10 oka is van annak, amiért Boleyn Anna menőbb, mint a köldökvillantós lányok

10 oka is van annak, amiért Boleyn Anna menőbb, mint a köldökvillantós lányok

A Puncs után a fiatalabb olvasók felé fordult Mucha Dorka, Nincs idő című ifjúsági regényében ugyanakkor ismét egy sokrétegű, ellentmondásos kapcsolatot vizsgál. Meddig tart az óvó szeretet és hol kezdődik az érzelmi kisajátítás? Mikor csúszik ki a kezünkből a saját életünk feletti kontroll? És ami a legfőbb: hogyan lehetne visszaszerezni azt?

Könyves Magazin | 2020. szeptember 18. |
Lili épp a gimit kezdi, és nem találja a helyét. Jobban érzi magát könyvek között, és magabiztosabban jár VIII. Henrik udvarában, mint az iskola folyosóján. Már éppen kezdene beletörődni ebbe, amikor úgy tűnik, hogy lovagok mégis léteznek, sőt az egyik épp őt akarja. Áron ugyan meghódítja a szívét, de ahogy telik az idő, mintha álmai lovagja inkább börtönőrnek tűnne, és Lili lassan már azt sem tudja eldönteni, hogy meddig tart a szerető féltés, és hol kezdődik az, ami már nem normális.
Mucha Dorka
Nincs idő
Menő Könyvek, 2020, 212 oldal
-
Lili naplójában nem csak egy kamasz kérdései keresik a párkapcsolatok és a felnőtt élet válaszait. A lány próbálja visszaszerezni az uralmat a saját élete fölött - és közben nagyon sok olyan fontos dologgal szembesül, amiket talán jobb, hogy már most megtanul. Egy életre.
Bemutató.
A könyvet a 91. Ünnepi Könyvhéten online mutatják be, a szerzővel Péterfy-Novák Éva beszélget szeptember 18-án 18 órától. Részletek erre>>

Mucha Dorka: Nincs idő (részlet)

Várni, az nehéz. A várakozás őrli meg az idegeket, az töri le a szarvakat, az oszlatja el legjobban az önbizalmat.

Móricz Zsigmond

Akkor most mindent le kell jegyeznem? Mi a minden? Ez a naplóíró ijesztő és megválaszolhatatlan kérdése.

Esterházy Péter

Szeptember 12. 

Krúdy, angol előtti szünet

Sokkal szörnyűbb várni valakire, ha már hideg van vagy esik az eső. Még csak szeptember, de már majd megfagyok. A busz csak pár percet késett reggel, én meg azt hittem, hogy el fogok késni, és Áron meg fog haragudni rám megint. De valahogy sikerült behozni, és időben ott voltam, Áron meg persze késett.

Még a suli előtti nap, az évnyitó után beszéltük meg, hogy együtt járunk be reggelente. Én busszal megyek, egy kicsivel korábban leszállok, és akkor Áronnal együtt lesétáljuk azt a két megállót a suliig. Amikor megbeszéltük, persze, akkor még nem gondoltam, hogy ilyen lassú, és egyfolytában várnom kell rá. Ma, mondjuk, csak kábé tíz percet, de éppen hogy csak beértünk.

Kicsit úgy megyünk reggelente, mintha randiznánk, én legalábbis ebben a hitben ringatom magam minden reggel. És tudom, hogy tök gáz, de még mielőtt leszállok a buszról, még gyorsan meg szoktam fésülködni. Nem vagyok egy bombázó, szóval valamit igazán kezdenem kell magammal. Áron meg nyilván semmit sem csinál reggelente, szóval nem értem, miért nem tud időben kiérni a megállóhoz. Baromi dühítő várni rá mindig. Ja igen, és miközben én még a buszon is fésülködöm, addig ő úgy néz ki, mintha most kelt volna fel. Nem mintha nem lenne így is full tökéletes, de akkor is. Bár fiú lehetnék, sőt, bár jó pasi lehetnék, aki minden reggel makulátlan arccal ébred, kócosan is dögös, és tök mindegy, milyen zenekaros pólót vesz fel, odavannak érte!

