„A magyar labdarúgást éveken keresztül Mezey Györgyhöz kötöttem, aszerint, hogy aktuálisan milyen szerepet játszik benne” – írja Benedek Szabolcs a Mezey című, 2025-ben az OKJ Szakkönyv Kiadó gondozásában megjelent kötetében a magyar labdarúgás meghatározó és ellentmondásos szereplőjéről, Mezey Györgyről.
Az életrajz a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya, az MTK, a Honvéd, a Vasas, az Újpest és a Videoton egykori vezetőedzője aktív közreműködésével készült. Egy vele vállaltan elfogult író által, aki a bevezetőben többször is bálványának, „kedvenc és rajongásig tisztelt és szeretett edzőjének” nevezi a tavaly októberben elhunyt Mezey Györgyöt.
Amit vállalt – hogy szubjektív életrajzot ír Mezeyről –, maradéktalanul teljesítette is, de azért szívesen olvastam volna némi kritikát is a hazai edzőképzés pápájáról.
Benedek Szabolcs régóta ismert itthon a futball és a Beatles iránti rajongásáról, mindkét témában írt már könyvet. Előbbiről a Focialista forradalom és a Ballada egy csapatról szól. Utóbbi köteteben az 1986-os világbajnokságon szereplő magyar labdarúgó-válogatott történetét mesélte el.
Itt pedig annak a csapatnak a szövetségi kapitánya kapja meg az edzői pályafutása összegzését. Megismerhetjük játékoskarrierjét, olvashatunk arról, hogy a későbbi klasszist, Törőcsik Andrást már annak ifi korában kiszúrta magának. Mindössze 36 esztendősen, 1977 nyarán már NB I-es vezetőedzőnek mondhatta magát, amikor leült az MTK kispadjára.
Letámadás!
Ahogy legtöbb állomáshelyén, három évre tervezett előre, és a védjegyévé vált modern, a támadást és a letámadást előtérbe helyező futballt játszatott már ott is. A stílust a BVSC után a válogatottnál később tovább finomította.
Már a ’78-as vb-n az utazó keret tagja volt szakmai megfigyelőként. Saját bevallása szerint a magyarokat egyszer sem látta játszani a tornán, mert Baróti Lajos ellenfélnézőbe küldte, és tolmácsolt is neki a vébén (ahogy José Mourinho a Barcelonánál Bobby Robson tréneri időszakában).
Argentínában a tengerparton látta edzeni Diego Maradonát,
aki akkor még nem volt tagja az argentin válogatottnak. Hazatérve beépítette a látottakat a csapatjátékba, például a szélsőhátvédek fokozottabb részvételét a támadásokban.
Détári és Törőcsik
Több posztjáról is magától távozott, két évet töltött Mészöly Kálmán szövetségi kapitány mellett a válogatott edzőjeként. Nem sokkal a sikeres világbajnoki selejtezők után közölte Mészöllyel, hogy a ’82-es vb-t követően nem kívánja folytatni a munkát.
Mészöly lemondott, és Mezeyt javasolta maga helyett, aki eleinte nem akarta átvenni a válogatottat. Amikor mégis, a fentebb említett letámadás 1984-re a nemzeti együttes védjegyévé vált.
A Szoboszlai Dominik előtti utolsó magyar világklasszis, Détári Lajos nála debütált éppen abban az orwelli évben.
(Törőcsik pedig akkor volt utoljára válogatott. Mezey megjegyzi róla a könyvben, hogy saját szemével látta, hogy Törő egy újpesti edzésen nem józan.) Ők ketten aztán 15 évvel később a BVSC-nél is dolgoztak együtt. E sorok írója Détárit ott és akkor láthatta csak élőben futballozni.
Európa élén
A kötet leginkább várt része természetesen erre az időszakra esik, a nagyobbnál nagyobb győzelmeket arató és szép futballt játszó válogatottról, amely nagy várakozásokkal utazott el a mexikói vb-re, hogy aztán olyan sokkos eredményt érjen ott el (0-6) a szovjetek ellen, ami azóta is beszédtéma Magyarországon.
