„Jó ideje életcélomul tűztem ki, hogy derűs idős ember szeretnék lenni” – írja friss könyvének fülszövegében Soma Mamagésa, azaz Spitzer Gyöngyi. És bár az élet kétségkívül gyönyörű, azért valljuk be, hogy nem mindig olyan könnyű élvezni a mindennapjainkat. Ebben a kötetben az ismert előadóművész és életszemléleti tanácsadó a belső béke és az elégedettség állapotát célozza, és az olvasónak is átadja mindazt, amire – ahogy ő fogalmaz – „kezdő derűs idősként” sikerült rájönnie. Ha úgy érzed, fogódzóra lenne szükséged egy vidámabb, szeretettel teli élet eléréséhez, akkor A derű mágiáját neked találták ki.
Soma Mamagésa: A derű mágiája (részlet)
Mit jelent az idősödés a fizikális, érzelmi és mentális szinten?
Istennőpózban (a talpak egymáshoz lapulnak) fekszem a jógamatracomon, és miközben a szívcsakrámat kopogtatom, arra gondolok, hogy annak ellenére elfogadom és szeretem magam, hogy mit mutatott tegnap az az alulról elindított videó, amit hirtelen megláttam, amikor az Instára akartam magamról felvételt készíteni.
Igen, így tokásan, egyre inkább megereszkedő kötőszövettel is szeretem magam.
Hiszen a szeretet feltétel nélküli – önmagam felé is. (Valójában a kötőszövetem állagának nincs is köze a szeretethez.)
Szóval, oké, szeretem magam, de nem szeretem, hogy elkezdett puhuló tokám lenni, és az sem jön be, hogy napról napra (na jó, hétről hétre, hónapról hónapra stb.) egyre inkább lefelé tendál az arcom. (Talán kevés az esti nyolc–tíz perces arcjóga? Ér egyáltalán valamit?)
Persze „ha nincs kanál” (ezt mondta Neónak a Mátrix 1.-ben az egyik csodagyerek, amikor először ment az Orákulumhoz), nincs öregedés sem. Hiszen minden energia, minden rezgés.
Csodálatos, hogy a tudomány eljutott oda, hogy bebizonyították: a testünk működése egy magasabb intelligencia vezérlése alatt áll, amelyet tudatnak vagy léleknek nevezünk. (Attól függ, honnan nézzük.)
És ennek a tisztasága határozza meg a test egészségét.
Egyre több helyen látom, hallom az infót, hogy nincs benne a génjeinkben az öregedés, illetve hogy elvileg akár több száz évig is élhetünk. Az, hogy eddig úgy vélekedtünk, hogy egy nyolcvan-kilencven éves férfi vagy nő kripli öregember, csupán a kollektív hitrendszer eredménye. De közben azt látom, hogy akik erről beszélnek, azok is öregszenek: az új biológia szülőatyja, dr. Bruce Lipton és a nyugati világnak az andokbeli sámánok ősi tudását elhozó antropológus, Alberto Villoldo. „A világ legöregebb embere hétéves” – mondta egy előadásában az utóbbi.
Viszont egyre több helyen lehet arról olvasni, hogy a következő években a tudósok arra törekednek, hogy biztonságos és hatékony módszereket dolgozzanak ki az emberi sejtek fiatalítására. Valószínű, hogy már a közeljövőben képes lesz az orvostudomány lassítani, sőt visszafordítani az öregedési folyamatokat.
Abban biztos vagyok, hogy nagyon sokat számít az idősödéshez való hozzáállás.
Száz éve (főleg vidéken) egy negyvenéves nő már idős asszonynak számított. Gorkijnak az 1906-ban írt Az anya című könyvében a főhős ennyi idősen fejkendős NÉNI.
A kitolódott életkor, javuló életszínvonal miatt a mai negyven a régi harminc, vagyis fiatal középkorú.
