Bergman és bikacsök

Joe R. Lansdale: Savage Season

Vintage; Reprint edition (January 6, 2009), 192 oldal

Lansdale Hap és Leonard-sorozatából nálunk is megjelent néhány (Fekete rontás, Kétmedvés mambó, Forró pite, Veszett világ), csak épp pont a széria két indító epizódja maradt ki (Captains Outrageous, Savage Season). Bár ezek Amerikában sem voltak könnyen beszerezhetőek, egészen mostanáig, idén ugyanis végre valakinek eszébe jutott reprintelni őket.

Az alaphelyzet a szokásos: Hapnek nincs melója, önsajnálatban fetreng, tehát kiadja a white trash definícióját. Színes bőrű haverjával, Leonarddal egymás püfölésében találják meg a közös nevezőt, hiszen a harcművészetek gyakorlásán kívül mással nem nagyon lehet az időt múlatni az isten segge mögött, Texas az Alföld izgalmaival felérő szikes lápvidékén.

A bergmani monotóniát Hap egykori csajának megérkezése töri meg. A MILF illegális balhéra csábítja a balek Hapet, amibe Leonardot is sikerül belekeverniük: a mocsár fenekén egy autó ül már évek óta, csomagtartójában rablott pénzzel. Már csak ki kellene vontatni onnan, de ehhez markos legények kellenek, és a nő bandája inkább nyámnyilákból áll. Szükségük van hát a Haphez és Leonardhoz hasonló apró eszű, inas tuskókra, akiket az akció folyamán ott próbálnak majd átverni, ahol nem szégyellnek. Csakhogy a csaj a két férfi szürkeállományának vastagságát végzetesen félrekalkulálja.

A sorozatnak ez az első fejezete szikárabb, visszafogottabb, mint a későbbiek, Lansdale a humorát messze nem adagolja olyan bőkezűen, mint a folytatásokban. Maga a történet sincs túlbonyolítva, valódi hard-boiled: valakik akarnak valamit, megteszik ami tőlük telik, felebarátaiknak köszönhetően rábasznak, és utána már csak a túlélés a cél. Igazi aszott, ötvenesévekbeli-ponyvás, céltudatos, letisztult texas-noir, kegyetlen fináléval. Hapnek és Leonardnak pazar indulás.