Első mondat: Március utolsó csütörtökjén, valamikor fél tizenegy és tizenegy között Francine Khoury szólt a férjének, hogy elmegy otthonról, mert el kell intéznie a bevásárlást.
Kenan Khoury mindent megtett, hogy visszakapja feleségét az emberrablóktól. Megegyezett velük, nem hívta a rendőrséget, kifizette a váltságdíjat. És tényleg vissza is kapta a feleségét – épp csak darabokban, amelyeket külön-külön szépen becsomagoltak, és otthagytak egy utcán álló autó csomagtartójában. Meg kell hagyni: Kenan nem éppen a társadalom alappillére, egy nagybani drogkereskedő, szóval több okból sem fordult a rendőrséghez. Most viszont fordulnia kell valakihez.
A telefon az exzsaru, exiszákos, exházas magándetektívnél, Matthew Scuddernél csörren meg, aki aztán az AA-gyűlések és a prostituált szerelmével való hancúrozások közt ismét nyakába veszi New York városát, hogy megtalálja a tetteseket. És jobb, ha siet; úgy tűnik ugyanis, hogy az elkövetőknek a váltságdíj kicsikarása csak másodlagos. Igazán a nők megkínzását, megerőszakolását és megölését szeretik. Ami azt jelenti, hogy nem fogják abbahagyni.
Lawrence Block: Sírok között
Fordította: Varga Bálint, Agave Könyvek, 2014, 368 oldal, 2704 HUF A
Lawrence Block tizedik Scudder-könyve a legjobb kortárs hardboiled krimisorozat újabb remekműve. Ahogy a többi, ez is izgalmas, fordulatos és kőkemény, de ahogy a többiben, ebben sem ez a legfontosabb. Hanem egyrészt a főhős hús-vér karaktere, másrészt pedig az a komplex, végtelen szürkeárnyalatokkal teli világ, amiben élnie, dolgoznia és – többször, mint szeretné – önbíráskodnia kell.
Merthogy az igazság és a törvény közt van különbség. Előbbi is trükkös, mert az adott szituációban, sőt úgy általánosságban is, mindenki másképp láthatja, és pont ezért született meg az utóbbi: az azonban egy emberek alkotta intézmény, következésképpen rugalmatlan, lassú és téves – a hibák eleve bele vannak gondolva. Scudder jól tudja ezt, és mindig a saját morális iránytűje szerint cselekszik, abba pedig sok minden belefér. Barátkozás egy gengszterrel, emberek megölése, bizonyítékok meghamisítása. A cél nem az, hogy megfeleljen a társadalom elvárásainak, hanem az, hogy másnap reggel is a tükörbe tudjon nézni.
Többek közt ettől a morálisan ambivalens, körülményfüggő hozzáállástól más Scudder, mint a legtöbb noir-hős, Hammett erkölcstelen Continental Opjától Chandler gáncstalan lovagjáig, Marlowe-ig – és persze attól, hogy mentes a típusfigura olyan jellemző adalékanyagaitól, sallangjaitól, mint a lepukkant iroda vagy a cinizmus (nem is beszélve a piálásról).
Scudder komplex világnézetéhez Block komplex világot teremt. Ritka, vagy egyenesen nem létezik az egyértelmű jó és rossz, fekete és fehér, szerepek, motivációk, emberi természetek és tettek összemosódnak, olykor pedig elsőre ellentmondásosnak tűnhetnek. Más írónál könnyen nevetségessé válhatna, hogy egy drogdíler (Kenan) a világ romlottságáról, az emberek aljasságáról lamentál, és keserűen, dühösen, jogos felháborodással tárja szét a kezét, amikor valami rossz történik vele, de Blocknál ez is része a nyilvánvaló kategóriákat felborító gondolkodásmódnak.
Lehet, hogy egy kábítószer-kereskedő – per definitionem – nem egy jó ember, de ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szeme se rebben, ha valakinek az az esti szórakozása, hogy ártatlan nőket darabol fel (a bűnözők humanizálása – persze bűneik bagatellizálása nélkül – egyébként sem szokatlan Blocktól, elég csak a Keller-szériára gondolni). Akárhogy is, Scudder csak teszi, amit tennie kell. Hogy életben maradjon, hogy épelméjű maradjon, hogy tükörbe tudjon nézni. És, hogy ne igyon. Leginkább, hogy ne igyon. Az összes többi abból következik.