Én most, 2026-ban töltöm be a hatvanat – akkor ez a régi negyvenöt-ötvennek számít? A számok szerint az még csak középkor, de hatvanévesen voltaképp már kezdő idősként tekinthetek magamra. És ezt csak fokozza, hogy ez év elején (tehát pont a hatvanadik évemben), január óta nagymama is vagyok. (Ez életem egyik legnagyobb ajándéka, legfényesebb pontja, sőt univerzuma. Egy új szerelem!)
Egy fiatalos nagymama, akiben ott ragyog az örök gyerek.
Tehát belül kortalan vagyok. Akkor meg a többivel nem kell foglalkozni!
Rá lehet csapni az ajtót erre az egész öregedés témára! Nem kell vele foglalkozni, hiszen semmihez nincs köze, ami igazán fontos.
Közben mégis annyi minden megváltozott, és belül még inkább, mint kívül.
És ehhez viszont van köze a kornak – és a mögötte lévő sok-sok tapasztalatnak.
No de mit is jelent az idősödés? Nézzük, sorban, a különféle síkokon, szinteken!
A fizikális szint a legláthatóbb, épp emiatt a jelenlegi anyagba süppedtségből való felemelkedés időszakában ezen még mindig túl nagy a hangsúly.
Hogy mit jelent az, hogy „az anyagba süppedtségből való felemelkedés időszakában” vagyunk? Legutóbbi könyvemben, a 2022-ben megjelent Szakrális új nő című munkámban erről részletesen írtam, úgyhogy most nagyon röviden idézek belőle.
„Hatalmas változásban, paradigmaváltásban vagyunk, helyi és globális szinten egyaránt.
Új nő, új férfi, új ember, új világ van születőben.
Egy új korszaknak vagyunk a hírnökei, első fecskéi, és tudjuk, valljuk, hogy megújhodott gondolkodásra van szükség ahhoz, hogy megteremtsük az új egyensúlyt. (Hiszen az egyensúlyi állapot maga az egészség, a béke, a harmónia.) A felébredés már sokakban megtörtént, a folyamat már zajlik: régi lehúzó hitrendszerek, minták lebontása vár ránk, hogy helyet adjunk az ÚJNAK. Az újnak, az igaznak, az új egyensúlyra törekvőnek, megtartva mindazt, amire valóban szükség van. (Az Ujegyensuly.hu oldalam is ezt a célt szolgálja.)
Leértünk az anyagba süppedtség legaljára, az ateista, materialista, anyaghívő, szellemtelen időszaknak vége van!
Aki továbbra is ebben marad, ragad, azt lehúzza az anyag, a drága szent anyag, amit ha szellemivel töltünk meg, Földanya csókol minket homlokon.
Bomlik le a régi világ, és születik egy új, mérföldes csizmák időszaka ez, gyorsított felnövésben vagyunk benne.
Első fecskék vagyunk, szűz hóba taposunk, egyre többen olyan életet rakunk magunk elé, amire mintánk sem volt. És olyan időskort, amit még egy-két generációval ezelőtt sem tudtak volna elképzelni az őseink. (Bár úttörők és kivételek mindig voltak, vannak és lesznek.)”
Bevallom, bármennyire tudom, hogy az életkor csak egy szám, valahol jólesik, hogy a nemzetközi felosztás szerint az időskor csak a hetvenötödik év felett kezdődik. No de ahogy Abraham Lincoln mondta állítólag: „Nem az a fontos, hogy mennyi év volt az életedben, hanem hogy mennyi élet volt az éveidben.”
Ami a legriasztóbb az idősödés fizikális jellemzői közül, az a szenvedés (fájdalmak) és a magatehetetlenség miatti kiszolgáltatottság.
Úgy vélem, jellemzően leginkább ezek miatt élnek félelmek, rossz érzések az emberekben az öregedéssel kapcsolatosan.
És ha ehhez még párosul a gonoszság, zsarnokság, erőszakosság, narcisztikus személyiségzavar, a mások figyelmére való folyamatos éhség és az ebből fakadó játszmák, az valóban maga a földi pokol. Aki eljut ide, az nyilvánvalóan annyira beszűkült, és annyira fél, hogy nem lát rá önmagára. Valójában minden szenvedő embernek segítségre lenne szüksége.
