B
Nick Hornby: A Meztelen JulietEurópa kiadó, Budapest, 2009, 380 old., 2890 Ft
Egy valamire érdemes férfi hordozza a Pán Péter-attitűdöt, vagyis képtelen felnőni, olyan hobbinak él, ami egy lánynak szinte érthetlen, de elfogadható, legyen az sport vagy zene. Nick Hornby életében a zene és a foci ilyen, előbbinek szentelte a Pop, csajok, satöbbit és a 31 dalt, utóbbinak a Fociláz című könyvét, míg új regényében, A Meztelen Julietben egy zenerajongó férfi szúrja el 15 éves párkapcsolatát, miközben volt csajának életében fel nem bukkan a férfi által rajongott idol.
Az Európa kiadó szép tettet vitt véghez, amikor az angolul 2009. szeptember 29-én megjelenő új Nick Hornby-regényt, A Meztelen Julietet a karácsonyi időszakra lefordíttatta és kiadta. Együtt dobbant a szívünk a világgal, ami tudjuk, milyen ritka. Hornby hatodik regénye ott folytatja, ahol a Pop, csajok satöbbi abbamaradhatott: a zenerajongó srác összejön a lánnyal, eltelik 15 év, és most A Meztelen Julietben megsavanyodott, kiüresedett kapcsolatuk végét láthatjuk, a fiú helyett a lányra figyelve.
Az Anglia tengerpartján elbújó kihalt kisvárosban, a főiskolán tanító, gyermeki lelkű Duncan egy énekes-dalszerzőért rajong úgy, hogy életének és párkapcsolatának minden rezdülését meghatározza. Életének idolja az a legendásnak mondott Tucker Crowe, aki a 80-as években hatalmas népszerűsége közben egyik napról a másikra egy misztikusnak mondható wc-jelenet után örökre feladta a zenélést. Duncan éjjel-nappal Crowe munkásságát kutatja, elemzi és megosztja a neten, ez leginkább egy kis vallási közösségre hasonlít, aminek himnikus albuma a Meztlen Juliet, minden idők legszebb szerelmes-szakítós albuma.
Duncan és Annie belenyugodott már szürke, unalmas kapcsolatukba, amit az forgat fel, hogy Tucker Crowe kiadja a Juliet akusztikus verzióját. A probléma egyszerű: a múzeumkurátorként dolgozó Annie felbontotta azt a lemezkiadótól kapott levelet, amiben az albumot elküldték Duncannek, mivel barátja hetek óta nem nyúlt hozzá, majd meghallgatta, sőt megírta a véleményét róla Duncan internetes oldalára. A nő tehát levetette a rabigát, önálló véleményt fogalmazott meg, ami miatt Duncan élete és identitása nemcsak megkérdőjeleződött. Duncan annyira kiakadt, hogy csak egy másik nőnél talált reményt, míg Annie-nek maga Tucker Crowe írt emailt, miszerint negatív kritikája volt egyedül értő olvasata zenéjének. Emailezni kezdenek, flörtölni, megismerjük Tucker Crowe gyereknevlő életét, valamint volt feleségeit, problémáit.
Nick Hornby elsősorban a 40 éves Annie szerelmi problémájáról ír, másodsorban a celebekről és az internetről. A 15 éves párkapcsolatot könnyedén, szinte érzelemmentesen zárja le az író, nincsenek kérdések, mindketten az új fele néznek, szinte hihetetlenül könnyedén dolgozzák fel hogy addigi életük szinte értelmetlenné vált. Hornby regényében az internet központi szervezőelem, mivel ennek segítségével teremti meg Duncan Tucker Crowe-t, aki legendás hőssé alakult fejében, de Annie és Tucker is az internet segítségével kezd szinte valódi szerelmi életet élni. Könnyen elfogadható a szerzőtől, hogy mindig mindent tud saját regényében, ezért olyan erővel telepedik a történetre, hogy van lehetősége írni az internet szerepéről, a zene változásáról az ipod-korszakban, illetve a párkapcsolatokról.
Hornby szórakoztatóan ír, érzékelve a szerelmi problémákat, jó karaktereket teremtve. Története szórakoztató, hihetetlen és megható, a túlzásokba meg belenyugszom, nem foglalkoztatnak, pedig Tucker Crowe karaktere elég lazán van felvázolva, ahogy Annie és Duncan szakítása is, Tucker családi szála elég kusza volt, de könnyed, mégis kedves történet ez, amitől sokat nem kell várni. Nézegetem a Hornby-bibliográfiát, és ez erősen a középmezőnybe tartozik: a Pop, csajok, az Egy fiúról után, de nagyon könnyedén megelőzve a Betoncsókot és a Hosszú az út lefelét.