Szandra megint a leckémet kéri. Tudom, hogy még csak szept. 12., de eddig még mások előtt nem szólt hozzám. Viszont legalább négyszer húztam már ki a leckékkel a bajból, már rég megbukott volna angolból meg matekból is, ennyi egyest egy élet alatt nem javítana ki.

Áron szerint nem kellene neki válaszolnom. Mármint nem most, hanem úgy egyáltalán. Most is, ahogy válaszoltam, Áron csóválta a fejét, és megpróbálta elvenni a telefonom, ahogy látta, hogy villog a kijelző. Hát de ez van, az ember ragaszkodik a régi barátaihoz akkor is, ha azok már tesznek a fejére. Meg kiröhögik a folyosón. Na jó, lehet, hogy nem rajtam vihog, de már én is rájöttem, hogy ez azért benne van a pakliban.

Azt hiszem, ez akkor kezdődött, amikor tavaly, nyolcadikban kiderült, hogy kit hova vettek fel. Mindannyian magyar–törire jelentkeztünk, mert évek óta az a legerősebb osztály minden évfolyamon. Komolyan, a felsőbb évesek vadállatok, azok a fajták, hogy ugyan könyvmolyok, de azért az ijesztőbb fajtából, akik miatt félreugrasz a folyosón, és inkább hagyod továbbmenni, csak ne kerülj az útjába. Azt hittem, hogy olyan lesz a gimi, mint az amcsi tinisorozatokban, hogy a sportolók irányítanak, de nem, a valóságban az okosak irányítanak, mert azok sokkal ijesztőbbek tudnak lenni. Olyan csöndes gyilkosok. Ott van például a Tibi bátyja, a Gábor. Már most tudni, hogy felvették egyetemre, mert minden évben megnyeri az országos töriversenyt, és közben meg két éve elkezdett gyúrni, hogy jobban mutasson a Hulk-jelmezében. Aztán amikor hozzánk került valami hülye gyerek, aki Kacsának hívatta magát, és próbálta a csöndesebb arcokat maga köré gyűjteni sleppbe, akkor Gabi nekinyomta a falnak az egyik szünetben. Mai napig nem tudni, hogy mit mondott neki, és szerintem nem is az lehetett a baja, hogy próbál másokat csicskáztatni, hanem hogy az ő volt barátnőjére nyomult, a Sárira. Én amúgy azóta csak arra tudok gondolni, hogy ennek a Kacsának olyan elviselhetetlen cigiszaga volt mindig, hogy ha én éreztem a folyosón, akkor ez a Sára mégis mit evett rajta? És Gabinak minek kellett egy olyan csaj, akinek egy ilyen cigiszagú, zselés hajú barom bejön? Embert barátjáról, minket meg a fiúinkról, ugye. Na jó, én mondom ezt, a little miss foreveralone.

Kicsit elkanyarodtam, szóval: engem felvettek magyar–törire, Szandrát meg nyilván nem. És úgy kezelte a dolgot, hogy sehogy. Mármint egyszer csak megszűntem létezni neki, és nem állt szóba velem. Elkezdett nyomulgatni azokkal a luvnyákkal, akiken korábban röhögött, hogy mind ugyanolyan bumszli tornacipőt hordanak, amitől nekem speciel okádnom kell. Egy héttel azután, hogy kiderültek a gimis felvételi eredmények, Szandrának is lett egy ilyen holdjárója. Én meg hagytam. Igazából nem vagyok az a balhézós, számonkérős alkat. Meg mit is csinálhattam volna? Mentem volna oda az egész holdjárós-vihogós csajbandához, hogy helló, Szandra, emlékszel rám? Igen? Mert nem úgy tűnik. Anyu mindig mondta, hogy hagyni kell menni, aki nem akar velünk maradni. Én azelőtt sohasem „veszítettem el” senkit, semmilyen értelemben.

