A meccsről, a férfiról és a szerelemről

A-
Nick Hornby
Fociláz

Európa Könyvkiadó, 2010, 312 oldal, 2210 Ft.

 

Meccs van. Nincs olyan, hogy nincs.

A Fociláz az egyik legjobb Hornby-regény. Nem is kell hosszan ragozni, miért jó, mert egyszerűen jó. Egy férfinak. Lehet, hogy egy nőnek is, mert (1) valami rajongott és érthetetlen hobbija neki is van, (2) megértheti belőle a férfit. Én például simán odaadnám egy nőnek, hogy megértsen. Az edzéseket és a meccseket, a meccsnézést, a nemnézést, a vereség utáni kiüresedést, és hogy megértse, miért kell végig felvenni egy kosármérkőzést, miért nem lehet leállítani a vége előtt pár perccel. Vannak hobbik és vannak a vallásos tevékenységek, melyeknek rendje van és liturgiája.

Hősünk az Arsenalnak szurkol, de nem szurkol, mivel ő maga az Arsenal, belülről rajong és sír, ha csapata játszik, veszít vagy nyer. Apja viszi ki Nicket a meccsre, mely annyira magával ragadja, hogy csak ritkán tud elszakadni tőle, az egyetem vagy egy-egy nő erejéig, de előbbinél talál időszaki csapatot, utóbbit meg kiviszi meccsre. A férfi életére a nő és a foci ugyanolyan hatással van, ráadásul mindkettő elárulja és megcsalja, de ha kell, szereti is.

Soha pontosabban nem vizsgálta egy férfi magát, a férfi működését vagy a párkapcsolatokat. Mindez a bajnokság ritmusában, az első focimeccstől. A Fociláz regény, szabadvers, opera, musical és dokumentarista leírás, valamint kézikönyv és útmutató a férfihoz. Hogy milyen, amikor szeret. Egy csapatot, egy játékost, egy pályát, egy gólt, egy nőt, egy szerelmet vagy önmagát. Egyébként fogni kellene a könyvet, minden hivatkozott meccset visszakeresni, hogy még jobban értsük a ritmust és a szenvedélyt, amit Hornby megír. Nem a fociról ír, pedig látszólag arról: játékosok eladása és rossz formája mellett szóba kerül, miért játszik olyan szerkezetben az Arsenal, amilyenben.

A Fociláz én-, fejlődés- és nevelődési regény, rengeteg szerelemmel és csalódással, valamint egy korszak pontos leírásával, hogy milyen Anglia akkor, amikor emberek halnak meg a stadionokban, és még mindig nem lőttem el, hogy a FOCI MAGA AZ ÉLET.