Az illusztráció az egyik külföldi kiadás borítójából készült
Első mondat: “Nathaniel Nash már tizenkét órája volt úton, és deréktól lefelé teljesen érzéketlenné vált.”
Ismét hidegháború van, az orosz kémek soha nem látott igyekezettel dolgoznak Európa destabilizálásán, az amerikaiak közben mindent meg akarnak tudni Vlagyimir Putyinról, hogy megakadályozhassák a terveit. A Vörös veréb című kémregény szerzője, Jason Matthews harminchárom évig a CIA ügynöke volt, ezalatt dolgozott a Szovjetunióban, Kelet-Európában, de a Közel-Keleten és Kelet-Ázsiában is. Könyve a kémek és hírszerzők világában játszódik, ahol a beszervezések és hazugságok mindennaposak, és ha valaki hibázik, elég gyorsan leveszik a sakktábláról. A kémregényből Jennifer Lawrence főszereplésével forgatnak filmet Budapesten.
Jason Matthews: Vörös veréb
Agave, 434 oldal, 3780 Ft
Matthews egyszerre mázlista és tehetséges: rengeteget tud a hírszerzői munkáról, ráadásul ügyesen megírt egy amerikai és egy orosz hírszerző köré épülő, sok szálon futó, izgalmas regényt. A végerdménnyel talán John le Carré, Graham Greene, Somerset Maugham vagy Ian Fleming is elégedett lenne. Könyve a hírszerzői munka bemutatásában a legerősebb, és nem is esik túlzásokba, viszont a számára otthonos téma mellett elég jól megírta a helyszíneket és karaktereket is, persze egy glamour-világ keretei között.
A szerző részletesen írja le, hogy működnek az orosz és amerikai hírszerzők terepen, milyen tétek és döntések merülhetnek fel, hogyan épül fel a rendszer, hogyan kell lefülelni a titkosügynököket, miért fontos a kifordítható kabát, és azt is, hogy a kémkedés valójában olyan titokzatos és láthatatlan dolog, hogy ha jól csinálják, szinte észre sem lehet venni. Matthews könyve kifejezetten hihető és izgalmas, talán ez a két legfontosabb szempont egy kémregény esetében: hihető, mert aprólékosan épít fel karaktereket, protokollokat, hogy utána elveszhessünk az apró részletekben; izgalmas, mert nemcsak érdekes hátterű karaktereket mozgat, hanem tök átlagosakat is. (Érthetetlen túlzás, hogy minden fejezetet egy ételrecepttel zár le, ami a történetben semmilyen szerepet nem játszik, viszont ettől még érdemes lehet kipróbálásra!)
A Moszkvában szolgálatot teljesítő CIA hírszerző, Nathanial Nash minden idők egyik legfontosabb, magas beosztásban dolgozó ügynökét futtatja évek óta. Márvány szállítja az infókat, de közben már arra figyel, hogy Amerikában kezdhessen új életet.
A balett-táncosnak készülő, szép és tehetséges Dominyika Jegorova fiatal patrióta lány, akinek minden vágya, hogy felvételt nyerjen a Bolsojba. Ez nem sikerül neki, így rendes hazafiként megnézi, mit tud tenni Oroszországért. Felfedezik benne a szuper lehetőséget, hírszerzővé nevelik, ráadásul a speckó verébiskolába is elküldik, hogy a testét, vonzerejét és szexualitását is használni tudja. Dominyika egy rendellenességnek köszönhetően az egyik legjobb növendékké válik: minden embert, érzelmet, szándékot színként is lát, ami megkönnyíti kémmunkáját.
Olvassa el a könyv első 40 oldalát itt
Jennifer Lawrence Putyin ügynöke lesz
A Vlagyimir Putyin vezette Oroszországban az orosz hírszerzés tisztje, Dominyika Jegorova keservesen próbálja kiismerni és túlélni a posztszovjet hírszerzés veszedelmes dzsungelét. Épp csak kikerült a Verébiskolából, ahol hírszerzési célokat szolgáló csábításra képezik ki a hallgatókat, egyből Nathaniel Nash CIA-tisztre állítják rá. Ő a kapcsolattartója az amerikaiak egyik legértékesebb kémének, akit valaha sikerült beépíteniük az oroszok közé.