Baromi nehéz volt utána. Tök egyedül voltam, és tudtam, hogy már csak pár hetet kell kibírni a suli végéig, azért nem dobott fel a gondolat, hogy totál egyedül vagyok minden percben, és minden szünetben vagy zenét hallgatok, vagy ülök a nyomorék Tibivel az udvaron a padon, aki a szerepjátékos hülyeségeiről hadovál. Ez most pont hülyén hangzott, de nem a szerepjátékosokkal van a bajom, csak szerencsétlen Tibi pont az a típus, aki képtelen lenne egyszerre több emberrel egy színdarabban vagy egy ilyen játékban együtt lenni, együtt dolgozni vagy kommunikálni, szóval annyit tudok elképzelni a nagy troll és ork csatákból, amikről beszél, hogy ő a fa a jelenetben, vagy legjobb esetben is az első halott. Mindegy, évek óta hallgatom ezeket a sztorijait, szóval akár a barátomnak is hívhatnám.

Persze, nagy pofával mondom ezeket, miközben én is pont ugyanilyen vagyok. Mondjuk, nem zargatok másokat a hülyeségeimmel, de Szandrán kívül nem is volt más barátom. És így visszagondolva, lehet, hogy ez sem volt olyan igazi barátság, inkább csak olyan kényszerbarátság, hogy a szüleink jóban voltak, és akkor kénytelenek voltunk mi is barátkozni, miközben semmi közös nincs bennünk. Ő tornázik, mármint úgy rendesen, komolyan tornász akart lenni sokáig, csak aztán azért az anyja elkezdte erőltetni, hogy kell valami szakma, mert ha egyszer lesérül, akkor vége a nagy sportolójövőnek, és Szandra majd nem fogja tudni eltartani őket öregkorukban. Márpedig Emma néninek komoly igényei lesznek idősebb korában is, már ha csak a pezsgőfogyasztására gondolok. Úgyhogy Szandra a torna után kitalálta, hogy modell akar lenni, de ahhoz túl alacsony, úgyhogy inkább sminkes akar lenni. Csomó pazzzzzzar ötlet egymás után, nem? Eszem megáll. És most akkor hangsúlyozom, hogy legyen itt írásban is, és erre tudjak később hivatkozni, ha egyszer az unokáim majd azzal vádolnának, hogy tuti, hogy idegesítő kis liba voltam gimiben HOLDJÁRÓVAL – hogy nem, engem ez a sok szar nem érdekel. És lehet, hogy ez a baj. Szandrával sohasem volt semmi közös témánk, pont ezek miatt. Én inkább elvonulok zenét hallgatni és réges-régen halott emberekről olvasni. Néha elmegyek sziklát mászni az Antrax nevű terembe tőlünk nem messze, de azt hiszem, ezt leszámítva tényleg marha unalmas vagyok. :/ Ezvan.

Amikor először mondtam Szandrának, hogy történész leszek vagy régész, hogy Boleyn Anna, meg VIII. Henrik így meg úgy, akkor úgy nézett rám, hogy szinte hallottam, ahogy ciripelnek a fejében a tücskök.

Hopp, most kezdődik az óra, úgyhogy eltűnök.

 

10 dolog, ami miatt menőbb Boleyn Anna és Tudorok, mint köldökvillantós lányok az osztályomban

1.   Más valóban királynőnek lenni, mint az osztályban uralkodni

2.   Gyöngysor – mennyivel szebb, eredetibb, stílusosabb, kifinomultabb

3.   Tudsz latinul! Legalábbis Bibliát olvasni. Bár Szandrának valószínűleg nincsenek ilyen igényei. És ebből következik:

4.   Sokat olvasol. Van időd, nincs net, nem kell annyi időt edzésen töltened.

5.   Szóval nincs semmilyen edzés, akkor még tornászok is csak cirkuszokban voltak.

6.   Ha te voltál a királynő, voltak udvarhölgyeid. A pénzed és a státuszod miatt kénytelenek voltak jófejnek lenni veled, és nem csak a házidat kunyerálták üzenetben.

