgot.
Az irígység csúnya dolog.
Hadd fusson az, aki akar, attól még, hogy én Bíró Marcsához vagyok hasonlatos, aki ugye későn futott, ennélfogva neki csak a füle jutott, zimmezum-zimmezum, recefice-bumbumbum.
A rendszeres testmozgás örömeit nekem az Avason adatott meg elsajátítanom, nagyon is régi, tudományosan kevéssé bizonyított módszerek alapján, melyek lényegét úgy lehetne összefoglalni, hogy a leggyorsabban akkor fut az ember, amikor kergetik. Nincs az a forradalmi módszer, mely hatékonyabban javítana az időeredményeden, mint a pár méterrel mögötted loholó, írni még nem tudó, ám náladnál két fejjel magasabb tetovált szipus.
Hasonlóképp megbízható, sokszor bevált, ősi módszer a kivillanó ínnyel és szemfogakkal a bokád felé kapkodó, félig kihullott szőrzetű, veszettnek látszó kutya, ami annyiban még jobb is a futás közben is dohányzó mezítlábas üldözőnél, hogy – elméleti kézikönyvek és szakedzők segítsége nélkül – a gátfutás alapjait is elsajátíttatja a futóval szinte észrevétlen módon a halálfélelem. Nem mondom, hogy a technika, a futóstílus ettől olyanná válik, mint az olimpiákon ezerszer megcsodált kenyaiaké, ám túlélés esetén a szükséges erőnlétet, állóképességet garantáltan biztosítja, lett légyen az edzőpálya borítása rekortán helyett macskakő.
A Futók könyve azonban nem az effajta retardált elemeknek készült, hanem azoknak, akik a futásban örömüket lelik (vagy szeretnék lelni), akik egészségesek kívánnak maradni, hogy minél tovább éljenek. Most ne menjünk bele abba, hogy mi van akkor, amikor a célt elérik, de a tovább élés mérhetetlen csalódást okoz, mert attól, hogy valami – jelen esetben a hosszú élet -- nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, az még nem ok arra, hogy ne is törekedjenek rá az emberek. Az ilyen pozitív hozzáállású, tudásra szomjazó olvasóban nem is hagy hiányérzetet ez a könyv: bár a nagyzolós, dicsekvős, blöffel teli, az olvasót ab start letegező, ellenőrizetlen példányszámokkal dobálózó, „világsikerű" kiadványok családjába tartozik, kinyerhető belőle a profik és az amatőrök számára egyaránt egy csomó fontos, esetenként nélkülözhetetlen információ. Szokás szerint ez esetben is egy pároldalas zsebkönyvnyi hasznos tartalom van felturbózva, többször megismételt tartalmakkal, mélynyomó papíron, dísztipográfiailag, hogy elájuljon tőle a plázában a paraszt, s a borsos ár dacára megvegye. Hogyha viszont így tesz – megismétlem –, jól teszi, hisz kellő akaraterő és elszántság esetén a kötet megkönnyíti, hogy a rendszeresen futók népes családjába tartozónak érezze magát – akkor is, ha már egy fél körtől úgy sípol a tüdeje a Margitszigeten, hogy aggódni kell, idejében kiér-e a rohamkocsi.
A Futók könyve legnagyobb erénye, üzenete minden piaci szemponton, szemfényvesztő üzleti fogáson túl éppen ez: megadja az illúzióját annak, hogy egy közösségbe, hasonszőrűek közé tartozol. S micsoda megnyugvás, te jószagú úristen, hogy a futók ezek, egyelőre, nem pedig a menekülők, teszem azt.
Keresztury Tibor