A kémtörténetekben ritkán találkozni olyan izgalmas kérdéssel, hogy mit jelent egy nő számára, ha a testét az orosz államnak ajánlja fel. Az első olvasatra Nash és Dominyika testét saját titkosszolgálatukon keresztül az állam birtokolja, amennyiben mindketten kockáztatják a testi épségüket és életüket a munkájuk során, de erre mondhatjuk, hogy választott döntés. Viszont a nőt felettesei a verébiskolába küldik, ahol a hallgatókat arra készítik fel, hogy testüket hogyan használhatják a munkájukban. A könyvben itt ijedtem meg egy pillanatra, mert féltem, túlzottan hangsúlyos lesz az iskolai kiképzés, de Matthews ügyesen megoldotta, épp annyi időt töltünk a szexuális nevelőközpontban, hogy hősünk eredettörténete kerekebb legyen, sőt új árnyalatokkal gazdagodjon. Onnantól Dominyika minden tette a teste felszabadításáról is szól.
A Vörös verébről nehéz megállapítani, hogy a férfi vagy a nő története igazán, és emiatt volt nagyon izgalmas. Olyan mintha Dominyika karaktere írás közben erősödött volna fel, hiszen a regény alaphelyzetét egyértelműen Nash köré építette fel Matthews. A regény és a karakter írja magát, ezért az érzéki tökéletes gyilkológép nemcsak a történet szintjén, hanem az írásban is átvette a főszerepet (és ezen az adaptáció Jennifer Lawrence főszereplésével még inkább csavarni fog). Az elég vicces, hogy miközben az új Hidegháború narratíváját írja a szerző, közben egy okos, érzékeny, vonzó és szerethető orosz főhőst ír, akinek döntései egyáltalán nem feketék vagy fehérek.
Felejtsük el, amit Jason Bourne-ról vagy James Bondról gondolunk, azokról a macsó ügynökökről, akik különböző akciójelenetekbe keveredve oldanak meg világraszóló botrányokat. Matthews a történetét Moszkva utcáira, majd Európa különböző országainak titkos szobáiba helyezi, ahol folyamatosan titkos terveket szőnek, de nem azért, hogy a világot elpusztítsák, hanem mert a hírszerzés is egy munka, csak a munkahely megnevezése tűnik problémásabbnak. A feladat adott, minél többet megtudni Amerika titkos terveiről, miközben minél kevesebb információ szabadulhat ki. A terepen lévő hírszerzők úgy dolgoznak, hogy miközben egymás átverésén és megvezetésén ügyködnek, a bizalom a legfontosabb és legsebezhetőbb fegyverük.
A film két főszereplője, Joel Edgerton és Jennifer Lawrence
A Vörös veréb pörgős kémregény, kemény női és érzékenyebb férfi főszereplővel, sok sötét alakkal és sok hírszerzői munkával és trükkel. A regényt olvasva és a filmadaptáció előkészületeit látva óvatos jóslatom szerint a következő évek Bourne-sorozata bontakozik ki előttünk:
- Dominyika szerepét a négyből egy jelölést Oscar-díjra váltó Jennifer Lawrence kapta, aki simán elvisz a hátán egy franchise-t, ezt már Az éhezők viadalával is bizonyította. Ráadásul ebben a filmben egyszerre lehet okos, szép és még akcióhős is!
- A Budapesten forgatott filmet a Legenda vagyok és Az éhezők viadala utolsó három részét rendező Frances Lawrence jegyzi.
- Sok érdekes helyen lehet forgatni: Oroszország, Finnország, Görögország, Olaszország és az Egyesült Államok
- A Vörös veréb című regényt ráadásul két másik is követi, a trilógia befejező kötete angolul idén májusban jelenik meg