7.   Nem üzengettek. Legjobb esetben is csak pecsétes levelekben. (Mondjuk, később)

8.   Nem volt köldökvillantós top, high rise jeans, holdjárós, vastagtalpú cipő és ennyi szemöldökceruza.

9.   Lehet, hogy nincs több pont, hogy miért menőbb Boleyn Anna. De most éppen annyira idegesít Szandra, hogy inkább végezzenek ki a Towerben, mint hogy még egyszer halljam a vihogását.

 

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Mucha Dorka: Csak le kell ülni és meg kell csinálni

...
Hírek

Mucha Dorkának elege lett az irodalmi zaklatókból

Egy irodalmi táborban történt zaklatást elevenített fel Mucha Dorka az Instagramján. Nem akar tetemre hívni, de fontosnak tartotta felszólalni, mert szerinte sok nőt taposnak el a szakmában.

...
Nagy

Ez a tíz könyv nyerheti idén a Margó-díjat!

KÉPALÁ 2020
...
Nagy

Elindult a KÉPALÁ pályázat - Neked mit mesél a fotó?

...
KÉPALÁ - Testőrök között

Győry Domonkos: Papamobil [Képalá]

...
KÉPALÁ - Apa

Papp Ágnes: Vízidő [Képalá]

...
Kritika

Nagy-Britannia legrosszabb évei, legrosszabb évei

Nagyon ritka, hogy egy szépirodalmi mű valamely (bármely) politikai-társadalmi eseményre szinte azonnal rezonálva jelenjen meg, és ez még akkor is igaz, ha Ali Smith már jó pár évtizede tervezte az Ősz című regényét – pontosabban az Évszakok címet viselő kvartetet. Az Őszt az első poszt-Brexit-regényként szokás emlegetni, de annál sokkal több, hiszen egyszerre az elmúlás és az útkeresés könyve. Nálunk pedig most ez a hét könyve.

Szerzőink

...
Kolozsi Orsolya

McCarthy első regénye olyan, mint egy szakadozott némafilm

...
Szeder Kata

„Az identitás akkor veszett el, amikor a technológia fölénk kerekedett” – interjú Vámos Miklóssal

...
Bányász Attila

Stephen King a mindennapjainkban találta meg a gonoszt

Még több olvasnivaló
...
Nagy

„Itt nincs történelmi igazságtétel” - Anna Politkovszkaja: Orosz napló

A 2010-es évek szerte a világon a demokratikus berendezkedések, ezzel együtt a szabad sajtó gyengüléséről, illetve a mindent elárasztó propagandáról is szóltak. Magyarországon különösen. Többek között erről beszélgettünk az orosz újságírót, Anna Politkovszkaját alakító Fullajtár Andrea színésznővel és az Orosz napló szerkesztőjével, Filippov Gábor politológussal. A darabot február végén mutatták be a Katonában, a pandémia miatti szünet után pedig jövő héttől ismét színre kerül.

...
Nagy

„A fennmaradó házasságokat boldognak tekintjük, még ha nem is boldogok” – Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Taffy Brodesser-Akner Fleishman bajban van című regényével több cikkben is foglalkoztunk már. Ezúttal a könyvből vett kedvenc idézeteinket gyűjtöttük össze.

...
Nagy

Rubik Ernő nem akarta megírni a kocka történetét, mégis megmutatta, hogyan gondolkodik

Rubik Ernő szórakoztató és szerény megtaláló, aki a feltaláló szót nem szereti. A világon egymilliárdan játszottak már a kockájával, ami kulturális jelenséggé vált. 1983-ban már majdnem írt egy könyvet, de az végül nem jelent meg. Megjelent A mi kockánk.

Hírek
...
Hírek

Dragomán egypercesben írta meg az SZFE körüli helyzetet

...
Hírek

Pszichológusok a Meseországról: Nem létezik olyan, hogy túl korai érzékenyítés

...
Hírek

Támogasd te is az Irodalmi Diszkót!