Olyan népszerűségnek örvendett az a válogatott a ’80-as évek közepén, hogy
a selejtezősorozat első három nyertes meccse után a budapesti játékboltokban és trafikokban hiánycikk lett a Magyarország feliratú gombfocikészlet.
Elszántság, tudatos és stílusos játék jellemezte az Esterházy Márton-, Nagy Antal-, Kiprich József-féle válogatottat, amely többek között a brazilokat is legyőzte felkészülés mérkőzésen ’85-ben. Erről a sikerről Mezey azt mondta utólag, hogy jobb lett volna, ha fordított eredmény születik. Szerinte szétesett a csapata a korai vb-kijutás után.
Mi történt a mexikói vb-n?
Fontos megjegyzése a ’86-os vébé kapcsán, hogy szerinte már akkor is az üzlet irányította a sportágat: „tipikusan a torzulás jele a déli kezdés” – említi. Ez az idei tornán sincs másként, hogy Európában is minél többen láthassák a meccseket, az Egyesült Államokban is ottani idő szerint 12 órakor játszottak mérkőzéseket. Vajon mit szólna Mezey a félidőnkénti három percnyi ivószünetnek álcázott reklámblokkokhoz?
A nettó 290 oldalas könyvben mindössze kilenc oldal szól a mexikói vb-n történtekről. Egy egész edzői pályát összefoglaló műben is kevésnek mondható, főleg, hogy máig az a szakasz a legvitatottabb Mezey karrierjében.
Az őt ért bírálatok középpontjában az áll, hogy
azóta sem magyarázta meg, mi történt csapatával a szovjetekkel vívott meccsen.
2019-ben még a csapat balszélsője, Esterházy Márton is erősen hiányolta a szövetségi kapitány önkritikáját az Élet és Irodalom vele készített interjújában – miközben a legjobb edzőjének nevezte őt.
A legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy Mezey György sem tudja, ahogy erre a könyvben is céloz. De azért felfed néhány hibát, amelyet elismer, és amelyben a saját felelősségének említése is felfedezhető. Például hibának tartja a torna előtti osztrák edzőtábort. Elmondja azt is, hogy nem volt B-terve a csapatnak a presszing mellett. Ez speciel kizárólag az ő felelőssége volt.
„Megmondhattam volna a játékosoknak a félidőben, hogy ha feléjük megy a labda, rúgják el a picsába, messzire. Itt hibáztam, elismerem.
De hát, ha egy csapat négy perc alatt két gólt kap, arra nem lehet felkészülni” – jegyzi meg. Úgy véli, a magyar bajnokság színvonala alkalmatlan volt a sorozatmérkőzésekre való fölkészítésre (ez mondjuk még most is így van). Hiba volt, hogy a játékosok botlásait a klubok takargatták. Plusz túlpörgött a hajcihő a vb és a válogatott körül.
„A magyar futballisták amatőr világban élnek. Félévenként, ha egyszer kérnek tőlük otthon nyilatkozatot, és ritkán állnak a közvélemény elé. Közvetlenül a világbajnokság előtt Mexikóban szinte naponta, tucatszámra adtak interjút, rendre tévészereplők voltak, fotósok kereszttüzében álltak, és ez kicsit mindenkit megzavart, nem is tudtunk úgy dolgozni, ahogy kellett volna. Hiszen az edzéseink is állandóan a nyilvánosság előtt zajlottak. Ehhez mi nem vagyunk hozzászokva. Sem a játékosok, sem én” – nyilatkozta Mezey még 1986-ban a Népsportban.
Mexikó után
A vb-t követően Kuvaitba szerződött, két év után visszatért Magyarországra szövetségi kapitánynak – hatéves szerződést írt alá. Csak hogy ennyi idő alatt szinte semmit nem változtak itthon a futball körülményei. ’88 októberében 30 játékos volt érintett vesztegetés gyanújában, Mezey válogatott névsorát a rendőrség hagyta jóvá, illetve húzott le róla több nevet. A szövetségi kapitány decemberben inkább lemondott.
