Bár könyvet nem ítélünk meg a borítója alapján (ezt mostanra már jól megtanultam), de gyerekkönyvek esetén ez alól gyakran kivételt teszek. Mert ha felolvasok egy könyvből, akkor igenis fontos, hogy milyen kézbe venni, hogy hogyan néz ki, amikor még csukva tartom, és megy az alkudozás, hogy ma este akkor most egy vagy két mesét fogunk elolvasni, és hogy a tegnapi félbemaradt mese befejezése az most beleszámít-e vagy sem. Szóval a külcsín igenis fontos, ahogy aztán belül is, az illusztrációk, a rajzok, a betűk típusa és mérete mind-mind része lesz az olvasási élménynek. Főleg, hogy az „olvasók” fele a szemével nem a szöveget fogja figyelni, hanem a lapokat.
M. Kácsor Zoltán: A boszorkány seprűje, ill.: Horváth Ildi
Kolibri, 2019, 84 oldal, 2699 HUF
M. Kácsor Zoltán A boszorkány seprűje című könyvét Horváth Ildi illusztrálta, és a közös munka jó csillagzat alatt született. A történetek és a rajzok segítik egymást, a borító gyönyörű, a címekhez választott betűtípus szabálytalan és „muris”, de nincs túltolva. Szerethető az egész könyv, még mielőtt belefognánk az olvasásba.
Aztán amikor odajutunk, hogy a történetekre kerül a sor, kiderül, hogy klasszikus mesék átirataival van dolgunk. Nekem ez, bevallom, nem esett le az elején. Sőt, még morgolódtam is magamban a második történet után, hogy nincs új a nap alatt, aztán rájöttem (mert elolvastam a hátsó borítót), hogy tudatos szerzői döntésről van szó. A megszokott, jól ismert mesék újragondolásáról. Úgyhogy innentől kezdve már jobban élveztem a sztorikat, aztán mire a tüzét vesztett sárkányhoz értem, már kifejezetten szerettem is őket.
A szerző és az illusztrátor a felnőttek szórakoztatásáról is gondoskodik (hála nekik érte), így például A kísértet lepedője című történetnél egy pillanatra Anonymus mester is megidéződik. Nem lövöm le a poént, de annyit azért jó tudni, hogy ha arra gyanakszunk, kísértetlakta helyen lakunk, csak arra kell figyelni van-e mosógép a közelben, és máris nyugodtabban térhetünk nyugovóra.
Összességében kedves kis könyv A boszorkány seprűje. Nem jár hozzá egetrengető katarzis, se térdcsapkodós poénok, de a maga módján kifejezetten szórakoztató. Esti meseként, vagy hatéves körüli gyereknél együttolvasásra, az önálló olvasás próbálgatására kifejezetten nagyon alkalmas kis könyv.
Szerző: Gyurkó Szilvi