Az vagyok, amire emlékezem

Kiss Orsi | 2013. augusztus 31. |

Julian Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt

Partvonal Kiadó, 2013, 176 oldal, 2790 HUF

„Átlagos voltam, mióta csak kikerültem az iskolából. Átlagos voltam az egyetemen, a munkahelyemen, átlagos a barátságban, az elköteleződésben, a szerelemben, és bizonyára átlagos a szexben.”

Julian Barnes Man Booker-díjas regénye, a Felfelé folyik, hátrafelé lejt, csak ránézésre egy átlagos regény egy átlagos férfiról. A vékonyka kötet (nagyjából 170 oldal) azonban Tony Webster semmitmondó, szürke életén keresztül az egyik legizgalmasabb kérdésre világít rá. Arra, hogyan emlékezünk, vagy hogyan akarunk emlékezni bizonyos dolgokra, miért és mikor hagy cserben bennünket az emlékezetünk, és mennyire bízhatunk abban az emlékvilágban, melyet saját magunk építünk fel az évek alatt.

A hatvanas éveiben járó Tony Webster életútja lényegében egyetlen bővített mondatban összefoglalható lenne, hiszen egyetemi tanulmányait egy viszonylag eseménytelen karrier követi (amely annyira jellegtelen, hogy nem is igazán derül ki, mit csinált, valamit a „művészetigazgatásban”), majd házasság és válás következik. Emlékeiben legélesebben egy iskolai baráti társaság képe elevenedik meg, tagjai közül is pedig a filozofikus hajlamú Adrian, valamint egy kínos hétvége akkori barátnőjénél, a rideg Veronica családjánál.

A baráti kötelékek Tony, Colin, Alex és Adrian között az évek múlásával meglazulnak, narrátorunk pedig különösen nehezen viseli, amikor kiderül, hogy Adrian és Veronica egy párt alkotnak. Néhány év múlva Adrian öngyilkosságának hírére gyűlnek össze megint az iskolatársak, akik a fiú tettében a tudatosságot, a gondolkodó egyén választását látják, szerintük ugyanis barátjuk egy filozófus nyugalmával dobta el magától az életet, „mely kéretlenül adatik mindenkinek”.

Tony évekig még csak nem is gondol az esetre, emlékei akkor tolulnak fel ismét, amikor ügyvédi értesítést kap arról, hogy Veronica anyja, akivel a kínos családi hétvégén találkozott, örökül hagyott rá ötszáz fontot és két dokumentumot, ezek egyike pedig nem más, mint Adrian naplója. Mivel Tony nem tudja mire vélni az esetet, megpróbálja felvenni a kapcsolatot Veronicával, a kutakodás fényében pedig teljesen más megvilágításba kerül Adrian öngyilkossága, és Tony abban esetlegesen játszott szerepe is.

Ez a könyv azonban erről sokkal többről szól. Tony a megbízhatatlan narrátor mintapéldánya, saját bevallása szerint sem emlékezik vissza pontosan a múltbeli eseményekre, melyek néha csak foszlányokban, vagy újrakonstruált valójukban térnek vissza: „Tényleg ezek a szavak hangzottak el? Szinte biztos, hogy nem. De emlékeimből – legnagyobb igyekezetemmel – ezek a szavak kerültek elő.” Hősünk az örök-meg-nem-értő, Veronica szerint legalábbis („Ugye, még mindig nem érted? De akkor soha nem is értetted?”), és miután olvasóként teljesen Tonyra kell hagyatkoznunk, sokáig mi is a sötétben tapogatózunk. Tony ugyanis a kellemetlen vagy az önmagáról alkotott képbe nem illő emlékeket egyszerűen törölte, így már csak a regény végén kezdjük kapizsgálni, hogy a megértés kulcsát a családi hétvége apró rezzenéseiben, gesztusaiban, elharapott mondataiban, valamint Adrian titokzatos naplóbejegyzésében (a² + v + a¹ × s = b) kell keresnünk.

Barnes azonban még egyet csavar a történeten, ugyanis Tony sokáig elnyomott, a tudatalattiba száműzött emlékei nem pontosak, érzései nagyban befolyásolják, hogy milyen emlékeket őriz élete bizonyos szereplőiről, ráadásul saját maga előtt is titkol egyes részleteket, így olvasóként csak találgatni tudunk a lehetséges megoldási variációk közül. Megerősíteni egyedül Veronica tudná az igazit (az összes többi érintett halott már ekkor), ő viszont szinte teljesen elzárkózik attól, hogy felfrissítse Tony emlékeit. Így aztán a könyv becsukása után is sokáig merenghetünk még azon, mi is történhetett azon a hétvégén, rakosgathatjuk a puzzle szétszóródott darabkáit, és morfondírozhatunk az időn, mely Tony szerint az emlékek hatására visszájára fordul („Mintha abban a pillanatban a folyó felfelé folyt volna.”).

Ütős, tömör darab, melynek megértéséhez talán kicsit közelebb visz, hogy felesége 2008-as halála után (akivel harminc évig élt együtt, és társa volt jóban-rosszban, munkában-barátságban) ez volt Barnes első regénye. Az elmúlás, elengedés, emlékezés élménye elemi, feldolgozásához 170 oldalnyinál bizonyosan több idő kell.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!