Harlan Coben: Az erdő
Kelly Kft., 2009, 362 oldal
Harlan Coben triplázott a Kelly kiadónál, ezzel sajnos végleg bebizonyítva, hogy ennyi, többre nem képes. A thrillerírók legjobbjai közé sorolták a kritikusok, Stephen King és Dan Brown nyilatkozták, hogy egyszerűen lehetetlenek Coben regényei és nehogy éjjel olvasd őket, mert összeszarod magad a félelemtől. Hát nekem egyik se jött be, pedig nagyon vártam az emlegetett briliáns fordulatot, de csak nem jött. Egyszerűen lapos. Coben Az ördög játszótere című regényével debütált, igaz már régebben is megjelent tőle magyarul többek között a Dr. Aids, de jelentősebb regényei csak most láttak napvilágot magyar nyelven. A kiadót ennek ellenére dicséret illeti, a borítók pofásak (még ha a Dermesztő csenddel kapcsolatban fölmerült, hogy a levegőben lógó telefon megegyezik Dick: Ember a fellegvárban c. regény címlapján láthatóval), a védőborító mögött meg egy egyszerű fehér könyvet kapunk, ha esetleg valakinek mégsem jönne be a borító.
Az ördög játszótere után nem hittem volna, hogy újra a kezembe fogok venni egy Coben regényt, de a fülszöveg sajnos meggyőzött, ez még egy pluszpont a Kellynek. A történet több szálon fut, a klasszikus „mindig ott váltunk, ahol a legizgalmasabb” technikával próbál feszültséget generálni. Paul Copeland megyei ügyész története, aki nővére elrablását húsz év távlatában sem tudta feldolgozni, legnagyobb meglepetésére megtalálják egy férfi holttestét, akit elvileg a nővérével együtt raboltak el egy erdőszéli kis táborból. Két társuk holtan kerül elő a titokzatos erdőből, átvágott torokkal, így az ügyet lezárták, a másik két holttest is biztos valahol az erdő mélyén van elásva. Az új bizonyítékok azonban életre hívják a holtakat, a családtagok és a tábor vezetői mind az igazságot keresik és természetesen a gyerekek gyilkosát.
Azonban Coben történetei azonban nem használják ki az izgalmasnak tűnő alapsztori lehetőségeit, a nagy ködösítések és rejtélyek nem állnak meg a lábukon, az ember belezavarodik a rengeteg szálba, és a várva várt történet végi nagy durranás, ami életben tartja a regényt, na hát az is elmarad, inkább csak pukkanásnak nevezhető. Én csak arra tudok gondolni, hogy régebben a krimik kedvelőit már a brutális gyilkosságok is elborzasztották, és csak a mai szemmel tűnik gyengének a regény, de az eredeti kiadási dátumot (2007) látva kiderül, hogy ezt a mentséget is kipipálhatjuk. Részemről Cobennel végeztem, és a Kelly bármilyen jó piárral fogja reklámozni a szerző következő könyvét, semmiképp nem fogom elolvasni.