Finnországban vállalt edzői munkát, ’90-ben pedig a Videoton kispadjára ült le, majd még abban az évben a Budapesti Honvédhoz szerződött, illetve a pedagógiai tudományok doktora lett. A Honvédnál aratta első élvonalbeli bajnoki címét, de a következő, bronzzal zárult szezon után visszatért Kuvaitba. Egy év elteltével a BVSC-hez ment vissza szakmai igazgatónak – a kötetben tévedésnek nevezi a hazatérését. Benedek Szabolcs itt megjegyzi, hogy Honvéd-szurkolóként nem csak Mezey miatt szimpatizált a BVSC-vel, hanem annak játéka miatt is.
1995 júliusában a Magyar Labdarúgó-szövetség technikai igazgatója lett, ő felelt az UEFA licences edzőképzési rendszer magyarországi dirigálásáért. Közben ’97-ben kényszerből leült a BVSC kispadjára, hogy ne kelljen külön megfizetni egy külsős edzőt is.
Innentől tevékenységének fókuszában az állt, hogy az UEFA-előírásokhoz idomuló új edzőképzést irányítsa itthon. Sok kritikát kapott érte, a fő ellenvetést az jelentette, hogy minek ide UEFA-licenc, amikor ott van a TF-en szerzett edzői végzettség.
Ancelotti, Ferguson, Guardiola
Baróti és Illovszky Rudolf mellett
Mezey három edzőre nézett fel: Alex Fergusonra, Carlo Ancelottira és Pep Guardiolára – utóbbi jelentette számára a csúcsot.
Újabb magyar klubjai közé a Vasast és az Újpestet is felírhatta, de hosszabb ideig nem tudott megmaradni sehol sem – talán nem mindig csak a kritizált körülmények miatt. A Videotonnál 2009-ben szakmai igazgatóként támogatta Lothar Matthäus szerződtetését vezetőedzőnek, de a német nemet mondott. Mezey egészen elképesztő érveléssel azért akart külföldi szakembert a kispadra, mert „a külföldiek szerencsére nem értik, mennyi szemetet szórnak rájuk, mennyi idegőrlő és megalázó dolgot kiabálnak nekik a lelátóról”.
Mezeyt kérték fel a posztra, miközben már két éve dolgozott a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatójaként, amiért nem fogadott el pénzt. Érdekes, hogy korábbi Honvéd-edzőként a jelek szerint semmi problémája nem volt azzal, hogy Felcsúton kisajátították az oda semmivel nem kötődő Puskás nevét és örökségét. Közben az UEFA és a FIFA is igényt tartott szakmai ismeretére, és több nagy tornán járt technikai megfigyelőként. 2011-ben bajnoki címig vezette a fehérváriakat, de lejáró szerződését nem hosszabbította meg az egyesület. Ezután többé nem vállalt edzői munkát.
Ebből a könyvből alaposan megismerhetjük Mezey György edzői pályáját, hitvallását. Viszont az olvasottak nem cáfolják azt a negatív összeképet, ami a személyével kapcsolatban kialakulhatott. A Mezey c. kötet ezzel a vonásával rokoni kapcsolatba hozható a talán legnagyobb élő magyar író, Nádas Péter legutóbbi művével, a szintén tavalyi Halott barátaim című memoárral. A tévedhetetlenség mítosza valahogy mindig is körüllengte az edzőt, ahogy az önreflexió hiánya is a saját hibáival, tévedéseivel, túlérzékenységével kapcsolatban.
A Mezey c. könyv erős korfestői képességről tanúskodik, a mindenek felett álló szaktekintély képét szilárdítja meg. Mezey György cáfolhatatlan intelligenciája és felkészültsége mellett megnyilvánulásaiban emiatt látszott szinte mindig gőgösnek.
Nyitókép: Benedek Szabolcs Facebook-oldala