A
Nyelvész Józsi: SzlengblogSilenos kiadó, 230 oldal, 3000 Ft
-Megyek prátolni, baszod!
-Az miafaszt jelent?
-Hogy szarok. Nem olvasol Szlengblogot?
Adekvát módon épp egy legalja kocsmában támasztottuk a pultot Doki barátommal, mikor lezajlott köztünk a fenti beszélgetés, amikor először hallottam első kézből, hogy a Szlengblog jó. Mikor visszatért a pulthoz, mondtam neki, hogy láttam már ugyan a blogot az indexen, de még egy klikket is sajnáltam tőle.
-Jó az bazmeg, sasoljad meg! - torkolt le Doki, majd kikértünk még két üveg Ászokot, megnéztük, ahogy Feri, a taxis egy haverjával összekapaszkodva lassúzik az "I got you babe"-re, aztán gondolom valahogy hazajutottam. Másnap sajgó fejjel első dolgom volt a Szlengblogot megnézni, és az akkori főszlogen - a magyar nyelv, alulnézetből - egyből belopta magát a szívembe.
Sokszor, sokan megírták már, hogy a Szlengblog jó, a dicshimnuszt én most nem ismétlem meg, elég legyen annyi, hogy nagy rajongó vagyok. Mitől zseniális? Nem az alulnézetű kifejezések felsorolása, ezek kifejtése, vagy tessék-lássék etimológiai magyarázata a legjobb része a blognak, hanem a példamondatok, minisztorik, melyek az indulás óta laza koherenciában egy sajátos, tokodi mitológiát hoztak létre. (Ez a sztori-szövevény ráadásul olyan profin sikerült, hogy sokan azt gyanították - köztük én is -, hogy a spanblog tibor írójához hasonlóan Nyelvész Józsi is újságíró, de jelenleg úgy tűnik, ő is és Modor Tibi is tényleg amatőrök. Éljen a webkettő.)
Persze ebből a tokodi mitológiából hiányoznak a hősök. Kurvák, gengszterek, pszichopaták, ügyeskedők és örök vesztesek osztják egymásnak az észt a szlengblogon, vetítenek szánalmas életükről, keménykednek, bulikról, pénzről, és az elmaradhatatlan pináról folyik mindig a szó. Élvezet követni, ahogy félmondatokból, kis sztorikból lassan összeáll a mozaik, megtudjuk, mekkora csicska volt a Kisnovák, mielőtt gyúrni kezdett volna, honnan ered az ellentét a Tónióval, miben töri a fejét a Dénes, vagy Timike múlt szombaton kit cidázott le a Horizont mögött, amíg a szerencsétlen gyíkarc pasija hiába várta.
Egy-egy ilyen bekezdést elolvasni olyan, mint a hájas seggünkön tréningnadrággal, egyik kezünkben sörrel, másikban egy pattikukis tállal, elégedetten sóhajtva - és igény szerint szellentve - beleereszkedni a kedvenc karosszékünkbe 3-4 perccel a meccs előtt, és teljesen átérezni: otthon vagyunk. Ez a mi népünk, a Szabina szolgál ki minket a törzshelyünkön, a Kisnovák lök fel a villamosmegállóban, a Kálmitól ijedünk meg éjjel hazafelé tartva a sötét utcán, a Pazgyera Gazsi bát kerüljük ki undorodva reggelente.
Egy rövid megjegyzést érdemel még a Józsi-Kazinczy párhozam is, de hasonlíthatnánk egyből Parti Nagy Lajoshoz, viszont Temesi Ferenchez nem, mert ő lopott Nyelvész Józsitól. Józsi ugyanis nyelvújító. A blogon nem kizárólag széles körben ismert szavak, kifejezések szerepelnek, hanem olyanok is, amit - eleinte - csak Józsi baráti köre használt, illetve olyan is, amit ő maga talált ki. Vegyük csak a cikk első mondatából a "prátolni" szót. Mielőtt Józsi nem írt róla, soha nem hallottam, de már használom - sőt, bomba nő szájából is hallottam. Józsinak hatalma van.
Maga a könyv nem kínál mást, mint amennyit a címe ígér: magát a blogot könyvformában, ábécésorrendbe szedve a 2009 novemberéig összegyűjtött szlengszavakat. Valamennyi hozzáadott értékkel is csalogat ugyan Józsi: Tomek, a ribanc Timike és a kőkemény Kar életrajzával zárul a kötet, de ez egyrészt elhanyagolható a weben olvasható anyagmennyiséghez képest, másrészt a Szlengblogkönyvet nem az újdonságért érdemes birtokolni. A lényeg, hogy bármikor le lehet venni a polcról, fel lehet ütni valahol, meg lehet meríteni kicsit a lelkünket a dagonyában, lehet egy jót röhögni. Lehet tartani a vécében, hogy egy-egy gyors prátolás alatt valami könnyed anyaggal lazítsuk lelkünk görcseit, de az sem kizárt, hogy jövő tavasszal már jó pár elvetemült magyar - vagy éppen szociológia - szakos szakdolgozat témája lesz Nyelvész Józsi munkája.
Kívánok nekik is és Józsinak is sok szerencsét és kitartást.