És itt már át is csaptam a következő témára, vagyis hogy mit jelent az idősödés a tudat szintjén. Tulajdonképpen az egész életünket az határozza meg, hogy mennyire vagyunk tudatosak.
De mi az, hogy „tudatosnak lenni”?
Az, hogy tudatában vagyok annak, amit teszek. Nem az ösztöneim, a pillanatnyi indulataim irányítanak, hanem a saját tudatos döntéseim. A tudatosság szándékos cselekvést jelent, illetve amikor eldöntjük, hogy mire irányítjuk a figyelmünket. Vagyis jelen vagyunk az adott helyzetben. Ám amint ezt tudatosítjuk, már megfigyelőkké váltunk. Amikor teljesen jelen vagyunk, olyankor nem gondolkodunk, és flow-ban vagyunk. Ha a tudatosságnak azon állapotába kerülünk, hogy megfigyeljük magunkat, és megértjük, hogy tudatosak vagyunk, akkor igazából kívülről szemléljük a dolgokat. Ennek már van neve is: metakogníció.
A metakogníció tulajdonképpen a gondolkodásról való gondolkodás.
Minél inkább ismerjük a külső és belső világunkat, annál pontosabban képben vagyunk a tudatosságunkkal, a döntések következményeivel kapcsolatban.
Az, hogy mit tapasztalunk a világból, ebből a szubjektív valóságból, pszichológiai szempontból attól függ, hogy mennyire vagyunk érett személyiségek, vagy spirituális megközelítésből élve: milyen tudatszinten, milyen rezgésen éljük az életünket.
Hogy miért írtam azt, hogy „szubjektív valóság”? A modern kozmológiai kutatások szerint teljes univerzumunknak mindössze 4 százaléka anyag (és ebben benne vannak a közeli és távoli galaxisok, csillagok, bolygók, gáz, por, élőlények), a fennmaradó részt a láthatatlan sötét anyag (kb. 22-23 százalék) és a rejtélyes sötét energia (kb. 73-74 százalék) alkotja, amelyek alapjaiban határozzák meg a világegyetem szerkezetét és tágulását.
Vagyis ezt az anyagi világot javarészt energia alkotja – ahogy azt már a Star Warsban is hallhattuk: „Az energia mindent körülvesz és áthatol. Ott van benned és a téged körülvevő világ között is.”
Einstein egyenlete alapján az anyag és az energia egyenértékű.
Minden részecske rezgésben van, és energiát hordoz, így a fizikális világunkat folyamatosan áthatja a láthatatlan energia (E = mc2).
Vagyis minden energiához tömeg, és minden tömeghez energia tartozik.
Tehát az, hogy ebben a szinte anyagtalan szubjektív valóságban mit és hogyan látunk, érzékelünk, élünk meg, a saját szűrőnktől, tudatosságunktól függ. Az emberiség nagy többsége feltehetően még alszik, bele van süppedve az anyagba, az egóba, és a szenvedéseiért mást okol. Valójában az egész életünket az határozza meg, hogy mennyire vagyunk érett személyiségek, vagy spirituális megközelítéssel élve: milyen tudatszinten, milyen rezgésen éljük az életünket. (Erről később még írok dr. David R. Hawkins tudattérképe kapcsán.) És ez főleg az idősebb éveinkben fog megmutatkozni, amikor már gyengül a test, és csökkennek a magunk elé tett feladatok.
Amikor a végére nem marad más, mint szembenézni önmagunkkal.
(Aki nem képes erre, az a demenciába vagy egyéb mentális vagy pszichés betegségbe „menekül”.)
Szóval ahhoz, hogy derűs idősek legyünk – sőt ahhoz, hogy alapvetően derűs felnőttek legyünk –, nagyon sokat ad, ha érett személyiségek vagyunk. A személyiség az énünk legkülső burka, a persona (vagyis a maszk), a mindennapi életben ez nagyon meghatározó.
Fotó: A szerző Facebook-oldala