A Bárányszki hallgatszki

Wostry Ferenc | 2010. január 25. |

Smith, Tom Rob: A 44. gyermek

Európa Könyvkiadó, 2009, 528 oldal

 

Egy valag díj, több tucat nyelvre lefordítva, a megfilmesítés joga már Ridley Scottnál. Nem vagyunk Tom Rob Smith-szel puszipajtások, de le merem fogadni: elégedett ember. Bár hogy mire a siker, fel nem foghatom - bár a 44. gyermek kétségtelenül fordulatos regény (és filmnek éppen emiatt lesz jó), olyan, mintha szerkesztő kezében még soha a büdös életben meg sem fordult volna.

A magyar kiadás már eleve problematikus. Az összes párbeszéd dőlt betűvel van szedve. Rendkívül idegesítő. Ez a szerző kívánsága lenne?

Tom Rob Smith egy szappanopera forgatókönyvírója volt, aztán hirtelen felindulásból megírta ezt a bestsellert. A könyv épp ilyen: látszik, hogy lelkiismeretes előkészítő munka előzte meg, kismillió óra utánajárás van benne, csakhogy mivel a szerző mint egzotikumot kezeli története helyszínét és korát, a sztálinista Oroszországot, és kulturális szempontból semmi köze hozzá - tudomásom szerint sosem élt a Szovjetunióban, csak azután kezdte beleásni magát a történelembe, miután a könyv alapötlete az agyából kipattant (illetve "kipattant" a francokat, ez a Csikatiló-ügy, csak éppen harminc évvel a valós eseményeknél korábban) -, ezért a regény többé-kevésbé tisztességesen megriszörcsölt, ám éppen a kulturális apróságokon megbicsakló torzó, amelyből süt, hogy azért írták, hogy egyszer majd film legyen belőle.

Csókolom, hogy a büdös francba fordulhat elő, hogy egy 1953-ban, a ruszkiknál játszódó hatszázvalahány oldalas történet során mindössze kétszer szólítják egymást a szereplők elvtársnak? Sőt, párttagok néha még urazzák is a másikat? És annak ellenére hogy oroszok, amerikai mód becézik ismerőseiket, nem használják a kereszt- és középső nevet egyszerre ("Iván Petrovics", stb.)? Ilyesmikről beszélek.

A kétszázplusz oldalnyi expozíció után beindul a gyerekgyilkos őrült utáni hajsza, ekkor a történet szárnyakat kap, lendület költözik belé, néha picit sok is - főhősünk, az egykori kőkommunista elhárítótiszt néha dzsémszbondot megszégyenítő módon rázza le üldözőit. Ha túl tudunk lépni ezeken az apróságokon (meg azon, hogy a könyv nyelvezete hol szájbarágós, hol egyszerűen csak pongyola - erre utaltam a bevezetőben: szerkesztőt!), élvezni fogjuk, Smith nyers tehetség, a fokozáshoz nagyon ért, csak a forma, az randa nagyon. Meg a feloldás: ilyen motivációt adni egy gyerek + tömeggyilkosnak... A falat kapartam.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

...

Czakó Zsófia új regényében anyák és lányaik próbálják megérteni egymást

Hogyan lesznek a legközelebbi családtagokból távoli rokonok? Czakó Zsófia legújabb regényéből kiderül.

...

Mécs Anna: Azokat a részeket akartam megmutatni, amik a nő testén és lelkén kevésbé észrevehetőek 

Mécs Anna Rutin című új kötetét Réz Anna és a szerző mutatta be az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon.

...

Lehet-e a zenetörténet közérthető? – Fazekas Gergely az Őszi Margón

Fazekas Gergely Négynegyed című könyvének bemutatóján számos izgalmas anekdotával lettünk gazdagabbak.